Amerikai Magyar Szó, 1978. július-december (32. évfolyam, 27-50. szám)
1978-11-02 / 42. szám
Thursday, Nov. 2. 1978. BRRÓ Gyermekkori emlékeimből ma is felcsillan előttem ez a név: Baro. Igaz, gróf is élt a mi községünk szélen, ezer holdas erdősegének közepén, hatalmas villájában, de róla csak később esik szó. A nála is rangosabb Báró egy vándorcirkuszos idomitott kutyája volt, “akitől” a cirkuszos,apám 3 pengője réven, megvált, s attól fogva kis házunk mögött egy szalmával kitömött ólban tengette életet. Rozsda szine volt, tenyérnyi májfoltokkal. Szomszédunkban a Kispipa vendéglő várta éhesen a kis- es nagypénzíi borivókat. Nappal üresen tátongott, de esténként dugig megtelt kártyás, törzsasztalos, vagy csak amúgy “beugrós” vendégekkel. Apám egyik este átküldött spriccelt borért. Természetesen Báró is mellém szegődött. Amint belépek Baroval, megüt a borszages az átlathatatlan dohányfüst. Középén idegen emberek kártyájukkal verték az asztalt. S amint a vendéglős méri üvegembe az italt, az egyik ember felugrik nagymérgesen, ordít, kezzel-labbal magyaráz a többinek, majd elkiáltja magát: “Ne vitatkozzunk, eldől ez mindjárt. Fej, vagy irás?” Azzal egy 50 fillérest megpörgetve feldob a levegőbe, a pénz azonban nem csörrent a padion, hanem egy szempillantás ezredrésze alatt ott- termett Báró es elkapta. Az emberek nagyot néztek, s amikor az egyik felemelte Báróra a karját, a kutya elvicsoritotta magat, mire szent lett a béke. Sőt egyik-másik ember tréfából feldobott néhány filierest, mire Báró azokat is bekapta. Megtetszett a játék az embereknek, mind odagyult és dobálta a pénzt Báró orra előtt a levegőbe. S mind eltűnt Báró szájában. Hazaérve már el is felejtettem Báró ügyességét, amikor egyszerre megütötte fülemet házunk mögött a szükölés, erőlködés. Báró szült ott, szerencsétlen. De sajnálnivaló volt? Tiszta gyermeki szivemmel neztem végig Bárót, amint pokoli kínok között megszabadította magát a pénzdaraboktól. Az udvaron allo gémeskut itatóvályujában 3 pengő 40 fillért mostam ki akkor nap. — Ez aztán a derék pénzkereső a házban! — csapta össze csontos kis kezét édesanyám. És ettől fogva igy jartam én Báróval pénzt keresni. Biztosan a cirkuszban tanulta az a hűséges jó kutya. Még a nagy vásárba is kivittem, ahol a Fehér ló vendéglő udvarán fel voltak állítva a Laci-konyhák. Az egyik sátor tömve volt lokupeccel. Itt en kezdtem el a játékot: feldobtam egy apró pénzdarabot, aztán meg egyet, de a harmadikat már nem kellett feldobni, felugrottak a tömött pénztárcáju, kihizott kupecek es csakúgy dobáltak nagy röhögés közben a filléreket Bárónak. A Fehér ló falának hátulján eregette ki szegény egy idő múlva, úgy vittem haza az egész rakományt becsomagolva, otthon aztán 17 pengő hasznot mostam ki az itatóvályúbán. Bárót úgy ismertek erről a mókás tulajdonságáról, hogy a kocsmás emberek ölelgettek, simogatták, eljátszadoztak vele. Bejáratos lett a kocsmákba, a házat pedig elhanyagolta; nem őrizgette, mint más otthonülő kutya. Mi azonban megbocsátottuk ezt neki, mert beláttuk, hogy Báró sem tud egyszerre két munkakört betölteni, s nagyobb haszon, ha a kocsmákban végzi kötelességét. Es már nem is kellett vele menni, csak amikor hazatért, akkor lestuk- figyeltük, vajon az udvar melyik sarkában készülődik neki nagy kapargalassal a munkának. S előre elkészítettük a pénzmosáshoz az itatóvályut. De hiába kereste meg évek alatt saját árának többszörösét, nem csak az embet, hanem a hűséges kutya is elfárad egyszer. Soha arra nem gondoltunk, hogy a Báró is halandó. Egyik tavaszi napon beteg lett: az óljában feküdt, a legfinomabb sült húsra sem fordította felénk a fejet. Apám kihívta Albert bácsit, az állatorvost, aki nyomban beinjekciozta es azt mondta: “Az emésztéssel van baj”. Par nap . múlva hasznait az injekció: Baro a napon sétálgatott mar kiálló bordáival, megroggyant inakkal, beesett horpaszával. Ekkor jött a hir, hogy husvétkor a grófi kastélyban nagy ünnepség lesz, melyre a községből is hivatalosak néhanyan. Kölüs bácsi, a gróf erdésze hozta a hirt.Mikor pedig megtudta a kutyánk hírességét, nagyot nevetett és erélyesen rámutatott: — Ezt a kutyát hozzátok ki az ünnepélyre, hadd röhögjön a gróf ur. Meg aztan — ti is kerestek, — mondta az apámnak. Már tartott husvétkor az ünnepség, mire odaértem Báróval. Cigányzene szólt a platánfák alatt, a kastély előtt, lányok lejtettek izgató táncot, énekeltek, szavaltak, es folyt a jókedv, ahogyan az asztalokon is folyt a bor a vendégek előtt. A gróf virágból font trónon ült fehérbőrű feleségevei és lánykájával. S én az ünnepség hevében, két szám között a méltóságosék trónja elé vetettem magam Báróval. Feldobtam egy 2 fillérest, Baro bekapta. Fel egy másikat, egy harmadikat, Baro azokat is bekapta: A gróf nyomban kiadta komornyikjának a parancsot: azonnal fusson aprópénzért; hozzon, amennyit csak talál. Szegény Báró kutyám. Hulltak szájába a hatalmas 5 pengősök, a féltenyérnyi aluminium vacakok, miközben a gróf eszeveszetten röhögött. Csapkodta tenyerét, minden pénzdobálás után széleset hahotá- zott. Bárót nem győzte kielégíteni. De egyszerre csak szegény kutyám felnyögött, összeesett. A hátára feküdt, úgy rugdalta négy lábával az eget, majd oldalt dúlt, rúgott még néhányat és kimeredt. Sírva kaptam az ölembe. Már az erdő sűrűjében rohantam vele, de még oda is utánam hallatszott a grófi banda üvöltő röhögése. Es en sírtam es rohantam es szidtam Kölüs bácsit, az erdészt, ezért a tanácsáért. Odahaza apám elhívta újra Albert bácsit, aki vékony késével felboncolta Bárót és tizennégy fél- tenyérnyi aluminium 5 pengőst vett ki a gyomrából, három a gégéjében volt felakadva. Nagy gyász ült kis házunkra. Apám, anyám csak a pénzt sajnálta, de én tiszta szívből Bárót könnyeztem. Az ólja mögé ültem és sírtam. Másnap szép temetést rendeztünk, 12 pengőbe került a kis koporsó díszekkel, fejfaval együtt. Boldog voltam, hogy szüleim Báró munkás életét ilyen pompás temetéssel zárják le. Mikor Bárót leeresztettük akis sirgÖdorbe, akkor vettük csak eszre, hogy a sir túlsó felén ott áll levett kalappal Kölüs erdész bácsi, mögötte meg nehány kupec, kocsmás ember. S amikor a domború sir végére felkerült a fejfa is, Kölüs bácsi néhány aprópénzt dobott a friss sirhalomra, utana minden ember odavándorolt és egy-egy pénzt dobott ra. Két hetre való kosztpénz gyűlt a síron össze. Báró még lent, a földben sem feledkezett meg a mi kis családunkról. 13 SZÉKELY DEZSŐ. Hazatérések 1. Porzott az ut... A kapu előtt vart ram anyam, húgom s a leves jó szaga. Alkonyodott. Az udvar hűvös árnyékán töretlen rögre gondolt a kapa. Leültünk kint, a lépcső tört kövére; kérdezgettek, s én, vézna kisdiák panaszkodtam a sok zsiroskenyérre hogy jobban unom, mint a kémiát. De édesanyám vigasztalni kezdett: "A kollégium nem hizlalda ám! Tanulj kisfiam s hogyha befejezted, válogathatsz — a magad asztalan...” 2. Húsz ev mult el.... S most újra hazaértem. Az asztalon a leves párolog; barazda-meleg szunnyad a kenyérben Ff .. s mezok illata, hol a fúrj zokog... ' ? .. » “Megeheztel? No, gyere, ülj le vegre; mi a bajod? Tan beteg vagy fiam...? — igy vallat anyam s rászól Erzsikére; Siess, lelkem, a sült hússal mi van...? Sürget, mintha a szeme is beszelne s en pislogok, mint ijedt kisgyerek: r * f — Édesanyám, ha van, tegyen elembe zöldpaprikát meg zsiroskenyeret! DECEMBER 8 ig KELL MEGRENDELNI A KARÁCSONYI IKKA-CSOMAGOKAT A Sobel Overseas Corp. 210 E 86 St. New York, NY. 10028, az IKKA Egyesült Államokbeli főügynbksége, felhívja barátai és vevői figyelmet, hogy magyarországi rokonaik es barátaik részére ajandekcsomagok küldésének az ideje elérkezett. Ebben az évben nagy válasz— ! ték van élelmiszercsomagokban és más áru- cikkekben, mely kielégíthet mindenkit, aid ajándékot akar küldeni szeretteinek karácsony alkalmával. Felhívjuk figyelmüket, hogy rendeléseiket 1978 december 8-elótt küldjék be, hogy karácsony előtt kézhez kaphassák. Rendeléseket postán is elfogadunk irodánkban, vagy személyesen is at lehet adni megbi- zottainknak. Keressenek fel bennünket, vagy hívjanak telefonon (212) 535-6490 számon.----------;---------------T-------------------Újítsa; meg előfizetését! —AMERIKAI MAGYAR SZÓDénes Géza
