Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1978-03-02 / 9. szám

Thursday, March 2. 1978. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 HÁBORÚ, VAGY LESZERELÉS Folytatás — Mindenfajta haderőnek és hadifelszerelesnek csökkentése K'ózep-Európában megyezéses szerinti tengeri haderők kivéte­lével.... Bármilyen hangosan beszélnek is egy “vörös veszély­ről” éppoly tarthatatlanok ezek az ijesztegetések is. AMarxiz- mus-Leninizmus elmélete, valamint a szocialista politika gya­korlata a történelem es a jelenkor során, bizonyítják, hogy a szocializmusnak békére van szüksége és békét teremt. Ellen­kezőleg, mindenkor az imperialista osztályhatalmak voltak a- zok, amelyek a nepeket háborúknak vetették ala. Maga. Geor­ge F. Kennan, az USA volt moszkvai nagykövete, és a kapita­lista rendszer tántoríthatatlan védője, egy TV interjú során ezt mondta: “Személyes-meggyőződésem — és azt hiszem, az oro­szokat jól ismerő személyeké is — hogy 1948 óta nem volt o- lyan pillanat, amelyben (a Szovjetunió] komolyan szamba vette, vagy pedig kivanta volna, hogy Nyugat-Eurőpába való behatolásra vállalkozzon.” Programjellege volt, amikor a Szov­jetunió Kommunista Pártjának főtitkára a szovjet párt es nép nevében kijelentette: “Országunk soha nem fog a támadás út­jára lépni, sem pedig kardot emelni más népek ellen”... Jellem­zi a mai katonai erőviszonyokat Közép —Európában, hogy az egyik fél előnye egy irányban kiegyensúlyozódik a másik fél előnyével egy más irányban, anélkül hogy az a fennálló egyen­súlyt barmi módon befolyásolná... A NATO-hatalmak csökö­nyösen, hajthatatlanul megkísérlik, hogy egyoldalú katonai elő­nyöket nyerjenek, és ezáltal megsértik a kölcsönös biztonság alapelvét. Az ehhez való csökönyös ragaszkodás az oka annak, hogy Becsben mindeddig semmi gyakorlati eredményt nem ér­tek el... Mialatt a szocialista országokban senki sem gazdagod­hat meg abból, hogy uj fegyvereket találjon fel és gyártson, addig a monopol-burzsoázia irányadó rétégéi részére, a múlt­ban, mint a jelenben a fegyverkezés a NAGY ÜZLET. A fegy­verkezesi ipar profitja hiajdnem háromszorosa az Egyesült Ál­lamok összipari átlag profitjának. Ennyit a DDR-REVIEW-bol. Ha a héják, ha a szovjetgyülölettol tajtékozó hangoskodók annyira hirdetik,hogy a Szovjetuniónak nem lehet hinni, sza­vaiban nem lehet megbízni, miért nem teszik beke es leszere­lés-ajánlataikat próbára, és miért nem ülnek le velük őszintén és becsületesen tárgyalni és őket szavukon fogni? Azért, mert nem óhajtanak őszintén és becsületesen tárgyalni, mert ok a- zok, akiknek szavaiban nem lehet megbízni. Az utolso 32 ev történelme számtalan példával bizonyítja ezt. Vágó Oszkár • LUNCHEON SUNDAY, MARCH 19, 12 noon Contribution: SI 5.00 Grand Ballroom, Roosevelt Hotel Madison Ave. & 45th St., NYC Marilyn Bechtel The Hon. Margaret Burnham Abe Feinglass H. E. Yury E. Fokine The Hon. James Lamond Antar Mberi Sponsored by NEW WORLD REVIEW, 156 Fifth Ave., NYC 243-0666 A New York Times február 21.-i szamaban Anthony Lewis a következőket irja: SZEMBENÉZVE A VALÓSÁGGAL Az újságírás világában túl­értékelik a szenzációt. Iz­gató eloreugrani egy törté­nettel, ami amugv is a nyilvánosság elé fog kerülni, de az “első oldal” varázsa nem igazolhatja az amerikai sajtó szeles szabadságát. Ami ezt a szabadsagot igazolja, az elburkolt hivatalos ügyek feltárása, vagy pedig, — bar kevesbe romantikus, de igen fontos — társadalmi vagv politikai nyilt, vagv fel nem ismert társadalmi, vagy poli­tikai körülmények felkuta­tása. Mindnyájunknak kor­látozott a megfigyelése, es a sajtónak egyik feladata, hogy látásunkat segítse. A sajtó ebbeli szerepének jó példája volt az a cikksoro­zat, amely e heten megjelent a N.Y. Times hasábjain: a palesztinaiakról szóló tanul­mány. A Közep-Kelet tudó­sitói meggyőző részleteket és széleskörű szemléletet nyújtottak egy tárgyról, amelyről legtöbbünknek csak korlátozott tudatunk volt. Palesztinaiakról hallva, tipikusan terroristákra gon­dolunk. De, a tudósítók mondják, ”van egy másik valóság is: egy száműzetés­ben törekvő középosztály valósaga, akik az arab világ legmagasabb Írástudásának és tudományos sikereknek birtokában vannak”, emellett pedig van egy nehezen dol­gozó proletariátus is. Ami pedig majd mind­nyájunkban közösen meg­van, az vágy egy otthonra, amelyet magukénak nevez­hetnek, egy hazara. Vannak közöttük, akik még mindig Izrael megszüntetésére gon­dolnak. De a tudósítok úgy találtak, hogy “a többség elfogadta egy miniatűr Pa­lesztina gondolatat, amelyet a Nyugati Parton és a Gaza Savon fognak felépíteni”. Röviden, a legtöbb Paleszti­nái elképzelése az. Izraellel egymás mellett élő saját ha­zájuk. Idéznek egy Nyugati Parti ügyvédet, Aziz Shehade-t, aki tárgyalást folytatott Izraellel harminc évvel ez­előtt: “Volt egy időszak, a ’67-es háború után, amikor kiálltam egy palesztinai ál­lam mellett a Nyugati Par­ton és a Gaza Sávon, ezert akkor hazaárulónak nevez­tek. Ma, a lakosság 80 %-a támogatja ezt”. Ugyanez all a P.L.O. vezetőségére is, mondjak a tudósítók: a köz­vélemény a mini-államot pártolja. Ha ez megvalósul, még egy és más szélsőséges is el fogja fogadni, és áttér a közönséges politikára. De a közvélemény nem állhata­tos, attól függően, hogy Izraellel való békés meg­egyezés alapján megkapják hazájukat. És itt a tudósítók Sadat elnök béke-kezdeménvezésé- böl eredő ellentmondásos veszelvt látnak. Ez akkor történt, amikor megerősö­dött a palesztinaiak között az a vélemény, hogy egy éssíerü kompromisszum Iz­raellel lehetséges. Ahogvan a kezdeményezés ingadozik, ugyanúgy erősödik a szel- sőse'gesség támogatása.Egy, a Nyugati Part i Ramallahbol szármázó cikk ezt mondja: “E pillanatban, ahogy a Nyugati Partbeliek látják, a Begin-kormány hajthatatlan- sága aláássa a mérsékeltek helyzetét, és erősíti a kis­számú radikálisokat, akik * váltig azt hangoztatják, hogy az 1967-es határok nem ele­gendők egy palesztinai ál­lam felállítására. Dr. Hatem Abu Ghazaleh, a Nablus Városi Tanács tagja, ezt igv mondja, kereken: “Hónap- rol-hónapra azt varjuk, hogy kivonulnak, de ma mar lat­juk, hogy ezt nem fogjak megtenni. Sadat látogatása egységbe tömörített minket. Azok, akik azt hitték, hogy lesz béke, ma már világosan látnak ”. Ami végül világosán ki­derül a cikkekből,- az a P.L.O. iránti széles terjedel­mű pártolás a palesztinaiak részéről. A Nyugati Parton “nagyszámú megkérdezett azt mondja, hogy a P.L.O. az egyetlen hang, amely őket képviseli”. Az emberek kü­lönböznek a vezetőséget ille­tően. de úgy tekintik, hogy “a szervezet maga a palesz­tinai önérzetnek és nemzeti » I . fl . ,, erzesnek a megtestesítője . Több csoportnak es érdek- nek az Összefogója, es az ereje éppen ebben az alak­talanságban rejlik. Az embe­rek felizgulnak, ha valaki azt sejteti, hogy fel kellene adni a P.L.O.-t. Mit mond mindez nekünk a Közép-Kelet-i béke remé­nye felől? Először is azt, hogy a kérdés a következő néhány hét és hónap folya­mán rendkívül fontos lesz. Ha a diplomácia most kudar­cot vall, a helyzet nem fog csak ugyanoda visszatérni, ahol volt Sadat jeruzsálemi útja előtt, hanem maga a tárgyalás gondolata hitelet vesztette. Másodszor, sürgő­sen szükséges a mérsékel­tekkel tárgyalni. A paleszti- naiaknak békére van szük­ségük. Ezt Begin is elismerte amikor “önkormányzatot” ajánlott a Nyugati Part es Gaza Sávnak, de ez nem volt elegendő ahhoz, hogy megváltoztassa a palesztinai­ak érzését, hogy miben all az ö érdekük. Rashid Khalidy, a beiruti Amerikai Egyetem tanara es a P.L.O. tagja is, mondta a tudósítónak, hogy Izrael “semlegesíthetné a paleszti­nai irredentizmust a Nyugati Part visszaadásával”. Néme­lyek kételkednek ebben, de a cél feltétlenül az, hogy a palesztinaiaknak olyan sta­tust kell nyújtani, amivel élni tudnak. Végsó soron, ezek a cik­kek azt mondják, hogy van­nak palesztinaiak, emberi lé­nyek, szétszóródva, akik em­beri érzelmektől szenved­nek, amit mindenkinek meg kellene erteni, nemzeti azo- nossagi érzettel. Ez nyilván­valónak hangzik. De mégis vannak amerikaiak, akik ugv vélik, amint egv level­iró nemrégen nekem mond­ta, hogy “az u.n. palesztinai­ak nem léteznek”. PEKING, A Kínai Nepkőz- . tarsasag parlamenti ülésen számos olyan személyiség is jelen van, akik elvesztettek tisztségükét a Kultur Forra­dalom idejen. Egyike ezeknek Li Wei- han 81 eves történész is, valamint Hsiung Fu, 62 eves volt helyettes külügy­miniszter. WASHINGTON, D.C. A Pen­tagon Nyugat-Németország­tól vásáról 100 millió dollár értékű teherautót. DETENTE AND DISARMAMENT: The Road to Peace, The Road to Life

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents