Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-02 / 9. szám
A NAGYVÁROSOK HALÁLTUSÁJA A tragédiák sorozata nem ebben az évben kezdődött, nem is ebben az évtizedben — am a helyzet éppen napjainkban vált szinte a végletekig kiélezetté'. A nagyvárosok egy része halódik. Igaz, igy volt ez már évszázadokkal ezelőtt is, amikor egyes járványok éppen a siírún lakott vidékeken végeztek irtózatos pusztítást, s igy történt, amikor a világégések istencsapása is ezrek lakóhelyét érintette legsúlyosabban. Csakhogy mig a múlt borzalmai jóreszt az ember számára a meggátolhatatlan “sorscsapásként” sújtottak, addig a mai tragédiákat maga az ember hívta ki maga ellen! Az ENSZ jelentéseiből kiderül, hogy nemcsak a világ népessége nó állandóan, de ugyanez mondható el a legnagyobb városokról is. Sokan foglalkoztak már az urbanizáció magyarázatával, megálljt azonban senki nem tudott parancsolni. Márpedig a túlnépesedett területeken szinte felnagyitottan jelentkező nehézségek legyőzése, vagy legalábbis “je- gelése” csak igy lehetne elképzelhető. A problémák ugyanis egyre sűrűsödnek — elsősorban azokban az országokban, melyek politikai légterében is sok a villámcsapás. A nagyvarosok egyre többet emlegetett “agóniája” ma főképpen Dél-Amerika és Eszak-Amerika egyes részeire érvényes, de a bomlás jelei már Európában és Japánban is megtalálhatók. (A világ legnagyobb városa “cim” korúi kiújult viták is meggyőzően mutatják, hogy a metropolisok sokszor a legalapvetőbb statisztikai adatokat sem tudják megszerezni magukról. Sokak szerint például a 2137 négyzetkilométeres területen fekvő Tokió a világ legnagyobb városa, amelynek a “The Japan Times” szerint 12 millió lakosa van. Ugyanakkor az ENSZ-statisztikában csak 8.8 milliót tüntetnek fel — igaz ugyan, hogy Tokió még ezzel is megelőzi a 7.5 milliós Pekinget, a 7.3 milliós Londont és a 7 milliós Moszkvát. Mégis általánosan elfogadott, hogy a világ legnagyobb városa jelenleg Sanghaj, amelynek az ENSZ 814 oldalas évkönyvé szerint 10 milliós lakosa van.) A statisztikák tehát nem tekinthetők “szentirás- nak”, mert egyes országokban még a lakosság pontos számát is képtelenek meghatározni. Könnyen elképzelhető, milyen lehet akkor a helyzet a szociális szolgáltatások es más varosgazdálkodási tevékenységek terén. Elsősorban Del-Amerikaban uralkodik teljes fejetlenség, ahol a nagyvárosok lakossága az elmúlt évtizedben ugrásszerűen gyarapodott. Jellemző, hogy mig Kolumbiában 1960-ban csak a lakosság 48.2 százaléka volt városlakó, addig 1975-ben mar 66.8 százaléka. Az emlitett időszakban Peruban 46.2-röl 63.5-re,Mexikóban 50.7-ről 61.2-re emelkedett ez az arány. (A tendencia legerőteljesebben Tamaicában érezhető, ahol csaknem 30 százalékos volt!) Argentínában, Venezuelában, Uruguayban, Chilében az embereknek tóbb,mint 80 százaléka már a városokban él. A rendkívülien felgyorsult folyamat elsősorban szociális tényezőkkel magyarázható. Vidéken - rendkívüli mereteket ölt a munkanélküliség — s bár ez az arány a városokban sem sokkal jobb, az objektiv lehetőségek miatt a metropolisok környékén a munkába állásnak legalább nemi esélye van, s ez illúziót, időleges tettvágyat ébreszt. Vidéken az infrastruktúra teljes hiánya elképesztő szegénységgel, elmaradottsággal párosul — a nagyvarosok környékére hamarabb eljuthat legalább a villamos áram. A szinte hisztérikus városba vándorlás természetesen nem választható el az ember örök — néha azonban megalapozatlan — reménykedésétől sem. Más azonban a helyzet , ha a reménykedést azért tartják mesterségesen ébren, hogy a kiábrándultság világában valamilyen reménysugár világítson. így hát sok dél-amerikai a megváltásnak tekinti a városokat, s mindent feláldoz, hogy a paradicsom közelébe kerülhessen. Ez a reménykedés sokszor érthetetlen tetteket szül. Eszak-Amerikában is reflektorfénybe kerültek az emberi együttélés huszadik századi kő-beton-ke- gyetlenség-kohói. A teljes létbizonytalanságban elő' milliók vonzódnak az Egyesült Államokhoz, s elsősorban Ázsiából és Del-Amerikaból erkeznek bevándorlók. Ezek állomáshelye pedig — a nagyvaros. A szakképzetlen, “csodát váró” rétegek útja sokszor szükségszerűen vezet a bűnhöz — az emberrengetegben nagyobb az esély az eltűnésre. A metropolisok tehát “süllyesztőkké” alacsonyodtak — a bún szin- játéka elűzte a jóerzésú embereket. 1976-ban az USA-ban 18.780 gyilkosságot követtek el, az erőszakos nemi közösülések száma pedig 56.000 volt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy 420.000 rablást és 490.000 testi sértést is elkövettek, s ha tudjuk, hogy ezek legnagyobb részé a nagyvarosokban történt, akkor igazán nem meglepő a varosok elhagyásának szokása. Elsősorban az óceánok pártján elterülő kikötőkben áldatlanok az állapotok: San Franciscóban tavaly 19.8, New Yorkban pedig 13.2 százalékkal több bűnügyet kellett felderíteni, mint 1976-ban. Elsősorban a New York-i nyomornegyedekben életveszélyes az újfajta nagyvárosi járvány, a terror: ma már nemcsak hagyományos bűnügyek leteznek, hanem “újak” is. Ezek között legvesze- lyesebb a gyújtogatás. A gyujtogatási hullám világosán mutatja, hogy a nagyvárosok haláltusája nem- csak pusztába kiáltott szó — hanem elő veszély. Hiszen a gyújtogatás egy város óngyilkossága. Oltványi Tamás KAIRO, Az egyiptomi kormány visszavonta mindazokat az intézkedéseket, melyek különös előnyben részesítették a palesztinaiakat. NEW YORK, N.Y. Letartóztattak 13 rendőrt és detektívet, akiket kábítószerek eladásával vádolnák. Üj lap a New York-i sajtópiacon Január elején jelent meg a New York i sajtópiacon az uj reggeli lap, a The Trib. Kérdés azonban, megállitja-e az uj újság megjelenése a new yorki lapok csendes, de nagyarányú haldoklását? Az 50-es évek elején tiz napilap volt a városban, ezekből 1978 január elejéig, a The Trib megjelenésének napjáig, csupán négy maradt életben: a NY Times, a NY Post, a Daily New és a Wall Street Journal. A new yorki lapok koncentrációja annak a sztrájk-bérharcnak volt a következménye, mellyel a szakszervezetek a munkát megtakarító nyomdai automatizálás ellen léptek fel. A Trib már egynapos korában is eletveszelybe került, éppen emiatt a szociális konfliktus miatt. A lap első 225.000 példányából csupán 90.000 jutott el az olvasókhoz, mert a lapot szállító teherautósofőrök egy része megtagadta a munlcát. Az újság kiadói ugyanis egy olyan teherautoceget is megbíztak a szállítással, amelynek dolgozoi nem tagjai a szakszervezetnek. A manhattani legfelsőbb biróság közbelépésével akkor megmentette a lapot. De vajon meddig tart a védettség azokkal a szociális konfliktusokkal szemben, amelyek oly sok más újság életébe kerültek? A lap szerkesztősége, amely 80 újságírót foglalkoztat, New Yorkban van. Nyomtatását azonban New Jerseyben végzik. __ A Trib “szülési fájdalmai” még nem értek véget. A NY Times és a Washington Post, azaz a New York Herald Tribune párizsi kiadásának, az International Herald Tribune-nak a gazdái, panaszt tettek a New York-i szövetségi bíróságnál. Panasz: az uj lap a párizsi újság címének rövidítését vette fel nevéül. Az ügy kimenetele meg nem lathato. Leonard Saf- fir, a The Trib kiadója mindenesetre úgy véli: ha a birósag betiltja a név használatát, azzal súlyos kárt okoz az egész “ujságiparnak”. Saffir múltja jelenti az egyetlen kiindulópontot a Trib politikai orientációjának megítéléséhez. Saffir a jobboldali Hearst-konszern riportere és James Buckley egykori szenátor munkatársa volt. Buckley független konzervatívként választatta meg magát és a republikánus frakció tagjaként vonult be annak idejen a szenátusba. Minthogy jelenleg a konzervativizmus divatban van az országban, Saffir, Buckley és a lapot anyagilag támogató magánszemélyek alighanem konzervatív, de a republikánus párt politikájától független irányt akarnak szabni a Tribnek. Erre mutat az is, hogy az uj reggeli újság főszerkesztői székébe a 73 éves John Benson került, aki a 60-as években az egyetlen liberális és nem ortodox republikánus tendenciájú lap, a Herald Tribune irányítója volt. Ugyancsak a NY Herald Tribune-nál dolgozott a Trib két mukritikusa is. A 72 oldalas - ebből 24 oldal hirdetés - lap a i szombatot es vasárnapot kivéve, a hét öt napján jelenik meg. Tartalma főképp a hírek elemzéséből es a kommentárokból áll. Van egy állandó rovata is, amely a könvvkiadók, a tömegtájékoztató eszközök, a reklám világát öleli át, nyilván azzal a hatsó gondolattal, hogy e táborból származó olvasók később a lapban elhelyezett hirdetésekkel anyagilag támogatják majd az újságot. Mert az uj reggeli lapnak igen sok pénzre van szükségé. SZEREZZEN UJ ELŐFIZETŐKET äiiiiirtimmintiniimiimiimmimmmiJimiiiimimmiimmimiimiiufsimimmE 1 SOBEL OVERSEAS CORP. { ^ ||/|/A rXiíAVIIXI/Ov^tfl 210 EAST 86th STREET. NEW YORK, N. Y. 10028 =1 2, ilKA rOUGYNOKSEu - telefon: (2)2) 535-64*0 - I 1 UTAZÁSI IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE I SZÁLLODA FOGLALÁS — IKKA UTALVÁNY _ VIZUMSZERZÉS ~ E LÁTOGATOK KIHOZATALA — GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK i- IKK A Magyarországra — TUZEX Csehszlovákiába i ^imiiiimmiiiMiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiHiimiiiHiiimiiHiiiiimiminfmiiiiiiiiiiiiif 4 _______________________________AMERIKAI MAGYAR SZŐ______________Thursday, March 2. 1978.
