Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-16 / 7. szám

Thursday, Feb. 16. 1978.-AMERIKAI MAGYAR SZÓ , John Reed, a tíz nap után John Reed’s Story of the Bolsheviki Revolution THE. MARCH iai8 ISCINTS LIBERATOR MAX KASTMAN, Kdiu* U11U5 rázás tése: A havo néztf íigye rész! össz< kel ' közt rabi mit legz vág. vezi 1! árai nyo imp „] égéi Iáik jes mej Laji árát ni.” mé(, nyá Pau galr 1918. Az Egyesült Államok több, mint egy éve lépett a hadviselő felek közé, a háború — az első vi­lágháború — két utolsó esztendejében az ország szocialista munkásmozgalma hirtelen fellendült. Amerikában egymást követték a különféle rendőri megtorlások, börtönbüntetések, lapelkobozások, szocialista újságírókat börtőnóztek be. Elekor járta be a világot az egyik amerikai szocia­lista újságíró, John Reed neve. Világhírnevét talán a szerencsének is köszönhette, mármint annak, hogy a forradalmas napokban történetesen oroszországi riporter volt. De hát sok riporter volt ott a forrada­lom helyszínén, s mégsem írtak olyan könyvet, mint ő. A “Tíz nap, amely megrengette a világot” mind - máig az egyik legnagyszerűbb írás az oroszországi forradalom erjedéséről, s magáról a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalomról. A már jelzett, zaklatott 1918-as evben az Egye­sült Államokban több szocialista folyóirat jelent meg. Közöttük volt a Masses és a Liberator is, amelyekben Reednek rendszeresen jelentek meg riportjai Oroszországról. Ezek a riportok nem min­dig és nem mindenkiből váltottak ki osztatlan tet­szést. így egy bizonyos Norman Hapgood 1918 májusában nyílt levélben fordult a szerkesztőséghez (amit a Liberator teljes terjedelmében közölt), s Reedet gyerekes túlzásokkal vádolta. Szerinte Reed azt állította, hogy a Kerenszkij-kormány szándéko­san tönkre akarta tenni az ország gazdasági életét, hogy a forradalmat megtorpedózza. A nyílt levélte a felolvasókőrtitról hazatérő Reed iunius 4.-i válaszában egyebek között a következő­ket irta: ”...ugy hiszem, sohasem mondtam, hogy Kerenszkij vagy más ‘mérsékelt’ szocialista vezető ‘meg akarta volna torpedózni a forradalmat’. Az Ideiglenes Kormány burzsoa szárnya volt az, amely ezt megkísérelte, méghozzá nyütan. A továbbiakban Reed utalt arra, hogy a földbir­tokosok miként tartóztatták le a főldosztó bizott­ságok tagjait — amelyeket pedig az ideiglenes kor­mány tudomásával állítottak fel, majd megjegyezte^, hogy még nagyon sok bizonyítékot hozhatna fel — főként, ha megkapná saját papiijait, feljegyzéseit, amelyeket hazatértekor az amerikai külügyminisz­térium lefoglalt. Ezek közölt van például az az Interjúja is, amelyet Ljazanowal, az orosz olajki­rállyal, illetve Kozovcewel, a kadét párt moszWai titkárával készített. Mindez arról is tanúskodott, Hogy Reed mint új­ságíró mennyire körültekintően tájékozódott, hány­féle irányból gyűjtötte össze az anyagot a való helyzet feltárásához. Két másik mozaikdarab ugyanebből az évből: mindkettő az orosz forradalommal és a világháború­val kapcsolatos, de mindkettőnek van amerikai ve- tiilete is. Az Egyesült Államok vezető köreiben időről időre sokkal nagyobb félelem lépett fel a “forradalmi veszély” láttán, mint a politikai szem­pontból tapasztaltabb angol, francia sorstársaiknál. S ugyancsak amerikai sajátosság, hogy a forradalmi baloldali vezetőkkel, mozgalmakkal szemben nem­csak a helyi kormányzók, a saitófejedelmek és a birak lépnek fel, hanem mozgósítják a lincselő szélsőjobboldalt. 1918-ban több törvénysértő perre és néhány lincselésre is sor került. A perek közül az egyik az amerikai szocialista mozgalom valóban köztiszteletben álló vezetője, a munkásból lett szakszervezeti és politikai vezető, Eugene Debs ellen irányult, a másik a harcos szakszervezet, az rWW (Világ Ipari Munkásai) egesz nepes csoportja ellen, vagyis valóságos “monstre per” volt. A Libe­rator olvasóit mindkét perről John Reed tudósította. Reed nem szakadt el Oroszországtól. Továbbra is “az oroszországi” riporter maradt. Egyike volt az elsőknek, akik kitartó harcot folytattak a szoviet- ellenes intervenciós politika leleplezéséért, Szovjet- Oroszorszag elismereseert. A bekeszerződessel kap­csolatban igy irt: “A kapitalista sajtó az antant országaiban harsány felhaborodassal ir a breszt- litovszki “orosz árulásról”. Ezzel szemben ő emelt vádat az antantkormanyok ellen (beleértve az ame­rikai Wilson kormányt is). 1918 novemberében uj. cikkel jelentkezett a Liberatorban, amely igy kezdődött: “Letartóztatá­som és a szövetségi hivatal által való vád alá helye­zésem, ami annak következtében történt, hogy egy beszédben elleneztem az oroszországi antant-inter­venciót, egy fontosabb kérdést is felvet, mint maga az intervenció. Hiszen ez közvetlenül érinti az Egye­sült Államok kormányának háborús magatartását és a szövetségesek demokratikus céljait. Az a véle­ményem, hogy az amerikai nép rosszul tájékozott az európai, s mindenekelőtt az orosz viszonyokat illetően s az orosz esetben kormányunk hamis in­formációk alapjan cselekszik. Továbbá, hogy azok, akik abban a helyzetben vannak, hogy a népet tájé­koztassák az orosz helyzetről, vagy parancsot kap­nak arra, hogy hallgassanak, vagy ha mégis beszél­nek, akkor az igazságügyminisztérium letartóztatja őket, ha pedig Írnak, akkor a postaügyi minisztéri­um tartóztatja fel híradásaikat. Ilyen körülmények között az amerkai nép nem alkothat reális képet... s a szuverén amerikai nép nem diktálhat demokrati­kus külpolitikát megbízott szolgáinak a Kongresz­szusban és a Fehér Házban.” T , / Jemnitz Janos UJ MÓDSZER!) termelés INDIÁBAN India legszegényebb tartományában, Madhya Pra- desh-ben a gazdálkodók nem voltak képesek lépést tartani a fejlettebb módszereket alkalmazó Punjab, Tamil, Nadu és más tartományokkal. Most hibrid magvakkal, trágyázással es a folyókból emelvényen odavezetett öntözéssel, jelentős eredményeket ér­nek el. Ott is,mint sok más helyen, jómódú gazdak a kezdeményezők. Mandasor-ban egy gyáros, Raja Ram Gupta gazdálkodni kezdett es ezt tardasalmi szolgálatokkal kötötte Össze. Keményitö gyárából szerzett haszonból földet vásárolt,többnyire kulti­válásán földeket, igy megszerzett majdnem 5000 aker területet, es megtalálta a módját a sikeres gaz­dálkodásnak. Ebben a legnagyobb tar­tományban a vizet soha sem használtak fel. Az er­ff * 1 dós hegyvidéknek csak egy harmada alkalmas földmű- j velesre, kevesebb, mint 10 százalékának van vize, a többit csak az esők öntö­zik. Az óriási természeti kincsek ellenére a lakos­ság zöme létminimumon él. A nagy változások In­dia más vidékéiről alig ér­ték ele 171.000négyzetmérföldnyi területre,amely­nek köves talaja és egyenlőtlen szintje nem alkal­mas a gépesitett gazdálkodásra. A rendszeres esőzés révén azonban mindig bőséges vize van folyoinak. Mr. Gupta duzzasztó gátakat épített a keskeny folyókon, melyek egész évadra való vizet tarolhat­nak. Több, mint egy mérföld hosszúságban több vil­lanypumpát szerelt fel, melyek a vizet, vasbeton csö­veken at, közvetken'úl a földekre vezetik. Mindezekből eredően Madhya Pradesh India jö­vőbeli magtárának Ígérkezik, terme'se évenként 30 százalékkal növekszik. Több,mint 100 földtelen pa­rasztnak adott kis családi földeket, ahol gazdálkod­hatnak és többet keresnek, mint életükben bármikor 1 G azeiott. Szocialista szénnagyhatalom Talán kevesen tudják, hogy szentermelesben Len­gyelország a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kina után a világon a ne­gyedik helyen áll, mig exportját tekintve csupán az Egyesült Államok előzi meg. 1945-ben Lengyel- országban mindössze 27 millió tonna kőszenet bá­nyásztak (6000 kalória fü- tóérteku kőszenet \ 1976-ban azonban csaknem 180 millió tonnát termeltek ki, s 1980-ra szeretnék elér­ni az évi 210 millió tonnát. A lengyel kikötőkben nagy szénrakodok vannak. A kép a swinoujsciei szénkikotöben készült, ahol a legmodernebb francia berendezésekkel folyik a ra­kodás. _ 5 Newyorki magyar Jientec JOS. MERTL PORK STORE. INC. 1508 Second Avenue, . New York, N. Y. 10021 a 7». *• 79. vtcik Unt—TaMon: RH: 44292 FRISS HUS, HURKA SS FELVÁGOTTAK

Next

/
Thumbnails
Contents