Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1978-02-09 / 6. szám
Thursdav, Feb. 9. 1978. AMERIKAI MAGYAR SZO Kocsis Eva; SZÉDÜLÉS Az öreg pár negyven esztendőn át együtt ébredt reggelente. Az öregembernek a pipája volt a mindene. Meg álmában sem eresztette el. Ha volt dohánya, úgy bolondozott az öregasszonnyal, mint fiatal korában, ki- kicsapott tenyerével a suszterszek mellől. Az ősz és a tél még csak-csak elment, mindig akadt javitani való rossz cipő, ormotlan bakancs, de nyáron feléjük se nézett senki. A baj az volt, Hogy az Öregembernek esze ágaban sem volt valami más munka után nézni. Kerestek napszámost a szőlősgazdák, kukoricát is kapaihatott volna, de ö csak ült a műhelyében, a nyarikonyha csiriz szagu sarkában, őrizte iparat, pipált es varta a jószerencsét. Az öregasszony végül mar sokat dohogott. “Minek az ilyen ember a háznál! Hogy nem röstelli magát, férfi letére csak ül és nem csinál semmit...” Egy albérlőjük akadt ugyan a tiszta szobára, minden elsején pontosan ki is fizette a kétszáz forintot, de kevés volt ez a pénz, jóformán semmire sem futotta belőle. — Nincs ennek igy semmi ertelme... Adják el anyamék a hazat, az egyikük hozzám költözik, másikuk Margit nénémhez, eltartjuk magukat, nem kell itt őrizni azt a cifra nyomorúságot...! A fia mondta ezt, aki hazaugrott az alföldi-faluba elujságolni, hogy megszűnt az anyóseknál lakni, saját házat epit. Már fent van a tető is, ezzel a-két kezével ütött be hét kiló szeget a mennyezetfába... jó lenne véget vetni ennek a pipafustos nincs- telensegnek — gondolt ra az öregasszony is. Ennyi elegis volt. A házat rövid idő alatt eladták s ö negyven évi házasság után ment a fiához, az ura meg a lányukhoz. Vitte a két öreg külön-kulón a ház arának felet, tizenhét-tizenhétezer forintot, s még az első napon át is adták a gyerekeknek. Aztán eltelt két keserves esztendő egymás-nelkuli, süket magánvossagban. Az öregasszony a fia épülő házának a fürdőszobájában kapott helyet, oda tették az agyat, ahol majd egykor a kádjuk fog állni. Ha az ajtót rácsukták, vagy véletlenül behajtottak, úgy érezte, megfullad, nem kap levegőt. Ilyenkor kiabált a menyének, mert úgy érezte magát a tenyérnyi ablaku szobában, mint egy koporsóban. A menye a nagy hangra bejött, kivágta az ajtót, hogy csak úgy zengett, rálovellt egy “minek él az ilyen” pillantást, ó meg gubbasztott magának tovább. Későn volt ez az átültetés. Igazán az unokáit sem bírta megszeretni... Nem tudott egyedül maradni a két nagy fiúval. Inkább kiment a kert végebe, elálldogált egyedül órák hosszat, csakhogy a gye- rekzsivalyt, a sok beszedet ne hallja. Az ura úgy volt az ország másik végében, mint ó itt a fiánál. Néha jött tőle egy levél, ceruzával irt göcsortos sorokat vetett papírra az öregember, de mire egy oldalt teleirt, már elolvasni sem lehetett. Oromé igy ebben sem volt. A temetesre nem ment el, mert a fia nem kapott szabadsagot. Azt is mondta, sokba kerülne az utazás, a kísérőt is kellene fizetnie, mert, hogy ót egyedül nem engedheti el ekkora útra. Elkaparták hát az Öregembert nélküle, nem tudott fölötte >egy utolso imát sem mondani. Három hónappal ezután nagyon rosszul lett. Hirtelen esett le a lábáról, de annyira, hogy meg az ennivalót sem kívánta. — Mar szaga van... — hallotta kintről a menye esti beszámolóját a fiának, “bird ki ezt a kis időt mar, bird ki vele, ha egyszer jo volt a pénze, gondoskodj róla!” — hallotta a gyereke szavat. Utolsó óraiban férjenek, a falusi suszterságbol is kikopott öregembernek a két év alatt irt néhány levelet vette a kezebe. Az imakonyvvel a takaróján, mint egy tollahullott agg madár, csak feküdt szótlanul, nézte a leveleket es a párja járt a fejeben. Mert egyszer készített az o ura egy nagyon szép par cipőt. Még egeszen fiatalok voltak akkor, amikor ez történt, s a szép cipóért annyi pénzt kapott, hogy maradt is pár könnyelmüsegre való garasuk. Éppen búcsú volt akkor a faluban, s az ura azt mondta: “Kapd magad, viszlek, ne kelljen rád várnom...” Beültek a hajóhintába is, az embere csak hajtott, csak nevetett, ö meg úgy szédült, olyan jól erősen, ahogyan meg soha. Igen, azért jutott most ez az eszebe, mert az agya pontosan úgy forog vele, ez a bódulat majdnem ugyanaz! Csakhogy az Öregember mar a sírban van, s ezt a hintát nem az ó erős karja lendíti.... Küldjük ajándékunkat továbbra is IKKÁ-va! Bizonyos idő óta egyes szemelvek, felhasználva álnévén szereplő szervezeteket, leveleket küldözgetne' «'s hamis információt teriesztet , ne,f az IKKA-val kapcsolatban. Ezek a szeme. Ivek es szervezetek személyi es önző ellhet próbálná1- rossz hirt kelteni az IKKA-nak, Ismert ténv, hogy az IRKA több mint 25 eve megbízhatóan és eredoipoyesen szolgaija azokat, akik Magyarországon kivul élnék és ajándékot óhajtanak küldeni Magvarországon élő barátaiknak es rokonaiknak. Valótlanság, hogy az IKKA-ra nincs mar szükség, sót az IRKA hasznossága megnövekedett, mióta külön szol- gálátokat is nyuit. ■ Az IKRA Fóügvnbksege a Sobel Overseas Corn. 210 E 86 St. New York N.Y. 10028. Telefon: (212)535-6490. EMBERERT FELELŐS ÉPÍTŐMŰVÉSZÉT (folytatás a 8. oldalról) egy ország sorsának irányitasara hivatott”. Le Corbusier nem Svájcé, nem Franciaorszage, nem Nyu- gat-Európaé, hanem az egész emberiségé. Egyfelől prófétai fütóttségü, egyetemes igényű gondolatai (pl.: “A huszonnégy óra törvénye minden városrendezési vállalkozás zsinórmértéke.”), másfelől megvalósult (a Szakszervezeti Központ Moszkvában, Chandigar — Pandzsab állam fővárosa, a ronchamp-i kápolna) es sajnos meg nem valósult tervezései (Szovjetek Palotaja, a Nepszovetseg genfi palotaja) bizonyítják ezt. 1965-ben hunyt el. Egvik saját kérdésére adott felelete úgy hangzik, mintha utolsó szavai lennének: “Agyukat, löszért?... Köszönöm! Lakásokat!”. Eles Csaba 9 Az egyik hires filmsztárt megkérdeztek, mi a ve- lemenye a nők es a férfiak intelligenciaia közötti különbségről. — Lehet, hogy a férfiak intelligensebbek — felelte.— De en még sohasem hallottam, hogy egy nő hozzament volna egy buta férfihoz csak azért, mert annak szép laba van.... >• — Jo napot! Nem ismer meg? A távoli rokona vagyok. — Ebben maradunk. Maga apolja a rokonságot, en a távolságot. — Milyen furcsa táviratot kuldtél! A végen az all, hogy “csórgokigvot hozok”. — Kerlek, minden körülmények kozott legalább tiz szót kell kifizetni. Gondoltam, miért vesszen két szó karba? • Testes hölgy keresi fel az orvost: — Doktor ur, a gyomromra van panaszom. — En más véleményen vagyok. Ahogy igy elnezem asszonyom, azt hiszem, inkább a gyomrának van panasza önre! • — Tegnap színházban voltam. — Milyen volt az előadás? — A szünetben ettem egy finom omlos, csodalatos izú tepertős pogácsát a büfében. Élmény volt! Egy férfi bemegy a fogorvoshoz es igy szol: — Doktor ur, három zápfog es három gyökér. Csak ki vele! Semmi narkózis, semmi teketória! ’ Csak jo erősen huzni! — Bravó! — mondja a doktor — ez aztán a bátorság! Tessék beülni ebbe a szekbe. * f . i f — En? — mondja a férfi — Ki beszel itt rólam? Ott Iónt vár a feleségem.... ♦ Elfogadható indok — Egy hajszál a levesedben? — Na es?! Jobb lenne, ha kopasz lennek?!... A világbajnok a nagy verseny után hazatér szülőfalujába, ahol kitoro örömmel fogadjak. A tűzoltó- zenekar este szerenádot ad a tiszteletére. — Annyit legalább megtehetne — méltatlankodik egy meghívott vendeg — hogv kijön es megköszöni a zenet! — Lehetetlen uram — válaszol a falubeli — o a zenekar klarinétosa.
