Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1978-02-02 / 5. szám

Thursday, Feb. 2.1978. AMERIKAI MAGYAR SZO 9 i KÖZVETLENÜL... I Bálint Imre rovata ,<C%XKSXSeX%X%XXSS3tS3SXSXSS%SBX3SXSaSSXS^SS!SKXX%l FOGORVOSOKRÓL Unokahugom Franciaorszagbol crdeklodótt ame­rikai fogorvosok iránt- például Los Angelesbeliek- ről. Miután vannak ilyenek is, meg olyanok, no meg amolyanok, hogy ne is említsük azokat, akik csak félig ilyenek és a másik felük olyan, vagy amolyan és ezt unalomúzteig lehet persze variálni harqm esetet adok e helyen. Megjegyzem, hogy egyiket sem muszáj mellre szívni. Vegyük az első lovagot; Alig, hogy bekeretezte a diplomáját, elvett feleségül egy gazdag család­ból való, egyetemet és annak környezetét végzett divatos es sok szeretetre méltó lányt, aki bebeszél­te magának, miután nem akart az egyetemen tudo­mányt, szakmát, vagy bármi életrevalóságot tanul­ni, hogy tehetsége van, azaz kell, hogy legyen, a lakberendezes művészetéhez. Azonnal, a mezeshó­napok után nekiment férjé fogorvosi rendelőjének, annak a bejárójának, ami előszoba és várószoba volt.... egyenként es összesen. Fekete plafont fes­tett. Az egyik falat vérpirosra tapétáztam feher mintázatokkal és a többi falat penesz es óregseg okozta szürke, igazi faval borította be. A piros fa­lon levelezőlap kicsinységé festmények óriási feke­te “mat”-ban, még óriásibb aranyramaban élhetet- lenkedtek, mert a keret ellopta a képecskéket. A két dívány a karosszékkel együtt svéd, durva, nagy formákkal telitett anyaggal volt beborítva es a pad­ló különböző színűi mintadarabokból összevarrt szőnyeggel volt leragasztva. De a sztár, a csillag eb - ben az undorítóan “erdekes” lakmámorban, szem­ben a belépöajtóval, egy a falon függő rohadt hajó­kerek volt. Ez állítólag egy a tizenötödik szazad­ban elsüllyedt spanyol hadihajóról lett felbuvároz- va. Mely repedésekkel volt telítve es a szobának mi­atta büdös halszaga volt. Mint szakember tudom, hogy ez az alkotmány friss olasz hamisítvány és csak a halszag igazi. Ez a tüneményes fogorvosi rendelő Beverly Hillsen, Los Angeles egyik városrészében létezik, ahol a világ leggazdagabbjai laknak. Egy par uj fogsor ennél a fogorvosnál ketezer dollárba kerül, vagy még többe, mert a kormanykereket, meg a lakberendezest, kérem szépen, meg kell fizetni. Menjünk Los Angeles másik terepere, Fairfax-re, a Beverly Boulevardtól délre, mert északi részen fok­hagymaszag háborúzik a szmoggal es rendszerint a fokhagyma győz. Doktor Greenbaum rendelőjébe bárki besétálhat, nem kell előzetes bejelentés, az íróasztal mögött ülő lány (vagy asszony) ellenére, aki három műveletet végez egyszerre: könyvel, a telefont kezeli és szvettert köt. Maga a doktor hívja be kinzokamrajába a bete­geit. Mivel nem tudja, ki mikor jött, a betegek tola­kodnak es lökik egymást, hogy ók a következők. Es a nő, akit ápolónőnek csúfolnak, bár sohasem ápolt senkit, még maga magat sem (koros kinézésérol ítélve), nem törődik a sorrenddel, mert a szvetter- nek a heten készén kell lennie. Es a kintmaradtak vitatkoznak, veszekednek. De csak nyelvelnek. Mi­óta a történelem, történelem, nem ütöttek meg itt senkit. Más fogorvosnál a betegek az utolsó percben/ mielőtt a műtőbe kerülnének, kiszaladnak, de dr. Greenbaum híres arról, hogy aranykeze van. Es nem draga. Például hatszazótvenbe korul nala ugyan­az a fogsor, ami Beverly Hillsen ketezer. Keskeny lépcső megy egyenesen a rendelőbe, csak a félúton van egy négyzetméternyi pihenő. Nagyonis ellenségesen nezik az embert, aki köszön, ha bejön cs leveszi a kalapjat. Az stréber! A falak halvanysargara vannak, azaz voltak valamikor fest­ve. Par színes lenyomat díszíti a szobát, de van ket Chagall és egy Picasso is köztük. (Igaz, hogy a kék- idejéből.) Ket divany és négy szék vegyes stilustalan- ságban éktelenkedik a falak körül. Ha valakinek kedve szottyanna, par szerénytelen pókhálót is felfedezne. Ámbár lehetséges, hogy azok csak vé­konyka repedések, melyeket földrengések okoztak. Doktor Greenbaum vagy húsz eve miveli e helyen fogászatát. A műtőben veszekedés folyik es hangos női han­gok parbajoznak halkabb baritonnal. Kitarul egy­szerre az ajtó és egy ékesebb,de kövér nószerüseg rohan ki, majd vissza es a nyitott ajtóból bekiabál: “Gazember. Svindler! Olyan maipraxist csináltá­tok ellened, hogy belegórb'ülsz.” Es a közönségnek mondja négyszer a szobában körül, mindenfele kü- lön-külön, még az ápolónőnek is: “Ez egy doktor? Egy senkihazi.egy niemand. Nem aranyfogat adott!” És becsapja maga után (hála istennek) az ajtót. Erre mégiscsak felébred az ápolónő es leteszi a szvettert. A doktor az ajtóból szól és int (hogy) “Next!”, rámutatva egy pasasra. Az ápolónő pedig megmagyarázza a közönségnek, hogy Mrs. Faber- stein, mert az a neve, a Fairfaxén nagyon ismert személy. Tegnapelőtt is csinált murit. Az a történet, hogy megalkudtak a doktorral hatszázotvenbe ket fogsorért. Szeretett volna két aranyfogat, de az or­vos megmagyarázta neki, hogy nem tud arat adni aranyfogakra, mert az arany ára a tőzsdén naponta változik, másrészt ki visel manapság arany fogakat? Az afrikai királyok. De ha mégis két aranyat akar, az legalább négyszáz dollárral többe kerül. Eddig összesen háromszázát fizetett le. Fogai mar bent vannak a szájában és csak párszor kell, hogy eljöjjön azokat lemüvelni itt, lesmirglizni ott. De az egy ravasz disznó és van ilyen egypár itt ä Fairfaxon. Elmegy majd egy másik fogorvoshoz Comptonba, vagy Inglewoodba kétszer és az kismirglizi neki a fogakat, beilleszti. Azt mondja majd annak a dok­tornak az asszony, hogy Oregonban csináltatta a fogakat. Nekünk nem Fizet és megspórol legalább háromszáz dollárt. Tudja, hogy doktor Greenbaum nem megy a bírósághoz, az rossz reklám volna, Es Dr. Greenbaum egy rettenetesen jo ember. A mi­nap is húsz fát ültetett Izraelben. Harmadik fogorvosunk down-town, a város kel­lős közepén van. E történetnek Samu bácsi a hőse. Es martirja is, annak ellenére, hogy •. elvolt a világ legszeretetreméltobb embere. Ahogy ránézett vala­ki az utcán, vagy aká’rlTol, mintha kellemes villany­áram erte volna. Arca mosolyra rándult, mintha meg akarta volna ölelni a pasast, vagy a pasasnöt, vagy legalább is meg akarta volna állítani es érdeklődni hogylete felöl. Mondana, hogy felesége, gyerekei egészségéért imádkozik és ha az a valaki szóbaállt vele, mert sohase lehet tudni ki, micsoda az a valaki, aki olyan olvadekonyan barátságos, ő azonnal neki­ment volna egy óreg és szakállas adomaval. Samu bácsi mestersége volt a szeretetremeltósag, mert kézbesítő volt, olyan magándetektiv-féle. Fő­leg bírósági idezeseket, vagy bejelentéseket kézbesí­tett a gyanútlan áldozatnak. Gyerektartasi, vagy volt feleseg-eltartási dijat, nemfizető pasasnak a birotol szerelmes level, hogy figyelmeztesse, he kell rukkolni ekkor, meg ekkor a börtönbe, ha nem csinálja a pasas ezt, vagy azt bizonvos határidőre. A papirost az idézettnek vagy a kezebe kellett adni, vagy a laba ele dobni, de mindenkeppen Samu bá­csinak ezt a műveletet személyesen kellett végre­hajtani. Ezért kellett neki az artatlan pofa. Bujocs- ka-jatszma. A pasas elbújik, Samu bácsi megtalálja. Párszor mar megvertek. Egyszer ra akartak lőni es ezert a kenettel telt bácsinak a balzsebeben, kabar­ja melyen volt az irat, a iobb oldalán egy kisebb­szerű, de nem ártalmatlan revolver. Samu bácsit egy ügyvédi iroda vagy tiz ügyvéddel alkalmazta. Na­ponta három, vagy négy “munkáia” volt. Heller Dániel fogorvos, mint alvállalkozó Appel- baum es Grotto hires, agyonhirdetett fogovosi intézményében vagy huszadmagával társ volt. A down-towni fogorvosi műtétményében dolgozott. E cegnek a Los Angeles körüli városokban is voltak még intézetei. Itt ült a páciensek között az elő­szobában Samu bácsi, belső zsebében egy idezole- vellel, melyben a bíró beidézi a fentemlitettet gyerektartás ügyében, stb. Hogy úgy nezzen ki, mint aki szintén páciens, akinek fáj a foga, balkezet az arcára nyomta és fájdalmakat miveit. Rákerült a sorszám es bement az irodába, nemcsak balkezével az arcán, hanem még nyögött is egy kettőt. Kitűnő detektiv-fogas! “Doktor Dániel Heilert”... Nem folytathatta, mert pörölycsapásként jöttek a kérdések az irodis- tahölgytol: Neve. Foglalkozása. Cime. Telefonja. Jövedelme. Hol dolgozik. Samu bácsi minden kér­désre felelt és minden felelete után hozzátette, hogy Dániel, vagy doktor, • de nem jutott tovább, mert zuhogtak rá a kérdések és aláirt valamit, gondolta, nem fontos, csak már láthatná a doktor Heilert. Aztán egy dijbirkozó lenyomta egy tolószékbe és ő piost már kiabált, hogy Heller ., meg Dániel, de egy igazi ápolónő, fehe'rben beleszúrt valamit a karjába, ettől elgyeng'űlt és elszédült. Amikor felébredt, egy szobában találta magát ugyancsak ülve a tolószéken vagy tizedmagával. Amerre csak nézett, mindany- nyian fogaikat, vagy azok helyét akarták minden­áron csikorgatni. Először csak a nyelvevei akarta megsimogatni a fogait, aztan benyúlt még az öklé­vel is a szájába, nem akarta elhinni, hogy nincsenek fogai. Meg mindig az altató hatása alatt léven, vala- hogy úgy érezte, hogy a száj nem az öve, hogy o nem a Samu bácsi es valami rettenetes dolog tör­tént, persze nem vele, mert az lehetetlen es szeret­te volna felvenni az ő hires bajos mosolyát, de hiá­ba erőlködött. Az első emeleten volt a kész fogak raktara, sok­ezer dobozban kész fogakkal. Mint egy cipoüzlet- ben meretek, stílusok és színek szerint voltak latta- mozva. A tölcsérén felrepűl a gipszminta es a ren­delés száma és tiz perccel utána maris lerepülnek a fogak. Aztán betolták egy másik “műtőbe” és benyo­mott egy orvos egypár uj fogat a szájába... “jól néz ki”, mondta az orvos es még meg is pacs- kolta az arcai. Kifele jövet, ugyancsak a toloszeken ugyanaz a hóhér, aki betolta a vágóhídra, kikötötte az irodá­ban, ugyanaz a lány elé került, aki felvette. Ez megmagyarázta neki, hogy háromszázötvennel tar­tozik... levonnak hetenkent harmincat a fizetéséből. A no kedvesen mosolygott es nem lett volna értel­me megütni, mert nő volt, es egyébként is a hoher mellette olyan volt, mint egy höher. Samu bácsi még nem volt egészen világos fejű, de ónkénytelen felbüfogte, hogy ő nem fogakat akart, hanem doktor Heilert kivanta látni. A lány odaköpte: “O volt az orvosod!” (folytatás a 10. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents