Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1978-01-26 / 4. szám

Thursday, January 26. 1978. Torok doktor az egyetem elvégzése után nagy ambícióval utazott le Mezócsalanosra. Nemcsak az egészségügy, de a kultúra területén is szeretett volna eredményeket elemi, ez azonban az első időben se­hogy sem sikerült. Hiaba ragadott meg minden al­kalmat, még a kisebbik “holt-idót” is, egy sebkö­tözést, hogy közben szót ejtsen könyvekről, fest­ményekről, nem so^at hederitettek rá. Udvariasan bólogattak, hümmogtek, az arcába bámulták, hogy aztán már a kapuban kiessen a fejükből .miro1 is beszélt a doktor a fecskendő teleszippantasa es a dö­fés kozott. — Egy orvos — mondogattak — gyógyítson, azért hoztak ide. Nem kultúrósnak szerződtette a tanács! Ez annyira igaz volt, hogy a tanacs egyáltalán nem szerződtetett oda “kulturost”, rendszerint rá­bízta ezt a tevékenységet valamelyik pedagógusra, így aztan az újonnan és jelentős költséggel épült művelődési ház olyan benyomást tett Török dok­torra, mint egy állomás, ahol sohasem állnak meg vonatok. — Megpróbálkoztam en mar mindennel — véde­kezett Juhász Botond. az éppen soron levő pedagó- gus-igazgato —, de hidd el, csak az energiámat po­csékoltam. Utoljára téeszzárszámadáskor telt meg a kulturhaz, de mire a jutalommüsor elkezdődött népszerű fővárosi művészekkel, már hazaszivarog- tak a tagok. Meg szerencse, hogy nagy a csaladom, igy kilencen azért maradtunk. Az orvos vegigsZalajtotta tekintetet a könyvtár­ban, ahol beszélgettek. Tuhász elkapta a pillantását es szeles mozdulattal mutatott körbe, mint az el­adó, aki nehezen kelendő portékájára hívja fel a vevő figyelmet. / — Hatezer kötet! — mondta —. Es mit gondolsz, mikor kölcsönöztek ki utoljára? — Ezt neked kéne tudnod. — Igaz, de nekem fogalmam sincs! amióta a nya­kamba sózták ezt a kriptátr senki sem jött be ilyen igennyel. A múltkor ugyan összefutottam a katoli­kus pappal, ó említette, hogy szeretne valamit olvas­ni Marxtól, de időközben elhelyezték esperesplébá­nosnak. Ha tudnám a címet, utanaküldeném a Tő­két. Öregem, irj már föl valami fejfájáscsillapitót! Török elgondolkozva nyúlt a táskájáért, vette elő a recepttömböt, nyomja be a golyóstollát, és már éppen írni akart a vényre, amikor hirtelen, mint akit sürgősen máshova szólítanak, visszado- balt mindent. — Kapsz a patikában recept ne'kül is — mondot­ta, és futtában még odakiáltotta a meglepett peda­gógusnak: — Hanem mostan tol aztán készülj fel, mert szállítok én neked olvasókat bőven! — Ez megőrült — nezett utána Tuhász bosszan­kodva, és már el is felejtette az egészet, amikor másnap délután beállított hozzá az Öreg Somosné. Nagyrojtu berlinerkendoiébe burkolózva úgy topor- gott a könyvtár ajtajában, mint aki idegen portára tevedt, de azért bizakodva nyújtott a tanar fele egy orvosi receptet. — Hat ez meg mi?— forgatta Juhász. — Elfelej­tette, hol van a gyógyszertár? — Nem én. Onnan küldtek ide. Mert hogy a dok­tor ur még ráirt valamit. Aztán a lelkerare kötötte, hogy a gyógyszerek mellé ez is szükséges. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Tuhász figyelmesebben nézte meg a receptet és a patikus által mar kipipált vérnyomás-csökkentő gyógyszerek alatt meg ezt is olvashatta: Eötvös: A. falu jegyzője. Reggel: ót oldal: delben: nyolc oldal, este: tiz oldal. A mindenit, de ravasz fickó — gondol­ta elismeréssel, miközben kikereste és átnyújtotta Somosnenak a könyvet. — Aztan tessek mondani — nezett ra az öreg­asszony —, mit kell nekem ezzel csinálnom? — Mit?Pontosan rajta van a recepten. Azt is oda­írta Torok doktor ur, hány oldalt olvasson el na­ponta. Somosne bizalmatlanul méregette a két vaskos kötetet, majd sóhajtva elköszönt. — Ezek az uj doktorok mindent kitalálnak — szolt meg vissza, a fene se hallott ilyesmiről, de az egészsége mégiscsak fontos az embernek... Ugyanúgy vélekedett K. Kiss Mihály is, akinek az isiászára Karman:Fanni hagyományait irta fel Torok doktor, napszakonként tizoldalas dózisokkal. Es ettől kezdve mindennap sorjázták a paciensek, gyerektől aggokig vegyesen. A rendelések befeiezte- vel dugig telt velük a könyvtár, a tanár nem győzte adogatni a klasszikusokat. Bessenyei, Eötvös, Ke­mény Zsigmond, Jósika müvei vándoroltak kézről kézre reuma, asztma, magas vérnyomás, “szivideg” ... stb. ellenez influenzás időszakban meg beindult a Tokai- és Mikszáth-sorozat, napi harminc-negyven oldalas adagokkal. — Öregem — mondta Juhasz Botond a könyvtar­ba látogató orvosnak —, minden elismerésem az új­szerű terápiádért, hanem, ha lehetséges most mar kísérletezz a jelenkori irodalommal is, mert a klasz- szikusokból kifogytunk. Veghnenek felírtad a Karthauzit, már negyedszer zörget ide erte, de nem tudom odaadni, mert Kabainé olvassa hatoldalas adagokban. — Felemelem húsz oldalra — nyugtatta meg TöroF doktor —, egy hét alatt végez. Átmenetileg pedig verseket javaslok Ve'ghnének, de gondolkozom, me­lyik a legalkalmasabb. Vigyázni kell, mert a változó korban van. Török rendelésein tolongtak a betegek, elterjedt a hire a falun tül is, sőt egy idő után már a környe­ző országokból is érkeztek hozza páciensek. És a mezöcsalánosi “csodadoktor” kezdeti buzgalmából mit sem veszítve irkálta fel az olvasnivalókat, ké­sőbb rátért a különböző képtárak, múzeumok lá­togatását szorgalmazó receptekre, súlyosabb esetek­ben járóbetegek szamára operaelőadásokat, hang­versenyedet ajánlott. Az orvostársadalomban meglehetősen vegyes fo­gadtatásra talált ez a terápia. Sokan “nyitott kapu­kat” emlegettek, hangoztatva, hogy a gyógyításban - különösen kedélybetegeknél - már jóval ezt megelőzően kipróbálták a művészetek, elsősorban a zene pozitív hatását, tehát a mezöcsalanosi kollé­ga nem talált fel semmi újat. Masok azortban éppen a gyakorlati leleményességet értékeltek Töröknél, különös tekintettel arra, hogy ezt egy olyan falu­ban valósítottak meg, ahol eddig nem nagyon ker­tek a kultúra áldásaiból. Sokan viszont orvosetikai- lag nehezményeztek a dolgot. Miféle eljárás — hüle- deztek -, regényt felírni receptre, ráadásul meg dózisokat is elrendelni? — Nem en talaltam föl — kezdte közvetlen han­gú előadását Török doktor —, csupán egy könyv­tárban fogant, ötlet hatásara kipróbáltam egy lehető­seget. Abból indulva ki, hogy amig csak szóban em­legetjük a különféle kulturális tevekenyseget, vagy akár az esti sétát, az emberek nem nagyon törődnek ezzel. Megváltozik azonban a helyzet, ha ugyanezt orvosi vényre Írjuk fél. Ez pszichés hatást vált ki, mintegy “sokkolja” a pácienst az ily módon elren­delt terápia betartására. í 1agam is meglepődtem az eredményen! Hiszen hat elemit végzett paraszt­asszony olvasta Bessenyei Tarimenes utazását, csak­hogy megszűnjön a reumája. Es átmenetileg meg is szűnt. Ezért láttám szükségesnek egy “gyógykönyv- jegyzék” összeállítását a gyakorlatban már eredmé­nyesen alkalmazott müvekből. Vannak könyveim kóros almatlansagra, holyaghurutra, akadnak aszt­mára, izületi bantalmakra, magas vérnyomásra, sőt találtam egyet, mely csaknem tünetmentessé tett egy pikkelysömörben szenvedőt. Török doktor referátuma élénk visszhangot vál­tott ki a jelenlevőkből. A vitában sokan felszólal­tak, támadták vagy helyeseltek a módszert, de tény az, hogy kevesen maradtak közömbösek. Nem maradt közömbös a mezöcsalánosi tanács sem, ahol végül is döntöttek a régóta esedékes kul- turigazgatói állás ügyében. — Most, hogy az on jóvoltából egy kicsit kultur- centrum is lettünk — mondta az elnök a hazatérő orvosnak —, nem hívhatunk ide akárkit. A legutób­bi tanácsülésén úgy határoztunk, hogy erre a felelős­ségteljes posztra a doktor urat kérjük fel. Termé­szetesen a kultúrotthon vezetése mellett tovabbra- is igényt tartunk orvosi munkájára. Azóta Török doktor a kulturházban rendel es új­szerű terápiája csaknem minimalisra csökkentette a gyógyszerfogyasztást Mezócsalanoson. A patikus kertészkedik és nyulakat tenyészt unalmában, az asszisztense meg pulóvereket köt. Az emberek fo­kozatosan atalltak az uj módszerre, és ma már a kö­vetkező kérdésekkel jönnek a rendelésre: “Doktor ur Írjon már fel egy jó könyvet a reumámra, ha lehet a múltkorit, mert az nagyon jót tett nekem.” Vagy: “Tessek már beutalni a Szépművészeti Mú­zeumba, tavaly is elmúlt tőle a hurutom”. Es Mezócsalanoson — bármilyen hihetetlen — egeázsegesek az emberek. Aki pedig egészen vélet­lenül meghal, csak azért bánkódik, hogy nem ért a megkezdett könyvnek a végére. Ezért Török dok­tor a nagyon öregeknek csak novellákat ir fel, LEGRÉGIBB MAGYAR CÉG FÖLDES UTAZÁSI IRODA 1503 First Avenue, NeW York, N. Y. 10021 Telefon: BÚ 8-4985 — BU 8-4990 AZ ÖSSZES HAJÓ ÉS LÉGI TÁRSASAGOK HIVAfAi-OS KÉPVISELETE IBUSZ—IKK A—TUZEX rendelések felvétele BEVÁMDOR! 4SI ÜGYEK —ROKONOK i KIHOZATALA Uj Az iroda julius «•* auguszí sban szombaton J /írva van I ». _________ _ I KIOLVASTAD A LAPUI t ADÓ TOVÁBBI MAS IS TANULHAT BELŐLE! TÓTII-MÁTÉ MIKLÓS: NOVELLA - RECEPTRE . 9

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents