Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1978-05-04 / 18. szám
Thursday, May 4. 1978. AMERIKAI MAGYAR SZO 13 Botár Soma a mosolyával tartotta fent magat. Kerek arcat állandóan mosoly szinezte, bárkivel találkozott vagy beszélt, de főleg olyankor mosolygott igazan, ha fontos ember volt az illető. Mindenki megszokta mar ezt a derűs képét, ezt az optimista “festményt”, szerettek is, mert egy ilyen arc jobb közérzetet biztosithat másoknak is. Botár tisztában volt ezzel az előnyével es úgy őrizte a mosolyát, mint a termeszét pazar ajándékát, akar a változatlan tavaszt, ahol sohasem szűnik meg a napsütés. Igyekezett elkerülni a tel-arcu, mogorva embereket, csak vidám könyveket olvasott, vidám filmeket nezett es legszívesebben a gyerekekkel társalgóit, akik meg nem felejtettek el önzetlenül nevetni. — Mindenki ele mosolyogva megyek — vallotta meg titkát egyik baratjanak —, engem ezert szeretnek. Nekem még senkivel sem volt összetűzésem, de különben is irtózom a brutalitástól, legyen az lelki vagy testi természetű. Gyerekkoromban meg akart verni egy nagyobb fiú, a legerősebb a téren, a környékünkön, de en csak szelíden ramosolyog- tam es nem bántott. Azóta tudom, hogy mosollyal még a legnehezebb helyzetekben is celt érhetek. Újságíró volt egy üzemi lapnál. Költőnek készült ugyan fiatal korában, de még idejeben rájött, hogy a mosolya kevés a Parnasszus megmászásához. A szerkesztőségben sem tartották valami izmos tehetségnek, de mert barátságos mosolya viszonylagos harmóniát teremtett, elnéztek neki a suta kis riportokat, s gyengécskéket. Egyik riportutja során egeszen véletlenül megismerkedett egy elvalt asszonnyal. A kabátjat segítette fel a nőnek és már indult, amikor az asszony utana szolt: — Maga mindig ilyen kedvesen mosolyog? — Igen, mindig — fordult vissza Botár es ekkor nézte meg jobban az asszonyt. Szép, fekete no volt, de kicsit fáradt, keserű vonásokkal az arcan. — Latja — nezett ra szomorúan a no —, en mar elfelejtettem mosolyogni. Pedig valamikor en is tudtam, de aztán... — lemondóan legyintett, majd váratlanul ezt kérdezte: — Nem tanítana meg újra? Botár zavartan mosolygott, aztan házáig kiserte uj ismerősét. Attól kezdve hetenkent találkoztak, később szinte naponta, es egy idő után az asszony mar majdnem olyan jól mosolygott, mint Botár. — Köszönöm — szorította meg az újságíró kezet. — Te visszaadtad a mosolyomat, amit az a gazember elrabolt...! Botár tudta, kiről van szó. A nő volt férjéről, aki csaknem minden beszélgetésükben ott kisértett. Az asszony sokszor említette indulattal, de valahogy úgy tűnt Botárnak, hogy nem eléggé gyűlöli, sőt mintha... tálán meg most sem lenne közömbös a számára. Pedig akkor már az újságírót — aki eddig megrögzött agglegénynek tudta magat —, teljesen hatalmába kerítette a nő. A “mosolyórák” nem múltak el nyomtalanul, és gyakran azt vette eszre, hogy gondolatban mar egy szerelmes kamasz modjara tervezi, szinezgeti a jövőjüket. Egy este, kis eldugott peremvarosi moziból jöttek ki, amikor eléjük állt a volt férj. Egyforma magas lehetett Botárral, de — és ezt többször említette az asszony is —, erős, mint a bivaly. Hosszú, feszes, kicsit szuggeralo tekintettel nézte a nőt, es közben csak amúgy mellesleg,mintha valami élettelen tárgyat célozna meg az ujj aval, az újságíró fele bökött. — Ezzel jársz most? — Semmi közöd hozza, kivel járok — mondta idegesen a nó. — Mit akarsz tőlem? — Gyere vissza hozzam — szolt csendesen a férfi, es gyöngédén megfogta az asszony karjat. — Nem tudlak elfelejteni. Akartam, kínlódtam, próbáltam, de te győztél. — Későn mondod mar ezt — felelte az asszony, de nem húzta el a karjat, es a pillantása úgy futotta körbe a férfi arcat, mintha újból ismerkednének. — Miért nem hagyja békén?! — szólalt meg Botár, kerek képén izgatott mosolygással. — Maganakehhez a nőhoz már semmi köze! Maga keserűvé tette, és en újra megtanítottam mosolyogni. Nekem mar több jogom van hozza! Akkor minden mosolyát összeszedve, szelíden nezett a férfira, valahogy úgy, mint gyerekkorában, arra a nagyobbra ott a téren. A férfi elengedte az asszony karját, és olyan hirtelen ütött, hogy Botár alig vette eszre a mozdulatot, csak a fájdalmat érezte az arcan. — Nekem meg ehhez van jogom, te mosolygo féreg! — üvöltötte és másodszor is ütött. Botár osszecsuklott, és amikor magához tért, már senki sem tartózkodott a közelében. Nem látta sem a férfit, sem a nőt. — A brutális... — nyögte fájó arcát tapogatva —, ettól az egytől mindig irtóztam... mindig... En sohasem ütöttem meg senkit... egesz eletemben csak mosolyogtam... mindenkire... Miért, hogy most mégis...? Miért?! Amikor masnap reggel a tükörbe pillantott, alig ismert magara. Mosolytalan, szomorú, “felnőtt” Botár tekintett vissza rá, megdagadt képpel. — Mi az Boti...? — kérdeztek értetlen csodálkozással a szerkesztőségben, de o csak fásultan legyintett. Erezte, hogy jó időbe beletelik majd, amig újra mosolyogni tud — mindenkire. MEGJELENT A MAGYAR NAPTÁR 160 OLDALON SOK ÉRDEKES CIKKET, ELBESZÉLÉST, VERSET, TUDOMÁNYOS ISMERTETŐ ÍRÁST TALÁL AZ OLVASÓ ARA: HÁROM DOLLAR Megrendelhető: Amerikai Magyar Szó 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003 hűkor Dupon ur fia orvosnóvendék. Az apa tordeli a kezet: — Mikor fejezed már be vegre a tanulmányaidat? Hiszen mar harminchat eves vagy? — Nugodj meg apám, a fiatal orvosok iránt úgy sincs bizalmuk a pácienseknek. A Kovács család vendéglőben ebédel. Ebéd után az apa fizet és kijelenti: — Mehetünk! A kis Kati csodálkozva kérdezi: — Mama, a papának ma nem kell elmosogatni? Párbeszéd a villamoson: — Miért olvas bele az újságomba? Nincs pénzé, hogy vegyen magának? — Pénzem van, de nincs,aki az újságot tartsa olvasás közben. • Egy hölgy felkereste az ismert New York i kozmetikai sebészt. Az figyelmesen megnézi a hölgy arcát, aztán kijelenti: — Tízezer dollar! — Istenem az sok! — kiált fel a no. — Akkor ajánlok önnek valamit két dollárért... — Mit? — Süni fatyolt. Egy termetes asszonyság arckrémet kér a drogériában. — Forduljon a raktárunkhoz, asszonyom — szól az udvarias eladó — mi csak kicsiben árusítunk. A kihívott szerelő eppen akkor érkezik a családhoz, amikor óriási szóváltásban van a férj és feleség. Vár, var a szerelő, de végül is türelmetlenül kérdi: — Ki itt a fonok? A gyerek nógatja: — Üljön meg egy kicsit. Mindjárt kiderül. Kiss es Kissne a vendéglőben ülnek. Odajön a pincér, megkérdi Kisstol: — Uramjhozhatok önnek meg egyszer két deci bort? Mire Kiss a felesegére néz: — Mit gondolsz drágám, szomjas vagyok meg? Kertész a kórházban fekszik, talpától az áliáig begipszelve, csak a szeme és a szája látszik. Amikor o- dajön a nővér, megkérdi: — Kerem, nővérke, nem tudja, hogy végződött a soforvizsgám? • Kudlacsek felesegével betér egy külföldi vendéglőbe. Étlapot kér, s amikor megtalálja az árakat, el- szómyűlkódik Aztán erőltetett mosollyal kérdi meg feleségétől: — Na mit rendelsz, te kis dundim? TÁMOGASSA HIRDETŐINKET TÓTH-MÁTHÉ MIKLÓS: Mosoly MOST KAPHATÓ ! Bati—Véges: Angol nyelvkönyv 468 oldalon angol- magyar es magyar-angöl szojegyzekkel Ára $ 4.50 es 50 cent postaköltség ' M | Megrendelhető: Amerikai Magyar Szó 130 E I6th Street New York, N.Y. 10003 •
