Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-27 / 17. szám
Thursday, April 27. 1978. Májusi köszöntő Május elseje. Tavaszt köszöntő virágok bomlanak a fákon. A természet a Nap fele fordítja arcat. A világ a munkásosztályra tekint. Ünnep van — munka ünnepe! A munkát köszöntőm én is. A munkát, mely az emberré tette az embert. A munkát, mely szblni, gondolkodni tanította ősünket. A munkát, mely ma is formálja, alakítja a világot es nap mint nap uj- játeremti az életet. «.«».»» ti I A munkát koszontom! A két kezzel dolgozo embert; aki házat épit a kőből, aki gépét formai a vasból, aki ruhává szövi a kender rostjait, aki fényt, meleget varázsol otthonainkba, aki izes ételekkel • rakja meg asztalainkat. Köszöntőm a bányászokat, akik a fold mélyen kővel, vízzel gázzal birkózva dolgoznak. Levegőtlen sötét lyukakban, félelmetes üregekben görnyedve fúrják, robbantják, csákányozzák az ércet es a szenet. Köszöntőm a kohászokat, óntőket, a kovácsokat és a hengerészeket, akik testet egető hőségben olvasztják, formálják gépeink, szerszámaink alapanyagait. • • I t Köszöntőm a marosokat, gyalusokat, esztergályosokat, köszörűsöket, hegesztőket, lakatosokat, szerelőket, műszerészeket, elektromosokat; mindazokat, akik létrehozzák es az ember szolgálatába állítják a technikát. A szurtos arcuakat, a zsíros olajos ruhájuakat, akik élővé varázsolják, járni tanítják es munkára késztetik a gepeket. Akik a lelkűket,agyu- kat, idegeiket, erzekeiket dolgozzak bele a vasba, hogy a holt anyag életre keljen és segítse az embert. Köszöntőm a szövőnőket a fonókat, kötöket, szabókat, varrókat, akik selyembe, bársonyba, nylonba, posztóba, gyapjúba burkolják testünket. Akik nemegyszer dagadt bokával, begyulladt csuklóval es meszes gerinccel fizetnek szépségünkért; azokért a ruhakölteményekért, amelyek az esztétikum magaslatara emelik az embert. Köszöntőm az építőket, akik forró nyárral, hideg téllel, esővel és széllel dacolva alakítják a termeszetet. Akik erőművekbe, gyárakba, utakba, falvakba, városokba formálnak századokig álló emlékműveket. Köszöntőm a föld munkásait, akik az erdőkben, gyümölcsösökben, réteken, legelőkön és szántóföldeken vívják nagy csatáikat az esővel a szárazsággal. Akik napi kemény munkával facsarnak'eletet a földből. Es végül köszöntök mindenkit — a munka ünnepén —, aki a két dolgos kezével valamit létrehoz. Köszöntőm a teremtő embert és benne a teremtő istent — a munkát! A munkát mely létrehozta az első kobaltét; létrehozta a vadállatot leteritó nyilat, a földet forgató e- két és a terhet szállító szekeret. A munkát, mely létrehozta az életmentő várakat, az örökké álló piramisokat, a tengereken úszó hajókat, a földeken szágul - dó vonatokat és a levegőben suhanó repülőgépeket. Hiszem es vallom, hogy munka nélkül értelmetlen az élet! Munka nélkül hazug az öröm és a bánat. Munka nélkül nincs igaz emberi boldogság! En csak munkában hiszek es semmi másban! A munkába vetett szent hittel emelem meg kalapomat — május elsején — a munkások előtt. Gerencsér Jenő AMERIKAI MAGYAR SZÓ í. W. GOETHE jjájüd dat A természet mint fénylik feléd! Villog a napfény! Nevet a rét! Mar minden ágból kitört a rugy, minden bokorbol ezernyi fütty: s árad a szívből öröm, gyönyör. 0 kedv, vidámság, 0 nap! Ó fold! 0 szerelem! te csupa arany hajnak felhőm ott magasan! Fényed megáldja a friss mezőt s a földet elönti szirom-ködod. 0 lány, leányka, szeretlek en! S te hogy szeretsz! Hogy villansz felem! Mint dalt pacsirta s hajnalt szeret, mint nyilo rózsa üde szelet, I H I verem tuzevel úgy vagy lak en, ki ifjúságot óntesz belem, s uj dalra, tanéra kedvet adsz. Szeress örökre s boldog maradsz. Hajnal Gabor fordítása ADY ENDRE Nagy messziről ködölt a Bükk, gőzölt a sik, áradt az Ér s faradt testemben hirtelen ott, a záporverte mezőn, piros dalra gyújtott a vér, piros dalra gyújtott a ver. Szinte sercent, hogy nőtt a fú, zengett a fény, tüzelt a Nap, szökkent a lomb, virult a Föld, táncolt a Fold, táncolt az Ég s csókolt minden az Ég alatt s csókolt minden az Ég alatt. Kaprázo városi szemem behunyom ennyi csők előtt, rebegón es nyugtalanul és halkan kérem az Urat: t , Jf “Áldd meg ezt a csokos mezőt, ’aidd meg ezt a csokos mezőt.” Ttt is, ott is asszony-csapat kapál, hol majd elet terem, (Oh, mégis-mégis élni jó.) Erősek és fiatalok s a lábuk térdig meztelen s a lábuk térdig meztelen. SOMOGYI PÁL: 1. Bíborvörös tüzet a mai hajnalpirnak nem kormozta be a gyárpokol torka. S a sapadt páriák félájult álmába .. .. I i nem bódult ma riasztón a gyári kurt. Hidegen lapulnak az uszkós kazánok és a sötét gépszörnyek is ezen a napon oly büszke csillogó arccal merednek it I t tehetetlen gazdáik poffedt kepebe, mint alkotóik, az izmos, rongyos proletárok. S bent a muhelybortonok zugában a kalapácsok, »I t A banya szaja: a pokolgyomru szomorú száj, ma üres-sótéten, halottnémán, vadat kialt, mint áldozatainak számtalan szemtelen szemei... Es a kékló égnék villan kéménytűzü boldog fénnyel az ünneplő eke, kapa, kasza... mint Dozsa-szeme barna robotosainak. Kint a mezók érett-zöld, határtalan keblet, vig emberáradat özónli el, hites, izzó dalokat dalolva, melyeket boldog izgalommal hallgatnak a férgek, mókusok, fu, fa, virág... De mintha minden halott felébredt volna, a városok uccáit is elöntötte az emberár. Most a lovak járdáin dacos emberlábak rengetege dobban, melyek alatt a szikrázó vén kövek tüzes ú’dvdalt e’nekelnek... Ünnep, Ünnep van, a mi MÁJUS ELSEJÉNK (Beküldte: Gabi Lustig) Hincz Gyula: Májusi üdvözlet (1959)
