Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-20 / 16. szám
Thursday, April 20. 1978. 12____________________________________AMERIKAI MAGVAR SZÓ. I SPORT ''Magyarország NEMZETKÖZI LABDARUGÓmÉRKOZÉS EREDMÉNYE Szombat, április 15-én MAGYARORSZÁG - CSEHSZLOVÁKIA 2;1 AMERIKÁBÓL JÖTTEK Mesterségük címere: vízilabda. Több hetes túrát bonyolítottak le válogatottjaink, reszt vettek a Can- Am-Mex mérközéssőrozaton, az úgynevezett Világkupán, melynek során Long Beachen . Mexikóvárosban, s a kanadai Edmontonban merték össze erejüket az Egyesült Államok, Jugoszlávia, Mexiko, Kuba és az NSZK válogatottjával. Kétszer döntetlenül játszották, egyszer — Jugoszláviától — vereséget szenvedtek, a többi találkozót megnyerték, igy ók hozhattak haza a pompás műalkotásnak is beillő tiszteletdijat. • Egy tizennégy éves magyar kislány, Kalmar Zsuzsa Moszkvában, élete első nemzetközi versenyén,három számban is döntőbe jutott. A hagyományos Moscow News versenyen talajon a hatodik, korláton és lóugrásban egyaránt a nyolcadik helyen végzett. A NEW YORKI COSMOS HÍREI , EAST RUTHERFORD, N.J. Vasamap, április 16.-án a Cosmos csapata 1:0 aranyban legyőzte a Tulsa Roughnecks csapatot. Ez volt a Cosmos harmadik győzelmes mérkőzésé. Franz Beckenbauer gólja ellensúlyozta tarsai többségének rossz játékát. 41.216-an nézték végig a mérkőzést a Giants Stadionban. Steve Hunt távoliétében a Cosmos nem nyújtott olyan izgalmas mérkőzést, amit mostanában a közönség láthatott tőlük. A Tulsa-i csapatnak volt annyi alkalma, mint a Cosmosnak, hogy győzzön, de a kritikus pillanatokban nem álltak meg a helyüket. A Cosmos Hunt es Tueart nélkül játszott, mindketten lábsérülés miatt voltak távol. Gary Etherington vette át Tueart helyét, Huntét pedig Santiago Formoso foglalta el, aki főleg védő-középcsatár. Beckenbauer nagy örömmel mondta: “Ha l:0-ra győzünk, akkor boldognak kell lennünk”. Az Aranycsapat tagjai tegnap es ma VI. Teljesen rejtélyes, miért kell titkolni az eltiltásokat. Me'g az ötvenes évekből maradt ránk ez a divat. Annak idején eleve nem mertek nyilvánosságra hozni az Ítéleteket, mert egyáltalán nem volt biztos, hogy a büntetést a játékosnak le is kell tölteni. Emlékszem, egyszer Puskást a Honvédban még az edzesek látogatásától is eltiltottak, benn kellett maradnia a Dózsa György úti laktanyában, a sportszazadban. Kinn volt az edzesen egy piros lampaszos tábornok — es érdeklődött, hogy Puskás miért nem edz. Mondtak a vezetők, hogy büntete'sből. A tábornok azonnal elküldte a kocsiját Puskásért, aki félóra múlva már vigyorogva sétált a pályán. A Ferencvárosnak volt egy áldott szivű szakosztályelnöke, Láng György, a Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója. Rajongott a játékosokért, többségűk a vállalatnál is “dolgozott’.’ Ha valakit megbüntettek, megszakadt a szive, e's titokban olyan összeget juttatott neki vállalati prémiumként, ami bőven kárpótolta az illetőt az elveszett pénzért. Ez volt a divat, ez volt a rend - aztán nem csoda, hogy kicsúszott a játékos a vezető kezéből. Az eltiltásnak tulajdonképpen a végső eszköznek kellene lennie. Előzőleg nagyon megfelel a pénzbüntetés. A mi labdarugóink ötször, tízszer annyit keresnek, mint egy atlagjövedelmü ember. Okét nyugodtan meg lehet büntetni, egy késésért ötszáz, egy éjszakai kilengésért ötezer forintra vagy még többre is. Aztán el lehet tőle vonni a prémiumot, meg lehet fosztani őt különféle juttatásoktól. De eddzen és játsszon. A pályán igazolja, hogy méltó a büntetés felfüggesztésére. Távollétével ne sújtsa társait, hanem büntetésé idejen még fokozottabban segítse okét. Aztán, ha ezek a módszerek nem hasznainak, jöhet az eltiltás — de oly módon, hogy ez alaposan megviselje magát a labdarugót. Legközelebb ezerszer gondolja meg, erdemes-e sportszerűtlenséget elkövetni. Ha pedig ez sem hasznai, akkor sürgősen le kell mondani róla, hogy ne fertőzze a többieket. Buzanszky es sok más társa a gyakorlatban edzőként, vezetőként nem alkalmazta az effajta fegyelmezést. Mert nem tehette. A klubok mögött és fölött álló vállalatok vezetői miatt a kedvenceket nem volt szabad bántani. Hiszen olyan gyönyörű gólokat rúgtak... Buzánszky — Grosicshoz hasonlóan — nem rajong azért, hogy edző legyen. <5 inkább ma is játszik. Az “öregfiuk” válogatottjának a csapatkapitánya és menedzsere. O köti le a mérkőzéseket, ö tárgyal az anyagiakról, és tisztes mellékkeresethez juttatja a csapat tagjait. De ha egy játékostárs búcsújáról van szó, ingyen futballoznak a kedvéért. A birtokában van a 6:3-as, a 7:l-es magyar — angol meccsről, illetve a világbajnoki magyar—brazil mérkőzésről egy filmriport. Ezeket az agyonjátszott kópiákat rendszeresen kikólcs'ónzi az'élménybeszámolókra járó volt játékostársaknak, és egy vetítésért ö is kap néhány forintot. Kis mellékjövedelem, de sok kicsi sokra megy. Buzanszky elégedett, jokedelyű, egészséges ember. Valaha az aranycsapat védelmének a leggyorsabb tagja volt. Ma már nehezen fordul a pályán, a húsz évvel fiatalabb “öregfiuk” lehagyjak, de ezzel nem törődik. Képtelen megválni a játéktól, es vérzik a szive, amikor érzi, hogy most mar le kell cserélnie önmagát, másnak is kell a hely a pályán... Huszka Mihály, az olimpiák és világbajnokságok volt résztvevője, hét éves edzési és versenyzési kihagyás után, ismét eredményesen mutatkozott be amerikai és Illinois állami bajnokságon. 1977.októberében az American National Master súlyemelő bajnokságon első helyezést ért el. A versenyt 40 éven felüliek részvételével rendezték meg. Huszka Mihály ekkor már betöltötte 44. életévét. Eredménye: szakitás 110 kg., lökés 145.5 kg., összetett 257.5 kg. volt. 1978. március 28.-án rendezték meg Chicagóban az Illinois Állam bajnokságot. Ezen a versenyen a fiatalokkal mérte össze erejét. Középsulyban a 82.5 kg-os testsúlyban indult. A verseny érdekes és izgalmas volt. Sok magyar jött el drukkolni a volt magyar suly- emelőbajnoknak. Súlycsoportjában Huszka ismét első lett: 5 amerikai "master" rekordot állitott fel. Eredményei: szakitás 117.5 kg.,lökés 152.5 kg, összetett 270 kg.
