Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1978-04-20 / 16. szám
Thursday, April 20. 1978. Luszjig Imre: Visszapillantás * v BARÁTI TALÁLKOZÓ Minden alkalommal, amikor Magyarorszagra látogatok, ottlétem egyik legkellemesebb, legmeg- hatóbb, legbensőségesebb és legtanulságosabb mozzanata lapunk budapesti olvasóival való találkozásom. Itt alkalmam van elbeszélgetni Gardos Emillel, lapunk volt szerkesztőjével, Havasi Sándorral, aki a gyulesvezető volt, Fodor Ernával, lapunk magyarországi tudósítójával, Doman Istvánnal, lapunk kül- munkatarsaval, Gadanec Béláneval, a Tudományos Akadémia kandidátusával, Stricker Györggyel és Barbaraval, akik oszlopai a magyarországi olvasótábornak. Éles kritika, bensőséges eszmecsere Megtelt a Magyarok Világszövetsége székházénak fogadóterme a Magyar Szó budapesti olvasóival, akik a zord idő ellenere eljöttek a baráti összejövetelre. Kellemes meglepetés várta ókét: a Szövetség vezetői a szokásos üdítő italokon kívül kitiinÖ szendvicsekkel vendégeltek meg az olvasókat, abból az alkalomból, hogy itt ünnepeltük meg a magyar Szent Korona visszajuttatását a magyar nép tulajdonába. Dr. Szabó Zoltán, a MVSZ főtitkára, meleg szavakkal üdvözölte a megjelenteket, majd atadta nekem a szót. Rövid jelentést tettem lapunk 75. évi jubileumi bankettjéről, a lap tartalmáról es gazdasági helyzetéről. Ezzel kapcsolatban hangsúlyoztam sikeres bazárjainkat, melyeket a jelenlevők adománya tett és tesz lehetővé. A rövidre fogott jelentést hosszantartó hozzászólások és kritikák követték. Voltak, akik azt javasolták, hogy a lap kevesebb politikai cikket és több irodalmi Írást közöljön hasábjain. Legtöbben azt hangsúlyoztak, hogy nem a téma megváltoztatasara, hanem inkább az írásmód “csiszolásara” van szükség. Többen kifejtették, hogy a lap minden szama tartalmazzon egy, vagy két angol oldalt. Ezeknek az elgondolása az volt, hogy igy jobban lehet terjeszteni a lapot a második és harmadik generáció soraiban. Nagy élvezettel hallgattam a hozzászólásokat, véleményeket es kritikákat. Meggyőződésem, hogy minden felszólalót a legnagyobb jóindulat, lapja iránti szeretet es hűség vezette. Mint minden ilyen összejövetelen, most is sokat tanultam es visszatérve, próbálom a javaslatokat átültetni a gyakorlatba. Mennyire sikerül ez, az majd kitűnik akkor,amikor ismét találkozunk es a lapolvasók elmondják véleményüket. Ezúttal csak azt jegyzem meg, hogy májustól kezdve minden hónapban egyszer 16 oldalon jelenik meg lapunk és a belső négy oldal angol nyelven. Tartalmát egy szerkesztő bizottság állítja össze, melynek élén Deák Zoltán és felesége, Fay all, ami biztosíték arra, hogy lapimk tartalmas es tanulságos melléklettel gazdagodik. KÖSZÖNETÉT MONDOK Ezúttal mondok ismét őszinte köszönetét magam és feleségem, Evelyn nevében Dr. Szabó Zoltánnak, a Magyarok Világszövetsége főtitkárának Zsiga Zsuzsa és Vörös Tamás szövetségi munkatársaknak, akik ottlétünk minden percet oly kellemessé tették meleg vendégfogadásukkal. I • i f Minden magyarorszagi látogatás úgy hat ram, Dr Nagy János előadása RADNÓTI MIKLÓSRÓL Messze túlhaladja képességemet az érzelmek széles skáláját leírni, amelyet Dr. Nagy János előadása, váltott ki belőlem és vált ki, gondolom, mindenkiből, akinek jószerencséje előadását, bármely témáról, kiváltképpen magyar költőröl, meghallgatni. A hatást, melyet kivált a megjelentekből, utolérhetetlen átérzéssel fejezte ki lapunk február 23.-i számában Molnár Kinga. Nem kivánok es nem is tudnék ahhoz érdemlegesen hozzátenni bármit is. Bármennyit olvastam Radnótitól eddig is, csak Dr. Nagy János előadásának hatása alatt kristályosodott ki bennem a meggyőződés, hogy Radnóti nemcsak a magyar nép, hanem az emberiség huszadik századbeli legnagyobb költői közé tartozik. Radnóti a fasizmus által súlyosan, de nem végzetesen megsebzett, de hitét, reménységet, küzdeni akarását fel nem adó emberiség jajkialtás'at, de egyben bizalmát juttatta kifejezésre. E jajkiáltásban összeolvadt a prófétai ihletettseg es harag, az emberszeretet, a hazafiasság legnemesebb megnyilvánulásaival. E csodálatos fúziót tolmácsolta Dr. Nagy a költő életműve tökéletes ismeretén alapuló lebilincselő előadásában. Különösen Radnóti nyolcadik eklogájára gondoltam Dr. Nagy Janos előadásának hallgatása közben, arra, amelyben a prófétai elhivatottság szólal meg költészetében. “Haidan az én torz számat is érintette, akárcsak bölcs Isaiaset a szénnél az Ur, lebegő parázsából úgy vallatta a szivem..., nézd, imhol vagyok én, hívj engem is el hirdetni igédét.' Melyik “igére” gondolt Radnóti? Talán erre? “Az Ur Isten bölcs nyelvet adott nekem, hogy tudjam erősiteni a megfáradtakat”. Miként Dr. Nagy hangsúlyozta, pontosan ezt tette Radnóti a Bor-i fogolytáborban. Dé végrehajtotta Radnóti a prófétai küldetés másik részét is. Hátamat odaadtam a verőknek és orcámat a jajgatőknak, képemet nem fó’döztem be a gyalázás és köpködés előtt! Mindezt csak aze'rt, hogy hirdesse: “Marközelit az óra, már születőben az ország.” Es hogy intse a gonoszokat:KIme, ti mind, akik tűzet gyújtotok, felovezvén magatokat tüzes nyilakkal, vetessetek a tűznek lángjába és tüzes nyilaitokba, melyeket meggyujtottatok”. Ez a próféták és költők üzenete a háborús uszitóknak. Ezektől védte népét, az egesz emberiséget Radnóti Miklós. Tudta, mit kellett tennie, hogy a “világ más legyen”. E gondolatokat idézte fel bennem Dr. Nagy Janos, Hálás vagyok érte. Deák Zoltán mint egy idős emberre az az állítólagos csoda-oltás, ami megfiatalítja. Időről idÓre barátok, ismerősök, akiiekéi évek múltával találkozunk, ezzel a felkiáltással fogadnak: egy perccel sem látszol idősebbnek, mint amikor utoljára találkoztunk, s mindjárt megkérdezik: mi a fiatalságod titka? Rendszerint nagy kérdőjellel az arcomon válaszolok, de most hogy visszagondolok a kérdésre, tálán a helyes valasz az, hogy a magyarországi látogatások adják meg a magyarázatot látszólagos vagy tényleges fiatalságomra. Megemlékezés Sik Endréről A II. világháború győzelmes befejeztével, a hala- dószellemü amerikai magyarok tízezreivel egyetemben én is türelmetlenül vártam az uj, szabad, népi Magyarország első követének megérkezését Washingtonba. Az akkori Magyar Jövő belmunkatársaként siethettem Washingtonba a magyar nép első amerikai képviselőjének üdvözlésére. Abban a pillanatban, amikor az uj követ fogado- szobájába léptem, úgy éreztem, mintha jégverembe estem volna. Hideg, mosolynelküli tekintet, csupa formalitás. Néhány percnyi szenvtelen beszélgetés után szinte tántorogva hagytam el a fogadószobat. Hát erre vártunk itt vagy 40 évig? Mi történt? Hat persze akkor még nem tudtuk, hogy milyen kemény harcot kellett vívni odahaza a haladás őszinte barátainak a Nyugat által támogatott és lényegeben a regi társadalmi és gazdasági rendet képviselő elemekkel, amíg a nép igazi képviselői foglalhattak el a kormányzat minden fontos posztját, beleertve a külpolitikait is. Az őrségváltás Nagy Ferenc amerikai útja után történt. Szegedy—Maszákot (ez volt az első követ neve) Vámbéri váltotta fel, aki kétségkívül haladás volt Maszákhoz viszonyítva. Utana lett Sik Endre követnek kinevezve. Abban a pillanatban, amidőn első ízben volt alkalmam vele találkozni, még mieló'tt egy szót is szóltunk volna egymáshoz, a szivem már boldogan újságolta, hogy “itthon vagyunk!” jóformán szó nélkül öleltük meg egymást. Azok a ragyogó barna szemek, a koraosz hajkorona alatt szeretettel, megértessél, jóakarattal mosolyogtak ram. Első perctől kezdve “pertuk” lettünk és azok is maradtunk mindvégig. Sik Endre századunk egyik kimagasló magyar államférfia, a magyar nép hűséges nagy fia volt. Egyike volt a legnagyobb tudásu, műveltségű közéleti egyéniségeknek. Diplomata, külügyminiszter, nagykövetként szolgálta hazáját és népét. Halala napjáig aktív részt vett a magyar béketanács munkálkodásában, melynek elnöke volt és a Magyar Szocialista Munkáspárt elméleti folyóirata, a Társadalmi Szemle szerkesztésében. Egyike volt a világ legkiválóbb Afrika-szakértöinek. Afrika történetéről irt hatalmas müvét több nyelvre lefordították. Amikor 1971-ben utoljára volt alkalmam vele budai lakásán találkozni, büszkén mutatta meg müve épp akkor megjelent legújabb kötetét. De akkor sajnos már teljesen béna volt egyik, s részben béna a másik kezére. Kérdőleg néztem rá: dehát hogyan vagy képes igy imi. Felemelte jobb keze mutatóujját. “így” — válaszolta mosolyogva. Egy ujjal gépéit le több hatalmas kötetet megtöltő irodalmi anyagot. Ilyen ember volt Sik Endre! Ilyen ember volt “Bandi”. Szeretett, draga, feledhetetlen barátom. Magyarok millióinak szivében halhatatlan teljesit- menyekben fog élni emléke. Deák Zoltán Újítsa meg előfizetését!--------AMERIKAI MAGYAR SZÓ _ ____5
