Amerikai Magyar Szó, 1978. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)
1978-03-23 / 12. szám
6 Thursday, March 23. 1978. ÜNNEPEK ÉS HÉTKÖZNAPOK “Karácsonykor kalácsot, husvétkor kenyeret, pünkösdkor amit lehet”. A gyermekkor messzeségéből idezodik fel az öregektől hallott mondás, amit bizonyosan ok is gyermekkorukban hallották az akkori idősektől. Eredete a messzeségbe vesz, kora az ünnepekével es a szegénységével egyenlő. Nagyon régi mondás tehat, es nagyon igaz, sok keserves emlék es tapasztalat sűrűsödik benne. Az is, hogy a jeles napokat, az ünnepeket mennyire számon tartotta az ember, de még inkább az, hogy rangjukat, fontosságukat mennyire a lehetőségekhez kötötte. Pünkösdre bizony már kiürült a kamra, a kenyér is fogytán volt, kalácsra nem mindig gondolhatott a szegény ember. Vagy igen? Nem szabad, természetesen, szó szerint értelmezni ezt a mondást sem. Inkább az “újtól újig”, a betakarítástól betakarításig időszak állomásait jelezték a kalácshoz, a kenyérhez es a bizonytalanhoz kötött ünnepek. Mert kalacs azért legtöbbször került, husvétkor is meg később is, ünnepnapon. Ezért is vártuk any- nyira az ünnepeket. Azért, mert annyira masok voltak, mint a többi nap. Furcsa ma már leírni is, a fiatalabbak talán hitetlenkedve és ellenérzéssel olvassak: ünnepnapon bizonyosan jól lehetett lakni. Máskor vagy igen, vagy nem. Ezért volt oly nagy becsben az esztendőnek az a néhány napja. Paprikás hús vagy töltött káposzta illata keveredett az ünnepnap más szagaival. A gyerekek cipőjüket tisztították, es a Schmoll-paszta szaga,még a sülő kalacs, a rotyogo hús illata töltötte meg a konyhát. Ezek együtt ma is az ünnepnapokat juttatják a nem kastélyban, nem hatszobas lakasban felnőtt krónikás eszébe. Mára elhalványultak kissé az ünnepek, nem emelkednek ki annyira a hétköznapok sorából. De hát az ünnepek lettek szürkébbek, vagy a hétköznapok szebbek? Tegyük szivünkre a kezünket: sem az alkalomért, hogy jóllakhatunk, sem azért, hogy “na vegre, most kipihenem magam”, nem várjuk oly türelmetlenül az ünnepnapokat. Ma is jár ja még a mondás, s rendszerint akkor hangzik el, amikor az átlagosnál jobban rá kell verni a munkára: “majd pihenünk karácsonykor”. Csakhogy tartalmát vesztette ez is, mint oly sok régi szólásunk. Melyeknek szó-hüvelyében már regen nincs semmi, de megmaradtak, nyelvünk gazdagítására, és nyelveszeink meg mindannyionk örömére. ...Locsolkodó fiuk, fiatal, s idősebb férfiak járják sorra a lányos házakat, a rokonokat, szomszédokat, ismerős családokat. Jácint meg nárcisz kerül a kábátok hajtókájára: piros tojás a gyermekek zsebebe. S ugyanoda pénz is. Akik adják, mar szinte vetélkednek: ki ad többet?! Lányos házaknál már hetek óta félretettek minden öt- meg tízforintost. Osztályozva a várható locsolkodó fiukat is, kinek mennyit kell majd adni. Kettest mar az idegennek is rostellnek a kezébe nyomni, a femtizes meg a szomszédnak is kevés, hát még a rokonnak! E sorok írójának élete végéig tartó keserű húsvéti emléke marad, amikor a rokon háziasszony megkérdezte tőle: tud-e visszaadni a huszfilleres locsolkodó pénzből tizet, mert elfogyott az aprójuk. Ezek után ugy-e, lehet mondani, hogy azért halványultak meg kicsit az ünnepek, mert kifenyesed- tek a hétköznapok. Antal Karoly Somogyi Pál: HÚSVET Zsoltárokat zeng a bus processzio, Zengve zug a szó, csodát ahito... Harangok búgnak, mint mély zokogás: Feltámadás! , # / f f t S mint fajo óhaj, csak száll az enek Sohaj-ködkent tör az azúr égnek, Semmi köde a papmesenek: Hitregenek! S mit most ködös káprazatban latnak, A mennyei szent küldöttre várnáit... Omlik a nép, mint sütet arad as: Feltámadás! Feltámadásért, felszabadulasert, Jóságosán oly sokat könyörgött, kert Túl jó volt akkor is,mikor ontott vert Másokért! Emberibb lett és sirás helyett öröm, Erre áhit a megcsalt népözön, Mert sokat sirt már könnyet és vért: Oh, husvét! Nép, testvérem, te szegény bús balga, Csúnya csőcselék, Krisztusok latra, Teremtő mindenseg, te vak Messiás, Ha akarsz, ha mozdulsz, lesz feltámadás! Küldjük ajándékunkat továbbra is IKKA val I t* I f Bizonyos idő óta egyes szemelvek, felhasználva álnévén szereplő szervezeteket, leveleket küldözgetne!: es hamis információt terieszte I , nek az IKKA-vaí kapcsolatban. Ezek a szemei lyek es szervezetek személyi 4s önző célból próbálnak rossz hirt kelteni az IKKÁ-naV Ismert tény, hogy az IKKA több mint 25 éve megbízhatóan és eredményesen szolgálja azokat, akik Magyarországon kivul élnék és ajándékot óhajtanak küldeni Magyarországon élő barátaiknak es rokonaiknak. Valótlanság, hogy az IKKA-ra nincs mar szükség, sót az IKKA hasznossága megnovekedett, mióta külön szolgalatokat is nyuit. * Az IKKA Foügynöksége a Sobel Overseas Corp. 210 E 86 St. New York N.Y. 10028. Telefon: (212) 5T5-6490. husvet “A husvet a tavaszi napejegyenloseget kővető holdtölte utáni első vasamap. Húsvéthétfőn a legények korán reggel csoportosan végiglátogatják az ismerős es rokon lányokat. Megöntözik őket — a virágot nem engedik elhervadni. A legények ajándékba egy-egy himes tojást kapnak. Borral, pálinkával és ennivalóval kinalják őket. Az általános szokás k'et mozzanatát kell kiemelnünk, az Öntözést es a tojás szimbólumát. Az öntözés jelentése sok helyen a ‘megtisztulásnak’ es a ‘termékenysegnek’ is a jelkepe. A tojás egyertelmuen a termékenyseg szimbóluma szerte Európában és Ázsiában. Az avar es a népvándorlás korabeli sirokban számos gazdagon díszített piros és karcos tojást találtak”. A “tojáshimzes” legjellemzőbb eljárása hazánkban es a környező országokban a viaszlevonasos, lényegében batik technika. A kemenyre főtt tojásra egyszerű nyeles fe'mcsovecskebol álló eszközzel, amelyet olvasztott viaszba mártogatnak, “Írják” rá a mintát, majd festekoldatba helyezik. Ha a tojás elérte a kívánt színárnyalatot, megszáradás után leolvasztjak, lekaparják róla a viaszt, s helyén a tojás természetes színe alakítja ki a mintát. A balaton-felvidéki Kövágoó'rsón élő Szántai Lászlone is ezzel a módszerrel dolgozik. (Mikor felkerestem, a huszonöt eves fiatalasszony negyedik gyermeket varta). Az ő elmondása alapján jegyeztem le az itt következőket. — A Zala megyei Varvölgyön születtem, ide csak mar mint asszony kerültem. Ez a tojásfestés amolyan orokségféle. A faluban nálunk többen is csinálták, köztük apuka is és örült, amikor ott ültem mellette es huzigáltam én is a mintákat. így tanultam meg ezt a négy részre osztott zalai motívumot. Nálunk a tojások színe inkább barnás, sötét, mivel a festékanyagot hagymáiéból készítjük. A mintákat változtatom, festék szalagmintát, gereblyést, rozma- ringost, keresztest es Írásost. Tanulni nem nagyon volt idom, mert 17 eves voltam, amikor férjhez mentem a Szántaihoz. Mindig mondtak, jó a kézügyességem, és rajzolni is szerettem. Meg aztán nyugodt természetem is van. — Férjemnek volt egy nagybátyja, aki csak úgy, a maga szórakozására festegetett, s meglehetősen büszke volt ra. Ferjem, a Laci, mondta neki, hogy a Marika — ez en vagyok — különbet is fest, mint ö. Hat festettem. Tányérokat, meg képeket is. Herend- re is hívtak porcelánfestőnek, de három gyerek mellől, tudja, eleg nehéz elmenni. 73-ban hirdettek egy pályázatot, oda küldtem tányérokat de technikailag nem volt tökéletes. Ott láttam, vannak,akik tojásokkal pályáztak. 75-ben mar én is tojásokat küldtem az országos pályázatra, ezután kaptam meg a Népművészét Ifjú Mestere címet. Ma mar persze a tojásokból injekcióstüvel kiszívom a belsejet, és forro viasszal töltöm tele. Megrendelésre még nem nagyon dolgozom, pedig Pesten, a népművészeknél lezsüriztek a darabjaimat, csak hát nem nagyon tudom en, hogy is kell intézni ezeket a hivatalos dolgokat. Pedig nagyon szeretem csinálni, hiszen annyiféle szép minta van még a fejemben. Szebeni András Üjítsameg előfizetését! ***»■■■■■■** _ óhaza_
