Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-11-10 / 43. szám
Thursday, Nov. 10. 1977. © AMERIKAI MAGYAR SZO Dealt Zoltán: Ojóndék az, amerikai magyarságnak Az elképzelhető legszebb, legidőszerűbb ajándékot kapta a haladószellemű amerikai magyarság sajtónk 75 éves jubileuma alkalmából a szülőhazától Kovács József akadémikus hatalmas felkészültséggel megirt: “A SZOCIALISTA MAGYAR IRODALOM DOKUMENTUMAI AZ AMERIKAI MAGYAR SAJTÓBAN 1920-1945” cim'ú nagyszerű műve (akadémiai kiadó) formájában. Sajtónk fénykorának irodalma van e monumentális könyvben megör’ókitve legkiválóbb Íróink es költőink, mint Balint Imre, Egri Lajos, Gyetvay Janos, Illés Ágota, Kövess Lajos, Leitner Aurél, Lékai János, Moór Peter, Nagy Jenő, Olexó Endre, Weinberg Vilmos es masok reprezentatív ragyogó cikkei es költeményei antológiája kereteben. Bevezetésként az amerikai magyarság, annak intézményéi, sajtója rövid, de tartalmas, oknyomozó történelmét tárja e kiváló iró és nagy tudós az olvasó ele. A munka alapvető értékének és jelentőségének elismerése mellett szükségesnek tartom rámutatni a mű. egyes vitatható megallapitásaira. Pontosan húsz esztendővel ezelőtt Boka László, a Kovács József nemzedéket megelőző korszak egyik legkiválóbb irodalomtörténet-szakértoje, Kovácséhoz hasonló témáról a “Magyar Irodalom Története a Két Világháború Között, 1919—1945” tartott előadást a budapesti Eötvös Lóránd tudományegyetemen. O persze az óhaza magyar irodalmát tette kutatása tárgyává. Előadásának szövege a Magvető által kiadott “Válogatott Tanulmányok”, c. művében jelent meg. (1087—1279 oldal.) Boka e müvében két veszélyre hívta fel az irodalomtör- ténetirők figyelmét. Az egyik az, hogy az iró NE KERESSEN mindenáron kapcsolatot a történelem és az irodalom között. A másik viszont az, hogy ne hagyja e kapcsolatokat TELJESEN figyelmen kívül. Mindkettő eltorzulásokat eredményezhet egy irodalomtörténeti munkában. “E kérdésről - irta Boka - végeredményben az alap és az ideológia kapcsolatáról, a rendszeres irodalomtörténeti kutatás lényegesen fejlettebb fokán talán majd többet mondhatunk.” De addigra is ügyelnünk kell, hogy egyik hibába se essünk. Véleményűnk szerint Kovács József nem vette kellőképpen figyelembe e fontos szempontokat irodalmi dokumentumainak kivalogatasaban. Figyelmen kívül hagyta a történelem es irodalom kapcsolatait. Ez az elnézése a különben bámulatosán értékes müvében sajnálatos egyoldalusagra, sajtónk akkori agitációs szerepének túlzott hangsúlyozására, kollektiv szervezői szerepének elhomalyosi- tására vezetett. A dokumentációban felölelt korszak az Egyesült Államok történelmének sorsdöntő eseményekben gazdag korszaka volt. A Palmer razziák korszaka, az addig legnagyobb antimonopolista megmozdulás, a progresszív párt 1924-i elnökválasztási harcanak, a Sacco—Vanzetti pernek, a Scottsboro-ugynek, a nagy depressziónak, a társadalmi es munkanélküliségi segély kivívásának, az alapipar megszervezese- nek, az antifasiszta egységfrontnak és végeredményben a második világháborúnak a korszaka volt. Mindeme korszakalkotó fejlemények visszatükrd- zései ott voltak sajtónk hasábjain nemcsak riportok, cikkek, hanem élmények, költemények formájában. Sajnálattal állapítjuk meg, hogy e nagy horderejű történelmi fejlemények visszatúkrÖzései, vagy egyáltalán nem találhatók meg az iró által kiválasztott cikkekben és költeményekben, vagy csak objektiv, közvetett, másodlagos, alig észrevehető formában. Úgy erezzük, hogy kötelességünk a fentiek le- szögezese mellett vita tárgyáva tenni Kovács honfitárs többrendbeli elmarasztaló megállapítását sajtónk szerepéről, speciálisan lapjaink névváltozását kiváltó körülményekről. Bár elemzései végén Kovács József “maradandó helyet” biztosit az Uj Előre “irodalmi műhelyének” a forradalmi magyar irodalom történetében, a szövegben több helyen következetesen aláértekeli sajtónk POLITIKAI szerepet. Az Uj Előre 1937-ben megtörtént névváltozásában es az azt követó egységfronti törekvésekben például “ a népfront politika browderi megfogalmazását”, “jobboldali torzulást”, valamint “politikai elbizonytalankodást” lát. (33, 37 old.) A ki nem mondott Ítélet itt az, hogy sajtónknak nyolc évvel a browderi politika Duclos által siettetett felszámolása előtt, meg kellett volna találnia a teljesen helyes irányvonalat. Bármilyen megtisztelő is számunkra az ilyen politikai tisztánlátás, sót profetikus előretekintés elvárása, nem érezhetjük e megállapítást jogosnak. A Magyar Világról viszont azt állítja az iro, hogy “a korábbi baloldaliság latszataval való szakítás URUGYE alatt” felszámblták a munkáslevelezök és irók hálózatát. E sorok írója tagja volt ezidoben az Uj Előre, éppen úgy, mint a Magyar Világ szerkesztöségenek és ezen túlmenően főszerkesztője a Magyar Jövőnek és 1957-ig a Magyar Szónak. Nincs tudomásom ilyen likvidácios intézkedésről, de ha történt is volna, az sohasem lett végrehajtva. Lapunk mind a mai napig fenntartotta a munkáslevelezöivel és kül- munkatársaival való kapcsolatot. Ürügyek alkalmazása sohasem volt politikai eszközünk. Nem felel meg a tényállásnak az a megallapitas sem, hogy a Magyar Világ megjelenése idejen a szerkesztés akár egy napra is át lett volna engedve a “haladó polgári értelmiség” képviselőinek, Ban Oszkár és Dr. Miklós Oszkár személyében. Először is Bán Oszkár már az Uj Elórének is munkatársa volt. Dr. Miklós Oszkár volt ugyan a lap főszerkesztője, de a FELELŐS szerkesztő mindvégig Gyetvai János maradt. Nem fogadhatjuk el azt a megállapítást sem, hogy a Magyar Világ megjelenésével a munkás művelődésügy kérdése vegleg lekerült a napirendről. (47. old.) Nem kevésbe súlyos elitélés alá jut a Magyar Jövő is. Magyarorszag felszabadulasa után, állapítja meg Kovács József, a Magyar Jövőnek az lett a célkitűzése, hogy mozgósítsa az amerikai magyarságot a szülőföld támogatásara. “Az amerikai társadalomban, de az amerikai magyarság életében is időközben olyan esemenyek következtek be (hidegháborús légkör stb.) amelyek megakadályoztak a Magyar Jövő e programja megvalósítását. (91 old.) Beismerjük, programunkat nem valósítottuk meg 100 százalékosan. Valóban voltak akadályok előttünk. Az amerikai imperializmus ereje nem leki- csinylendó. De azért mégis tett valamit a Magyar Jövő az amerikai magyarság mozgósítására, uj Magyarorszag támogatására. Lapunk a második világháború végén kb. 10.000 peldanyszamban jelent meg. Hónapokon at a Magyar Jövő volt az egyetlen összekötő kapocs (a Dr. Simon Mózes vezette Demokratikus Tanács testveri közreműködésével.) az óhazai magyarság es az otthoni hozzátartozóikat kereső amerikai magyarok tízezrei között. Ezrek váltak ennek révén lapunk olvasóivá. Lapunk mindenegyes száma kiállás volt uj Magyarország mellett. MAGYAR ES ANGOL NYELVŰ kiadványokban hirdettük az uj demokratikus Magyarország igazát. Élen állt sajtónk a II. világháborúban szenvedett sebeitől vérző magyar nép támogatására alakult segélyakciónak, amely - mai dollárértékben kifejezve — kb. három millió dollárt gyűjtött gyorssegélyre. Következetesen agitáltunk az UNRRA segély mellett is, mindaddig, amig egy 23 millió dolláros segely folyósítva lett szülőhazánknak. Amerika minden magyarlakta városába eljuttattuk az uj népi Magyarország kultúrtermekéit, beleértve az első kivaló magyar filmtermékeket (Déryné, Talpalatnyi Fold, Ludas Matyi, stb.) Nem esik enyhébb elbírálás alá Kovács József részéről a Magyar Szó sem. Rámutat a magyar mozgalom “elöregedési jeleire” és arra, hogy csak nehezen tudott ellenállni a reakció nyomásának. Emiatt kellett a Magyar jövőnek megszűnnie. “Szerepét es helyét az 1952-ben indított Magyar Szó már nem volt képes betölteni”. (41. old.) Az öregedés jeleit természetesen mi is észrevettük. Sajnos ez ellen sem a lelkesedés, sem a helyes politikai vonal nem tud eredményesen működni. De azért megállapíthatjuk, hogy a Magyar Szó a maga öregedő szerkesztőivel és öregedő olvasóival mégis megmaradt rendületlenül a posztján, mint az amerikai magyarság élő lelkiismerete, a haladas ügyének szószólója, az amerikai-magyar barátság legkövetkezetesebb hirdetője. Nemcsak szavakban, tettekben is! Az ötvenes években “öregedő fejjel” olyan vállalkozásokba kezdtünk, amelyeket hollófekete hajfürtös korunkban sem merészeltünk volna megkísérelni. Lapkiadó mellett könyvkiadók lettünk! Két éven át megjelentettük a “Magyar Remekírók” c. könyvsorozatunkat, melyben a nagy magyar klasszikusok épp úgy, mint a jelenkor kiváló magyar íróinak válogatott Írásait adtuk ki. By ZOLTÁN DEÁK Editor o£ Magyar Jövő Hungarian Daily Journal NEW CENTURY PUBLISHERS ■' Now York ( 1947 ) HUNGARY’S FIGHT FOR DEMOCRACY
