Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-07-14 / 28. szám
Thursday, July 14. 1977. ókaz* Elúszó az anyanyelvi konferenciához Őrizzük nyelvi kultúránkat Augusztus 8—13 között — mint mar hirul adtuk — megrendezik Budapesten a III. Anyanyelvi Konferenciát. Ezzel kapcsolatban kivonatosan közöljük a Népszabadság junius 5.-i számának “Egyetlen Magyarorszag” cimű cikket, mely legfőbb passzusaiban a magyar nyelv ápolásának es megőrzésének nagyhorderejű kérdésével foglalkozik. Ilymódon a cikk a III. Anyanyelvi Konferencia élőszavaként-is értékelhető. Meg egy evtizede sincs — Írja egyebek kozott a cikk —, hogy megindult egy mozgalom a külföldre távozott vagy már ott született magyarok képviselői es a hazai magyar nyelv művelői kozott, melynek célja, hogy amennyire lehetséges,lassítsa, fekezze az anyanyelv elhalványodásának, fokozatos elfelejtésének folyamatát. A Magyarok Vilagszovétségé főtitkárának, dr. Szabó Zoltánnak a becslése szerint egymillió-ketszázezer — egymillio-háromszazezer magyarról van szó. Azokról, akik nem az Osztrák- Magyar Monarchia felbomlása után maradtak a határokon túl, hanem különböző korszakokban különböző — sokszor nagyon is ellentétes — politikai, gazdasági és egyeb okokból hagyták el az országot és szóródtak szét a világ minden tájára, s ma még egyebejc közt a nyelvi kultúra szálai is a magyarsághoz fűzik őket. Megőrizni a lehetőséget azoknak, akik élni akarnak ezzel, fenntartani az érintkezés eme alapvető formáját, természetes nemzeti kötelesség, különösen akkor, ha az igény, érdeklődés, várakozás olyan széles körű, mint ahogy az eddigi tapasztalatok mutatják. Ráadásul, a kapcsolatoknak ez olyan általános es egyetemes formája, amely nem kötelez el sem bennünket, sem a tőkés külföldön élő magyarokat arra, hogy olyat mondjunk, amit nem mondanánk, és olyat tegyünk, amit meggyőződésünk, megitélesünk ellenére kellene tennünk. KTKNEK NYTTUNK KAPUT? A cikkiró ezután érinti az emigráció különböző kategóriáit, felemlitve, hogy a század különböző évtizedeiben nagyonis különböző okokbol vettek vandorbotot kezükbe az emberek. — így folytatja: A történelmet nem kell elfelejtenünk, de nem is kell minduntalan elővennünk, mert ma, 1977-ben, a legnagyobb kérdés számunkra — sót, szinte kizárólagos kérdés számunkra —, hogy milyen az ember. Milyen ma, most, napjainkban. S ezt sem azért, hogy valakinek a meggyőződését, párt- vagy vallási hovatartozását firtassuk, csupán azért, mert a szülőhazának is joga, hogy becsületes, tisztesseges szándékú embereknek nyissa meg a honfitársi vendég- szeretet ajtajat. Az évente tökésországokból hazalátogató majd kétszázezer magyar - kévés kivétellel — e'rdemes is erre a vendégszeretetre. S nemcsak a hazalatogatásról van szó, mert hisz többségük csak ritkán áldozhat erre, hanem arról is, amit kölcsönösen tehetünk es teszünk a kulturális szalak fenntartása, s ha ez lehet, szorosabbra füzese erdekeben. Ebben a tekintetben az utóbbi évtizedben sok minden történt. Mindenekelőtt a Magyarok Világszövetsége aktivistainak fokozodo munkája emelhető ki. A két eddig megtartott és az idén ismét sorra kerülő anyanyelvi konferencia is szeles korú mozgást teremtett. Különböző korú gyermekeknek es fiataloknak magyar nyelvkönyvek látták napvilágot. Megjelent az említett konferenciák jegyzőkönyve, s foglalkozik az ott szoba hozott kérdésekkel a radio a külföldi magyaroknak szóló tájékoztató adasaban. Több jut el mar a magyar kultúrából könyvek, folyóiratok formájában, neves művészek tesznek korutakat magyar lakta vidékeken, más kontinenseken is, s meghívott előadók tartanak előadásokat. Ez mar csak azért is jó, mert igy hiteles forrásból, és nem a tényékét elferdíteni mindig kész reakciós sajtó forrásaiból tájékozódhatnak rólunk a kint élok. Örömünkre szolgál az is, hogy egyre gyakrabban látogatnak haza olyan szellemi kiválóságok, s tartanak előadásokat itthon is, akik befogadó hazájukban is büszkén őrzik magyarságukat (Szent-Győrgyi Albert, Selye János, Gábor Denes stb.) az Óhazához koto szalak Most az a legfőbb kérdés — mondja a cikk —, hogyan lehetne következetesebben folytatni azokat a tudományos kutatásokat, amelyek a helyzet feltárására vonatkoznak, s jobban számításba venni azokat az igényeket, amelyek a nyelvi kultúra megőrzésére megnyilvánulnak. Természetesen figyelembe véve es tiszteletben tartva, hogy más államok polgárairól van szó — még ha magyarul beszélnek is. Talán megérthető, hogy a szülőföldtől távol élő magyarokról, azok kulturális szükségleteiről szólva számunkra az elsődleges a szomszédos országokban, a tartós történelmi közösségben élő'magyarok nyelvi és nemzetiségi kultúrájának segítése. Figyelmünk középpontjában ezek állnak, ha határon túli magyarokról beszélünk, de egészen természetes, hogy többféle emberi kulturális szálak fűznek össze bennünket mindazokkal, akik maguk is őrzik es igénylik ezeket a kötelékeket, bárhol eljenek. S minthogy e kapcsolatok alapvető feltelele az Őszinteség, nem hallgathatjuk el, hogy e kötelékeket semmi esetre se szabad misztifikálni, Tudjuk, latjuk az emigráns sajtó egy részéből, hogy a szülőhazához tartozásnak sokszor igyekeznek célzatos, nacionalista ertelmezest adni, csak azért, hogy a mai, valóságos, létező és egyetlen Magyarországot elválasszak az ó “magyarságuktól”. Magyarország most a felemelkedes nagy müven, a szocializmus fejlett szakaszának építésén munkálkodik. Közeledni hozzá és megérteni csak valóságának elismerésével lehet, s szeretni csak alkotásainak, reményeinek, küzdelmeinek es életenek szeretetevel lehet. Ehhez még az sem kell, hogy egy világnézeten vagy egy politikai nézeten legyünk. Nekünk elegendő alap az, amit például az említett anyanyelvi konferencia egyik részvevője, dr. Böszörményi István amerikai református püspök mondott: “Ötvenkét evvel ezelőtt hagytam el magyar szülőhazámat, Magyarországot. Azóta sohasem szűntem meg szeretni ezt az országot, ennek az országnak a népét, es mindent megtennék azért, hogy segítsek, — ami minden magyarnak kötelessége”. _TERJESSZE LAPUNKAT!-7 Meghalt HAJNAL JENŐ 1977 julius 8.-an 88 eves korában New Yorkban elhunyt Hajnal Jenő. Hamvasztása julius 11.-én volt a Cooke Funeral Home-ban. A barátok, ismerősök es a Fészek Klub nevében Márer György újságíró mondott beszédet. Hajnal lenő végső búcsúztatásán megjelent Kasnyik András, a Magyar Népköztársaság fökonzulja és a Főkonzulátus, a Magyarok VilágszÖvetsege és a Magyar Újságírók Országos Szövetsége nevében virágot helyezett el Hajnal Jenő koporsójánál. Pécsett ollitidk fel Uitz Béla múzeumát Á pécsi Káptalan utcában fás, bokros parkban áll egy kuriaszerű épület. Most az Országos Műemléki Felügyelőség vette gondozásba a kopott lépcsóházat, a megsziírkult vakolatu helyiségeket. Kibontják a regi ablaknyilásokat, megtisztítják a műemléki elemeket. A földszinten restaurátor műhely, fotó műterem és labor kap helyet, az emeleten pedig szám szerint hét kiallitótermet alakítanak ki. Ebben a leendő múzeumban Pécs ad vegleges otthont Uitz Béla hagyatékának. A Janus Pannonius Muzeum gyűjteményében jelenleg mintegy 500 Uitz-rajzot tartanak számon. Közöttük olyan — elsősorban dokumentum értékű — munkák is vannak, mint a tas- kenti és a moszkvai mezőgazdasági kiállításokhoz készült dekorációk. Emellett számos relikvia, a festő jónéhány eszköze, használati tárgya került a múzeum tulajdonába. A Kulturális Minisztérium ugyanis a mester moszkvai hagyatékát is megszerezte a pécsi muzeum szamára. LEGRÉGIBB' MAGYAR CÉG FÖLDES UTAZÁSI IRODA 1503 First Avenue, New York, N. Y. 10021 ’ TaMoiy BU 8-4985 — BU 8-4990 AZ ÖSSZES HAJÚ ÉS LÉGI TÁRSASAGOK HIVATALOS KÉPVISELETE IBUSZ—IKKA—TUZEX rendelések felvétele BEVÁNDORLÁSI ÜGYEK —ROKONOK KIHOZATALA Az iroda julius és augusztusban szariibaton zárva van
