Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-10-20 / 40. szám
Országjárás —....................... r "■ Pincefalu Vendégváró présházak Van-e még mit felfedeznie a hazai idegenforgalomnak? Van-e még fehér folt, földerítetten terület az (Ország turistatérképén? A kérdésre még az avatatlan is teljes bizonyossággal felelheti: van. Legföljebb az a megfontolandó, .időszerű-e most azon fáradozni, hogy újabb ösvényekkel gyarapítsák a hazai idegenforgalom kitaposott útjait. Éppen most, amikor az idegenforgalom zaklató gondja: a meglevő turistaközpontokban rendet teremteni, olyan ellátást, olyan kiszolgálást nyújtani, amit a mai korszerű igények megkívánnak. Hajósra azonban — az alföldi Kalocsa környéki községre — még így is, ezt tudva is érdemes fölfigyelni. Ha majd egyszer helyet kap az utazásra hívó reklámfüzetekben, Hajóst nyugodtan lehet úgy ajánlani — bel- és külhoni piacon egyaránt —, min) a legvidámabb holt falut. És ez egyáltalán nem volna erőszakolt, üzleties kitalálás, hanem maga a pontos valóság. Hazai közvéleményünk ismer híres, megkapóan.szép, a műemlék- védelem által is oltalmazott pincéket, pincesorokat. A villánykö- vesdi, a palkonyai pincesor, az egri, tokaji pincék labirintusai mind nevezetes borbúvóhelyek. De a hajósi pincefalu egyikhez sem hasonlítható. Valóságos falu. Legalábbis méreteiben. A negyvenes években „lent" az anyafaluban 1160 házat tartott nyilván a községstatisztika. A pincefaluban ugyanebben az időben 1700—1800 présházat számláltak meg fent a dombon, a szőlősben. Vagyis egy-egy családnak több pincéje, présház is volt. Annyi, ahány darabban volt a szőlője. 1700—1800 emberi hajlékot formáló kis házacska... Falai, ajtaja, ablaka, őszi, téli időben hívoga- tóan pipálgató kéménye, benn a kisszobában barátságos, hűséges kis dobkályha... És mégis: a családi élet nem itt zajlik, az udvaron nincsenek gyerekek, nincsenek házőrző kutyák, jószágok, soha nem jön a postás, jobbára a falu öregjeit lehet itt találni, őket is csak napközben. Estére aztán szép komótosan aláereszkednek a dombról, kézben a hűséges fiaskóval *— vacsora után legyen még otthon egy itat bor — mennek haza az élő falyba. A pincefalu — holt falu. És vidám falu is. Huszonegy utcája van a jelenleg 1200 pincét, présházat számláló pincefalunak, illendően, stílszerűen Borbíró, Rízling, Ezerjó, Kadar névre keresztelve, s van itt Szakadék sor nevű utcácska is. őszidőben musterjedéskor, az új bort köszönteni való napokban nincs annyi jókedv, vidámság a világnagy köuutakon, sugárutakon, mint itt egy 50—100 méternyi hosz- szúságú utcácskában. JQ0LV4STÁD Ä LAPcn t Af» TOVÁBBI MM » TANULHAT BILdtüJ A FŐUTCA KÉPE Nincsenek házőrző kutyák, soha nem jön a postás Se helybeli, se idegen el nem mehet egy-egy présház előtt, hogy meg ne kóstolja, s persze illendően meg ne dicsérje az „ideit”, amely minden esetben jobb, mint a tavalyi volt. Kivált, ha a tavalyi borból már nincs is. Aztán idő elteltével előkerül valamilyen zeneszerszám, leginkább — mert Hajós (sváb település — a gombos harmonika, majd jönnek a nóták is, és zeng a pincesor. öregek, fiatalok együtt fújják a nótát. Vagyis: a pincefalu a legvidámabb falu. Amit eddig elmondtunk Hajósról, ' arra - azt is lehet mondani: ezt nyújtja Hajós a hajósiaknak, a helybelieknek. Ennél persze többet is, hiszen az újabb időben némileg átalakult rendeltetése. Amolyan hét végi pihenőhelynek, víkendtelépnek tekintik tulajdonosaik a présházakat; egy-egy családi eseményt, névnapot, keresztelőt itt tartanak meg. s társadalmi ünnepeiken szintén itt szórakozik a község apraja-nagvia. De mit nyújthat Hajós hazai és külföldi vendégeinek? Mi az. amiért mégis érdemes lesz jelölni majd az idegenforgalom térképein? A pincefalu önmagában is mutatós látnivaló. Fent van egy „földasztalon”; a legenda szerint ide akartak települni, itt akartak építkezni a régi haiósiak,"dé~TOeghát- rálni kényszerültek. A löszdombon nem találták meg az emberi élet egyik legfontosabb kellékét, a vizet. Lejjebb húzódtak hát, a falu mai területére. Fönt Dedig a dombon, ha már nem találtak vizet — bort fakasztottak. Bepillantani is érdemes egy-egy házacskába, amely rendszerint három részből áll. A présházból, a pincéből és egy kis szobácskából, ahol ülő- és fekvőhely is van és persze evéshez-iváshoz való eszköz. minden, ami a szíves vendéglátáshoz kell. Ma 1200 pincét lehet megszámlálni itt a dombon. A löszbe vájt, legtöbbször boltozat nélküli, nem mester készítette pincék hossza egyenként 20—40 méter. Átlagolva tehát harminc, s ha ezt megszorozzuk a pincék számával, kiderül : itt a föld alatt 36 kilométer hosszúságú labirintus tekereg, kanyarog. Budapesttől északi irányba Vácig, nyugatnak pedig Mar- tonvásárig lehetne elérni egy ilyen hosszúságú alagúton. Ezeket a pincéket különben még a múlt század első felében építették, a présházak oromzatán olvasható az építés évszáma. Az első épület 1830-ban készült. A 150 éves pince sajnos ritka, de akad azért olyan, amelyet bízvást gondjaiba vehetne a magyar műemlék- védelem, mert főleg oromzatán a magyar parasztbarokk stílust képviseli. A présházak javát később építették; érdemes megfigyelni, hogy rendszerint az az évszám gyakori a présházakon, amelyet megelőző esztendőben jó termés volt. S van itt látnivaló a múltból más is. A hajósiak még idejében és gondosan összegyűjtötték azokat a régi pincészeti, borászati készségeket, néprajzi tárgyakat, amelyeket több mint száz éve a szőlősgazdák használtak. Az ivó- és tárolóedényeket, a százéyes óriás szőlőprést, a korsókat, a lihut, a lopótököt, múzeumba való néprajzi értékeket. Jelenleg még raktárban van a gyűjtemény, de minden értékesebb darabja hamarosan látható lesz a pincemúzeumban. Mindenféle történelmi megrázkódtatás után is a község megmaradt zárt néprajzi mivoltában, hagyományait őrző, ápoló közösségnek. A régi sváb táncokat a kisiskolás kortól a beatnemzedéken át az öregekig mindenki ismeri. Csodával határos módon előkerült egy matuzsálemi korú, jellegzetesen sváb hangszer is, a gombos harmonika. A néptánc, a népi zene különös látvány, sajátos élmény ott fent a szőlőhegyen. Aztán az étel, ital. A jellegzetes ennivaló a pincepaprikás, amely nem tévesztendő össze a pincepörkölttel. A paprikáshoz nem pirítják, pörkölik sem a hagymát, paprikát, sem a húst; a paprikást főzni teszik fel. Továbbá: a pörkölttel ellentétben körítést nem adnak hozzá, a paprikásléből bicskaheggyel emelgetik ki a falatokat, karéj kenyér segédletével. Különben pedig attól „pince” a paprikás, hogy leginkább borral lo- csolgatják meg főzés közben. A* kolbászos kenyérlángosról —. szintén tájjellegű és kitűnő borcsúszda — már fölösleges is szólni: a nevéből is kitetszik nagyszerűsége. Szólni kell még a hajósiak vendégszeretetéről. Arról, hogyan adják kézről kézre, mondhatnánk pincéről pincére a vendéget, s vezetik be a pincefalu életének ismereteibe. Nemrég idegenforgalommal foglalkozó újságírókat, szakembereket vittek el a vidékre, megmutatván a szomszédos Hosz- szúhegyi Állami Gazdaság látnivalóit is, a dúsan termő gyümölcsöst, a nagyüzemi szintű-szervezettségű borászatot, s a pincében a két, egyenként 10 000 hektoliteres beton hordóóriást. És persze megízlelték a vendégek a híres díjnyertes pezsgőt, a pompás Hosz- szúhegyi Cabernet-t. A pincefalu labirintusaiban mégis megilletődöttebben tekintettek szét a meghívottak, hosszan szemlélve a régi présházak sorát. Mert beton hordócsodát, talán nagyobbat is, holnap, holnapután láthatnak még. De ez a különös falu házaival, berendezésével, hangulatával egyszeri és megismételhetetlen élménnyel ajándékozza meg az embert. IBRÁNYI TÓTH BÉLA Béres Attila*. Kallódó versszakok Magad, tápászkodsz fel férfibánatodból és gyermeked is rád emel kezet, a távoli múlt, mint ködből a kolomp szól és az elérhetetlen fehér hegyek körbemosolyognak immár némán: / botló vágyad közéjük meg nem érkezett * A világ ágbogán fennakadni <■ nemcsak gyengeség, tudom. Megeshet meg, hogy a gyávaságot gyengeségnek hazudom? * Komikus figura vagyok én, azt hiszem, akit, ha meglát egy nő, így szól: no hiszen ... * Kezeden a sok kopogtatástól felhorzsolt bőrű tíz tétova ujj. Q sokajtajú világban ifjúságod faltól falig egyedül-járnj tanul, s míg próbálgatod megfogni a hajnalt, látod, észrevétlen bealkonyul. .. mmmmmmmtsrns
