Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-10-13 / 39. szám
-amerikai magyar szó— Franciaország Viták és vakáció i | Védelem minden égtáj felé £ | Válasz a VHutnanité hasábjain Marchais főtitkár „reflexióinak” felét a nemzetvédelem kérdései megvitatásának szentelte. Alapvető fontosságú kérdések ezek, hiszen Georges Marchais szerint, ezeken múlik, hogy Franciaország szabad, valóban független ország, a francia nép a maga sorsának gazdája lehessen. Az FKP főtitkára elismeri, hogy 1971-ben a párt még a francia „atomütőerőről” való lemondást sürgette és az atomfegyverzet megsemmisítését követelte. Akkor azt javasolták, hogy Franciaországnak olyan hagyományos katonai potenciálja legyen, amelynek Kevés vakációt engedett a francia belpolitika alakulása az idei . nyáron a kormány tagjainak, a kormánytöbbség és a baloldal vezetőinek: nyolc-kilenc hónappal a sorsdöntőnek tartott parlamenti választások előtt hol a választó- kerületekben induló jelöltek kijelölése, hol az átfogó program meghatározása ad munkát és okoz vitát. Közben az ország helyzete is gondokat kelthet: a munkanélküliség a nyári hónapokban tovább nőtt és a hivatalos adatok szerint is messze meghaladja az egymilliós számot, a környezetvédelem fanatikus hívei meg-megütköznek a rendőrökkel, csendőrökkel, akik itt egy atomdúsítót, ott katonai kísérleti és gyakorló terepeket védenek a tüntetők ellenében. Korzikán ismét fellángoltak a szenvedélyek, a sziget elszakadásáért küzdő szélsőségesek újra robbantanak ... A HÁROM BALOLDALI PART VEZETŐI: FABRE, MARCHAIS, MITTERRAND „Nem lehet apró darabkákra szaggatni a szavazólapot” 50 oldalas szöveg A legnagyobb figyelmet mindezek közepette is a baloldali pártok belső vitája keltette. Május 17-e óta dolgozik a kommunisták, szocialisták és baloldali radikálisok munkacsoportja az öt esztendeje aláírt közös program „aktualizálásán”. Több mint négy hónap alatt igen sok módosítást eszközöltek a leendő baloldali kormány programján. Mint Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára a napokban a l’Huma- nité hasábjain megállapította: a kommunisták több száz javaslatát elfogadták, s a francia közvélemény is meggyőződhet erről, amikor elébe terjesztik a mintegy 50 oldalas szöveget a program változásairól. A vitathatatlan előrehaladás ellenére is vannak még komoly különbségek a szocialista párt és az FKP között néhány alapvetően fontos pontban. A nem kommunista baloldal egyes vezetői és a hozzájuk közel álló publicisták a nézeteltérések jelentkezésékor arról kezdtek beszélni és írni, hogy „az FKP stratégiát változtatott”, megkérdőjelezték, hogy az FKP egyáltalán meg akarja-e nyerni a többi baloldali párttal együtt az 1978-as Választásokat? Voltak, akik az FKP-n belül „mozgolódást” véltek felfedezni, s erre vezették vissza a baloldali pártok tárgyalásainak elhúzódását. Georges Marchais a párt központi lapjában „Reflexiók” címmel közölt cikkében határozottan Teszögezte: „Célunk az, hogy kivívjuk márciusban a népi mozgalom győzelmét. Azt akarjuk, hogy hazánk javára dolgozzék holnap egy kommunista minisztereket magába foglaló demokratikus kormány. Ha ezt akarjuk, akkor nem valami hatalomvágy megszállottjai vagyunk, nem a miniszteri tárcákra éheztünk rá. Nem változtattuk meg a stratégiánkat, amely tizenöt éve abban áll, hogy közös kormányprogramot ajánlunk a szocialista pártnak. A visszautasítások, a visszakozások, a lefékezések ellenére, amelyek a nem kommunista baloldal részéről jelentkeztek, a kommunisták fáradhatatlanul dolgoztak a társadalmat átalakító mozgalom sikeréért. Ez a siker már karnyújtásnyira van.” Hol mutatkoznak mégis a nézet- különbségek a három baloldali párt között? A szociális intézkedések terén, az államosítások dolgában és a nemzetvédelem kérdés- csoportjában. A törvényileg biztosított legalacsonyabb munkabérnek havi 2200 frankra való emelését követeli a kommunista párt, míg a szocialisták és a baloldali radikálisok csak jövő tavasszal tartják szükségesnek az ilyen arányú emelést, érvelésük szerint ugyanis ez csak az inflációt fokozná. Az FKP a baloldal győzelme esetén a családi pótlék 50 százalékos emelését kívánja meghirdetni, a két másik párt kevesebbet adna. Több államosítást! Ami az államosításokat illeti, a közös programban kilenc területet határoztak meg, amelyhez a Francia Kommunista Párt most még a kohászatot, az olajipart és az autógyártást kívánja hozzácsatolni. Ezt a szocialisták és a baloldali radikálisok ellenzik. Amint' hogy kifogásolják a nagy vagyonok és a vállalati alaptőke megadóztatását, ami az FKP követelése. Georges Marchais azzal válaszolt a nem kommunista baloldal kifogásaira, ellenérveire, hogy a l’Humanitéban rámutatott: „Eleget lehet tenni a francia dolgozók követeléseinek akkor, ha a válság okát küszöbölik ki, azaz a nagytőke uralmát szüntetik meg. Ezért kellenek az államosítások, ezért kell új adót kivetni a tőkére.” birtokában biztosíthatják a védelmét és a függetlenségét. Georges Marchais ma úgy nyilatkozik, hogy 1971 óta a dolgok megváltoztak, a hagyományos francia erők gyakorlatilag már nem léteznek! Így aztán már teljesen felelőtlen lenne egyoldalúan lemondani a francia atomfegyvereikről, hiszen így az ország egy esetleges agresszor előtt puszta kézzel és védtelen állana. A FKP most a francia atomütőerő megtartását javasolja. Ennek szigorúan csak elrettentő szerepe lehet. Marchais cikkében a „tous azimuts” kifejezést is használja, ami még a De Gaulle-i időkből származik: akkoriban a francia nemzetvédelem a „minden irányból jöhető támadás” visszaverésére készült fel, a „tous azimuts”' annyit jelent, mint minden égtáj felé. Szinte zárójelek között itt lehet megemlíteni, hogy éppen most sok szó esik párizsi szerkesztőségekben és politikai szalonokban „egy tábornok haláláról’!, annak kapcsán, hogy John Saul kanadai történész különös, dokumentum- jellegű „regényt” adott ki, ennek hőse, egy bizonyos Marcotte tábornok, összeesküvés áldozataként veszti életét egy repülőszerencsét- íenségben. A Seuil kiadónál megjelent „Egy tábornok halála” sokak szerint kulcsregény. A történet kísértetiesen hasonlít Ailleret tábornok, vezérkari főnök esetére: a baloldalinak minősített tábornok éppen a „tous azimuts” doktrína híveként vívta ki De Gaulle bizalmát és egyes katonai vezetők gyűlöletét. 1968. március 9-én az Afrikától keletre fekvő Réunion szigetének repülőteréről felszállt egy DC—6, de kevéssel utána nekiütközött egy hegynek A vezérkari főnök a felesége, a leánya és a kíséretének, valamint a legénységnek 16 tagja meghalt. A szerencsétlenség okául azt adták meg, hogy a gép túl volt terhelve, 18 000 liter üzemanyag volt például a tartályokban. A kanadai történész „regényében” Marcotte tábornok repülőgépe csak 39 tonna teherrel startol, a DC—6 48 tonnát is elbír. Viszont valaki a repülőgép szárnyain és kormányszervén változtatott: ha a pilóta jobbra aikar fordulni, a gép balra megy ... Így aztán Marcotte DC—6-osa, a francia kormány légi összekötő csoportjának egysége, nem a tenger felé fordult, hanem ellenkező irányba, neki a hegyoldalnak... Kétségtelen, hogy a francia hadseregnek és tisztikarának a magatartása politikailag ma is súllyal esik a latba. A kommunisták nem akarnak csak hivatásosokból álló hadsereget, amely külön politikai erőt, politikai akaratot is képviselhetne! Georges Marchais állást foglalt cikkében az „atlanti” kérdésben is: a kommunisták elutasítják, hogy a francia hadsereg ismét beilleszkedjék a NATO integrációjába, ugyanúgy szembeszegülnek minden nyugat-európai katonai integrációs szervezet gondolatával. Az Atlanti Szövetség tagja maradna ugyan a baloldal győzelme esetén Franciaország, de azon lenne, hogy minden katonai tömböt egyidejűleg oszlassanak fel. Külön népszavazást ? A kommunisták és szocialisták között vita keletkezett Francois Mitterrand-nak, a szocialista párt vezetőjének ama javaslata körül, hogy a baloldal győzelme után külön népszavazáson kérjék ki a franciák véleményét az atomfegyverkezésről. Az FKP ezt nem helyeselte, nem tartotta demokratikusnak. Georges Marchais véleménye: „Nem lehet apró darabkákra szaggatni a szavazólapot. A franciák márciusban nem 'arról szavaznak majd, hogy elfogadják-e a baloldal közös programját — a nemzetvédelmi politika nélkül. Ha többségükben a közös program mellett fognak kiállni, akkor egyben el fogják fogadni annak nemzetvédelmi politikáját is. Világosan kell beszélni: a franciák vagy megnyilatkozhatnak az időszerű módosításokkal ellátott közös programban foglalt, feketén-fehé- ren megfogalmazott nemzetvédelmi politika dolgában, és akkor miért kérnék tőlük, hogy utána másodszor, de most már népszavazás formájában, megnyilatkozzanak és ugyanazt mondják... Vagy arról van szó, hogy mást mondjanak, hogy a közös programétól különböző politikáról nyilatkozzanak meg, ez lenne a népszavazás célja. De ebben az esetben nem a választások után, hanem ma kell világosan megmondani, hogy mi lenne az a másik nemzetvédelmi politika.. Köztudomású, hogy a francia szocialisták vezetői között sokan vannak „atlantiak”, akik annak idején — a néhai Guy Mollet-val az élen — éppen a NATO megerősítését sürgették, Franciaországnak az integrált katonai szervezetbe való visszatérését követelték. Marchais „Reflexiói”-ban ott van ez is: „Azért is ébereknek kell lennünk, mert Francois Mitterrand akkor, amikor az Önálló nemzet- védelem hatékonyságát kétségbe vonja, mindenféle feltevésre feljogosít a tekintetben, hogy mik is az igazi szándékai a szocialista pártnak a nemzetvédelem területén.” Thursday, October 13. 1977.____ . 5
