Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-09-29 / 37. szám
Thursday^ September 29. 1977. AMERIKAI MAGYAR SZÓ , KÖZVETlfNÜLTTl Bálint Imre rovata Apám az uriszabó Mig bajtársai a kettősrendeket csinálták a kaszar- nyaudvarban, nemet kommandóra masíroztak a boszniai sziklákon es szakasztottak a nadrágjukat, ö a század szabója volt. Hadifelszerelese tűből, tornából és egy gyüszüból állott. Ha lekopott a tu hegye, vagy fogyóban volt a cérna, hosszú beadványt kellett a manipuláns őrmester segítségével a bécsi hadügyminisztérium szamara kitölteni, hogy mikor és mie'rt kopott el a tű hegye es apám hány negyzet- centiméter foltot varrt meg a cérnával. Nem csoda, hogy apám; mint minden katona, büszke volt a haditudományára es nem egyszer mondta, persze nem ilyen finoman, hogyha ö “kifoltozta a baka ülepét, az három évig sem tudta azt atszelelni.” Civilben bizony annak ellenére, hogy a cimtab- lán az állott, hogy uriszabó, megmaradt úgynevezett “Fleckschneidernek”, foltozó szabónak. Isten mentette azt, aki “úri” szabóságába keveredett. Azokat pacsaneknek hívtuk (magyar-szerb kifejezés). Mannheimernek melletünk volt a keszruha üzlete. Erős, vastag, de olcso szovetruhakat árult,parasztok és iparoslegényeknek valót, úgynevezett lőden- ból. Úriember, avagy uraskodo kereskedő, vagy iparosmester uriszabónál rendelt mértékutáni ruhát. Mindenki tudta a városban, hogy apám egy úgynevezett “krahács” volt, ami a németszeru elkracholt szónak volt az elszlávositása. Abban a történelmi helyzetben, pontban és állapotban, abból éltünk, hogy Mannheimer inasa átszaladt hozzánk, hogy Apám menjen az üzletbe, mert a'vevőnek fel kell varrni a nadrágját, vagy kabátjának az ujjat, vagy a gombokat kellett átvarrni és itt, vagy ott bevenni, vagy kiengedni elől, hátul, vagy oldalt, nem sokat. Minél kevesebbet. Mindezekért a hét végen szabott árakat kaptunk, éppen csakhogy szegényesen megélhettünk. Aki idegen, vagy félig-meddig idegen betévedt a Mannheimerhez és nem vett lódenruhat, annak Mannheimer uriszabóságot es bosszúból Apamat ajánlotta. Két hazzal odébb. “Nézze a táblát: Uri- szabdság. Hátul az udvarban balra.” Apámnak csak egy öreg, gyűrött, szétmálló papírmintája volt, az is csak kabátra szólott. Mellényt es nadrágot szabadkézzel csinált. Gazdájától kapta, amikor felszabadult. Paraszt szabó volt és inaskoda- sa alatt Apám főleg a vitézkötésvarrast varrta a nadrágokra. Többször megfenyegette Apám a világot, hogyha egyszer lesz negyvenhárom forintja, rendel Bécsból egy olyan mintakollekciót, amely kicsinytől nagyig, egysoros, kétsoros kabatpkról,egész öltönyökről szol, mellénnyel es nadrággal. Sajnos erre sohasem kerülhetett sor és ezert csak körülbelül szabta ki a szövetet és hol hozzátett, hol elvett a mintából a rendelő mérete szerint. Minden ruhának, amit csinált, két, háromszori próba ellenere, a karaktere az volt, hogy a kabátnak hatul elal- lott a nyaka. Mielőtt észrevette volna a pacsanek, hogy eláll a nyaka, apám megelőzte: “Tudja maga, hogy maga púpos?” A pasas megrökönyödött: “Ne ijedjen meg, mert csak egy kicsit púpos. Ha majd megnézi magát egy olyan kettős tükörben, ami nekem nincs, látni fogja, hogy eláll a kabát nyaka, ami a púpjától ered.” “Mit lehet csinálni?” “En csak egy rühes szabó vagyok, nem puporvos? Másik pacsaneknél az egyik kabátujj róvidebb volt, mint a másik: ' yj. “Maga féloldali,ugye?” “Eddig nem tudtam.” “Hat akkor most megtudja. Az egyik válla lejjebb van, mint a másik. De segítek magán. Az egyik ujjon három helyett csak két gomb lesz.” “Hogy fog az kinézni?” “Ha találkozik valakivel, tegye a balkezét a zse- bibe. Nem fog látszani. Ezzel elélhet száz évig es éljen is. Kívánom!” Egyszer a nadrág volt rövidebb. Hiába próbálta Apám a hozzátoldást, még mindig megmaradt a két egész centiméter hiány. “Ez hogy történhetett meg?” “Esküszöm, hogy három meter szövetet rendeltem Pestről. Két centivel rövidebbet kaptam. Pöról- je be a kereskedőt. Megadom a címét.” Legklasszikusabb volt azonban a Duna Hajotarsa- ság egyik kormányosának az esete. Meg januárban, amikor egy jég volfa Duna, vette Apám a mérteket es azonnal megrendelte....azaz megrendelte volna a szövetet, a bélést es az aranygombokat, hogyha nem ment volna el az előzőleg kenyérre, krumplira es torokgyulladásom miatt patikara. Mannheimer hirtelen megbolondult és eladta az üzletet egy őrültnek. (Apám véleményezte igy a fentemlitetteket*) Az uj tulajdonos, isten verje meg, beállított egy varrógépét segeddel az üzlet hátterébe. Már februárnak is a középén voltunk és még mindig nem volt se pénz, se poszto. A pasas türelmetlenkedett, a Duna meg már kezdett zajlani, mármint a jege. Márciusban a pasas már dűlt és fűlt, hogy nemsokára kezdődik a szezonja és rendőrseggel fenyegetett. Végre zálogba került, ami csak zálogba kerülhetett: ágytakaró, össz- fűggönyok. Meglett a szövet es megtörténhetett az első fércpróba. Párbeszéd, mig Apám krétazta a pacsanek hátán a kabátot: “Több, mint két honapja, hogy készül a ruha: A jég is már olvadóban és a jovó héten berukkolok”- mondta a pacsanek. “Remélem hogy most mar...” “Ki akadályozta meg, hogy reméljen? Nem én. Dehát Pestre kétszer is vissza kellett kűldenem az anyagot, mert nem azt küldték, amit maga akar. Maga választotta ezt a ritka finom szövetet. Direkt Londonból hajózott ez a szóvet ide.” “Tudja maga, hogy az Úristen egy nap alatt megalkotta a Földet, másnap az eget, a csillagokkal? Azután az utána való pár nap a füvet, fákat, az állatokat és hat nap alatt minden készén volt. Maga meg egy vacak öltönyön......” Apám elvágta: “Hja, az Isten túlórázott. En csak tiz órákat dolgozom naponta.” Egy másik pacsanek kétsoros kabáttal akarta az öltönyét. Arra mar aztán igazan nem lehetett azt a hírhedt mintapapirt használni. Próbálta lebeszélni. “Minek magának kétsoros kábát? jövőre kimegy a divatból és majd kérdezik, hogy ki csinálta magának azt az ódivatú öltönyt?” “Ki mondta magának, hogy kimegy a divatból?” “Maga a szövetgyáros Angliából és az csak tudja!” “Itt volt a szóvetgyáros?” “Az utazójával üzente. En becsületes*ember vagyok es csak figyelmeztetem, hogy kidobja a pénzét, amikor en ot evre garantálom a ruháimat. Persze nem irasban, mert ha valaki, egész nap firkászik, mint az ülnök urak, meg a fináncok, azoknak hamarabb kikopik az ülepük, vagy ha uraságod csuszkái a jégen, vagy kiverik a kocsmából. Persze nem magáról van szó, de en valamit ötre garantálok és négyre kimenjen a divatból? Azt már nem!” “Ne törődjön mester az én öt evemmel, csak csinálja meg és meghozza slájfosan akarom. Francia mintára, nem angolra.” “Kétsoros? Slájfosra? Osmerem magát, igaz csak látásból, de tudom, hogy maga nem strici, hát akkor miért akar slájfos kabátot? En nem leszek az emberiség megrontója, hogy az utcán utána menjenek és kérdezzek: ki cifrázta ki magát slájfosra?” Apámnak sikerűit kimenteni magat a kétsoros slajfos kabátból! Azt se tudta, hogy mi az a slájfos. A pasas elment, mondván, hogy milyen uriszabó az Apám? Nem akar slájfos kabátot csinálni! Mással csináltat. Ahogy a pacsanek becsukta maga mögött az ajtót, Apám mergesen ráütött a varrógépre. “Ha azt a három esztendőt, amit Ferenc József ellopott tőlem, mint fiatal segéd egy jó műhelyben töltöttem volna, most uriszabó volnék.” Mészáros László SZEMLÉLŐDÉS Egyes emberek allergiásak az igazsággal szemben. + Az ember nem lehet jó - csak jó akarhat lenni. ■k Mindenkinek főleg maga miatt fáj a feje. Az ember először igyekszik rászokni a gondolkodásra - aztán pedig azon mesterkedik, hogy hogyan lehetne nem gondolkodni. ★ Az ember csak azt élte át igazán, ami álmaiban is vissza-visszatér. * A szellem a lélek lelke. Akinek nincsenek gyermekei, az sohasem érti meg igazán a saját gyerekkorát . ★ Problémáinkat még csak meg-megér- tik néha, de emberi mivoltunkat* már ritkábban. ★ Ahogyan egyeseknek néha terhűkre van a testük, másoknak ugyanúgy terhűkre van az a néhány gondolat, ami megfordul az agyukban. Van keserű semmittevés is... * Aki a távolba tekint - azt köny- nyü elgáncsolni. * Kis embert is érhet nagy sérelem. •k A köpönyegforgatáshoz is kell némi művészet, hisz tudni kell, hogy mikor kell megfordítani a köpönyeget . TERJESSZE LAPUNKAT! ___ 9
