Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-09-22 / 36. szám
Thursday, September 22. 1977. Roman István: III. Anyanyelvi Konferencia PILLANATKÉPEK A felvillanó vakuk (flash lights) gyakran vetettek éles fényt egy-egy referátumát tartó, vagy hozzászólását olvasó előadó alakjara. A nyomukban elkattintott fenykepezógépek. és filmfelvevők megörökítették arcvonásaikat, hangulatukat, indulatukat. Néha ugyanilyen világosan tarta elénk és ertette meg velünk egy-egy elhangzó mondat, vagy odavetett megjegyzés a magyar diaszpóra külön-, bözó csoportjainak helyzetét, sajátos fejlődését, esetleges kilátásait es jövőjét. Ezért a számos beszed pontos es terjedelmes ismertetése helyett — amit úgyis megtettek mar —, egy nehanv jellemző részletet, erdekes epizódot ragadok ki és villantok fel a hat napos konferencia zsúfolt programjából. A sok amerikai küldött között. különösen kitűnt egy középkorú orvos, aki szép, izes magy arsággal beszelte el, hogyan küzdötte le a hatóságok idegenkedését magyar baptista papoknak az Egyesült Államokba való bebocsátásával szemben. Kiderült, hogy maga is pap, és az emigrácios hivatal nehezen ertette meg,mit is akar tulajdonképpen. — Mi a maga foglalkozása? — szegeztek mindig mellének a kérdést. — Orvos vagyok — válaszolta rendszerint. Felderultek az arcok. De nyomban el is komorultak, amikor hozzátette, hogy nem csak a test problémaival foglalkozik csupán, hanem a lélekével is. Az amerikai orvosok anyagelvüségét ismerve, nem csodálkozhatunk megdöbbenésükön. Azon pedig mar egyenesen megrökönyödtek volna, ha megtudjak, hogy Haraszti Sándor Afrikában kórhazat tart fenn, es az ev felet ott tölti betegei között. Tehat nem mindennapi jelenség. Afrikában igyekszik eletben tartani a négereket, felveszi a harcot a fertőző betegségek ellen, Amerikában pedig — az óhazából importált — paptarsai segítségével a magyar nyelv megőrzéséért száll sikra! Visszatérő témaként merült fel a tanácskozásokon a második, sót harmadik generációs amerikások megnyerése anyanyelvűnk elsajátítására. Megható volt egy szép szál fiatalember felszólalása, aki küzdve a kifejezés nehezsegeivel (a második nemzedékhez tartozott), elmondta, hogyan igyekeznek egy klubba tömöríteni a magyar származású hallgatókat az amerikai, kanadai egyetemeken es főiskolákon. Elgondolkoztató, ami beszámolójából kiderült: az u.n. “vegyes” szülőktől származókat sikeresebben tudják rávenni a csatlakozásra, es könnyebben kapcsolódnak be az egyleti munkába, mint a szinma- gyar származásúak. Derültséget keltett az a kijelentése, hogy körükben legnagyobb sikerük, tehat egyben legnagyobb vonzerejük a pesti vicceknek van! (Reméljük ez a rokonszenves fiatalember jelentős készlettel tért vissza az Újvilágba.) Ugyancsak kedélyes színfoltja volt a tanácskozásnak két kanadai küldött vitaja. Ez úgy kezdődött, hogy a munkás-betegsegélyzö titkára buszken jelentette ki beszédében, hogy egyesülete a legrégibb a magyarok kozott, jövő januárjában már 50 éves fennállását ünnepelheti. Nagy idő' ez egy olyan fiatal államban, mint Kanada. Természetesen nagy tapsot kapott. Alig hagyta el azonban a szónoki emelvényt, máris felugrott egy csinos, bar mar nem csitri korban levő asszonyka es azonnal megcáfolta az állítását, bejelentve, hogy az őt delegáló, ugyancsak kanadai egyesület négy évvel öregebb. Az akkor elnöklő néprajzos professzor nevetve szögezte le, hogy ezentúl a felszólalok mérsékeljek szuperlativuszaikat, es a jelzők felsőfoka ele bigy- gyesszek az “egyik” szót, akkor nem érheti okét hasonló “leleplezés”. Tehat hangozzanak igy a kérkedő megállapítások: “egyik legrégebbi”, vagy “egyik legnagyobb”, “egyik legbefolyásosabb”, stb. A derűs jelenetben bővelkedő és kedelyes hangnemben folyó konferenciának egyik fó eredmenye es egyben mottója is volt az a megállapítás, hogy a szülőföld segítsége es tamogatasa nélkül nem.lehet sikeresen megőrizni magyarságunkat, meg kevésbe anyanyelvűnket. Az egyik Franciaországból erkezett vendeg ezt egy arab közmondással akarta érthetővé tenni, amely kb. úgy hangzik, hogy aki a macskát szereti, annak el kell viselnie a macska bolháit is. Ezt a nem eppen szerencsés példát az akkor elnöklő akadémikus azonnaj megbírálta egy másik közmondással, amelyik viszont igy hangzik: “mindenhasonlat sántít.” A fent idézett elszólások, nyelvbotlasok, derültséget keltó kijelentések azonban agyáltalán nem “bénitottak le” a konferencia munkáját, vagyis nem sántítottak le, hanem még gördülékenyebbe, változatosabba, erdekesebbe tettek. A konferencia záróülésén a Himnuszt éneklik a resztvevők BUDAPEST. E sorok írásakor rosszul erzem magam, mintha utolso levelemet írnám a munkástarsakhoz. De levelem célja, hogy tudassam: szeretném megörökíteni nevemet azaltal is, hogy szeretett lapomra hagyok a bankban lévő betétemből 50.000 forinto^ mert ennek a sajtónak én 1918 óta olvasója vagyok Szeretettel üdvözlőm a Magyar Szó szerkesztö- seget es olvasótáborát szülőhazánkból. Taylor Szabó József DrWeil Emil emlékére Az óhaza magyarsága megünnepelte az idén Dr. WEIL EMIL, a magyarorszagi munkásmozgalom kiváló elenjaro harcosa szuletesenek 80. évfordulóját. Azok az amerikai magyarok, akiknek az Ötvenes é- vek elejen abban a kivételes megtiszteltetesben volt részük, hogy itteni magyar követi működésé folyamán személyesen megismerkedhettek vele es erezhettek a lénye mélyéből fakadó josagot, jóakaratot, szivelyességet, megilletődve csatlakoznak óhazai honfitársaink tiszteletadásához. Dr. Weil Emil a dolgozo neppel szorosan együttműködő, annak ügyét fenntartás nélkül magáévá tevő intellektuel egyik legnagyszerűbb képviselője volt szülőhazánk 20. századbeli tortenelmenek. A Horthy fasizmus fektelen dühöngésé korszakában fejtett ki igen fontos szervezői munkát a fehér terror, a fasizmus ellen. Végül is, 1936-ban letartóztattak. Horthy ügynökei megkisereltek, hogy eltántorítsák .forradalmi meggyőződésétől. “Mi közöd neked a munkashoz/ szegény parasztsághoz? — kérdezték tőle. — “Mit törődsz velük? Mint orvos, ragyogó karriert biztosíthatsz magadnak, biztosíthatunk neked.” Dr. Weil arcukba vágta: ' “Pontosan azért, mert orvos vagyok, es mint ilyen, megismerhettem a dolgozó nép szenvedéseit, nyomorát, elkötelezve érzem magam értük mindhalálig harcolni.” Elítélték. Csaknem tiz evet töltött a börtönben. A fogság aláásta egészséget, de ez nem akadályozta meg abban, hogy a felszabadulas után teljes erővel ne vesse bele magat a nemzet sebeinek gvógvitasaba. a magyar közegészségügy megszervezésébe» . Később más fontos politikai feladattal, köztük Magyarország washingtoni képviseletevei bízta meg ot a magyar kormány. Viszonylag fiatalon,57 eves korában ragadta el szeretett népe kóréból a sors. Őrizzük meg emlékét szivünkben, azét, aki oly sokat tett magyar népéért, valamint az amerikai és a magyar nép barátsága megszilárdításáért. Deák Zoltán. MÁS AKTIVITÁSAINK KOZOTT Utazás Budapestre $400ralul Csoport alakulóban. Garantalt előzetes rezerváció Hívja: Gallo luliá-t (212) 533-3333 számon. 6 _-óhaza
