Amerikai Magyar Szó, 1977. július-december (31. évfolyam, 27-50. szám)
1977-09-15 / 35. szám
Thursday, September 15. 1977. AMERIKAI MAGYAR SZO---Dénes Géza; BECSÜLET A vállalat főmérnöké odaszolt az eljáróhoz: — Lajoskám, maga úgyis bemegy a városba, hozzon nekem egyúttal három zöldpaprikát. Van egy kis tokaszalonnám, az finom paprikával. Lajos készségeskedett: “Hogyne mennék, főmérnök kartars, Lányi kartarsnak is hoznom kell két paradicsomot!” Aztán hosszúra nyújtott léptekkel elindult. A piacon ügyesen bevásárolt. Nem megyek még vissza, — gondolta és hagyta magát sodortatni a tömeggel. Meg-megállt egy-egy piaci bazáros előtt is. A piac sarkában egy sátor állt, a polca tele csecse-becse tárgyakkal, fakanalakkal, giccses falvédok- kel. Megdobbant a szive, mert a sok holmi között olyan gusztusos szines pénztárcák is feküdtek, amilyenekre régen fajt a foga. — Mit kér érte? — ke'rdezte az eladótól, az egyik kigyóbörutánzatu pénztárcára mutatva. — Csekélység,kremlássan. 54 forint. Egy másik szép tárcán akadt meg a szeme. Ezt az eladó 76 forintra tartotta. Az is sok, nem az ő “vagyonához” van szabva. Inkább a zsebében csörögjön a pénzé, mintsem egy üres pénztárcája legyen. — Akar ön egyáltalán valamit venni? — kérdezte az eladó,gyanút sejtve. — Hogyne-hogyne, csakhat... kévés a pénzem hozza... Ekkor feltűnt neki a pult sarkán egy sötétbarna, sima pénztárca. Felemelte, az eladó mindjárt rá- hurrogott. — Azt on pláne nem tudja megvenni, a másik kettőnél is drágább. — Beszélhetsz, — gondolta és felpattintotta az apró rézcsatot. A tárca logikusan elrendezett rekeszekből állt a különféle nemű papírpénzek számára, még bélyegrekesz is volt benne. Csuda praktikus, es tetszetős. A belyegrekeszbe is belenezett es... nem létezik, jól lat? Újra átfutotta a rekeszeket, majd ismét a bélyegrekesznél állapodott meg. Igen, tévedés ki van zárva: ebben a kis rekeszben egy valódi 100 forintos van belegyömöszölve. Egy szép piroshasu 100-as. Flegmán lerakta a tárcát a pultra, s nyugodságot erőltetve magára, megkérdezte: — Hogy adja kerem? — Magának semennyiért! Mondtam mar, hogy ez többinél is drágább! Lajos idegeskedett. A 100-as forgott az agyaban, amely a következő pillanatban a szép tárcával együtt potyán az óve lehet. — Drága ez magának, — folytatta az eladó. — Különben sem uj, pár napja meg én használtam, amikor a Balatonon voltam. Lajos most mar mohon, felhevülten csapott le: — Nekem pedig éppen ez tetszik! Hogy adja? — Százért máris viheti. Csak annyit érzett, hogy két-három szippantás- nyi levegőben nincs oxigén. Hiszen így... a pénztárca ingyenbe lenne. Belenyúlt a belső zsebébe és 90 forintot vett ki onnan, majd nadrágzsebeit kutatta, s meg két forintot sikerült elökaparnia. Ket- segbeesve alkudott: — Adja 10-ert. Ennyi az összes penzem. — Soha. Nincs alku. Körülnézett, hatha akadna ismerős, akitol kölcsönkérné, de sehol senki. Eközben a tömeg közül valaki eppen az c a pénztárcát emelte fel: — Hogy adja:' — kérdezte az idegen. Lajos kikapta a kézéből: — Mar (negvan véve, kérem! - Aztán az eladóhoz kónyőrgott: — Nekem megéri. Tessék, fogadja el a a 90-et, s mindjárt hozom a 10-est. Az idegen vevő erre megragadta a pénztárcát: — Szóval 100 forint? Máris fizetem. Lajos megragadta a tárca másik sarkát. — Dehiszen nincs annyi pénzé, akkor mit ugrál? — kiáltott ra az idegen vevő, azzal teljes erejéből kirántotta Lajos kezéből a tárcát es nyújtotta az eladónak az erte jaró 100-ast, miközben mérgesen Lajosra szolt: — Akinek nincs pénzé, mert tartja fel a tisztessén ges vevőt? — Igen? A tisztesseges vevőt? — Lajos csípőre tette a kezet. Ha az enyem nem lehetett, hát majd én megmutatom. Az idegen orra előtt hadonászott. — Majd en megmutatom magának. En most leleplezem magat, Hogy milyen is az a tisztesseges vevő. — Az eladóhoz fordult. — Nem engedi lelkiismeretem, hogy meg ne akadályozzam ezt az aljasságot. Kerem. nyissa ki azt a pénztárcát. A bélyegrekeszben egy 100 forintos van. Azért a 100-asért hadakozott velem ez a... ez a tisztesseges vevő. Hát en nem engedem. Vegye csak ki a bélyegrekeszből azt a 100-ast... Látja uram, ha nekem csak 90 forintom van is, de énbennem van becsület. Tusnádi Varga Éva ARATÁS UTÁN Aranykötegben alszik a búza megérett szára, nem zizzen már a szélben harsogó kamasz-zölden, mcgkomolyodva néz fel a júliusi égre, tudja, hogy lisztet ad majd. szitáló, tiszta fehéret, s piroshéju kenyér lesz, amit védőn takar sok asztali kendő. S jöhet már az ősz pergő csővel, hallgató fákkal, kosarak, zsákok zárják szelíden boldog éleiét magukba, mert azért élt, hogy adjon valamit a világnak. — a napba nézett, s nem hullott értetlenül a sárba. Figyelem! / '*■ a i ' A Magyar Szó Ügyvezető Bizottsága es Szerkesztősége elhatározta, hogy októberben sajtónk 75. jubileuma alkalmával ünnepi lapszamot ad ki, nagyobb terjedelemben. Ebbe az ünnepi lapszamba szívesen fogadja olvasóink, barátaink üdvözleteit a lap évfordulója alkalmából. Aki e lapszámban meg akarja Örökíteni nevet, küldje be üdvözletét 1977. október 1.-ig az alanti szelvényen. > Amerikai Mgyar Szó 130. E 16 St. New York, N.Y. 10003. Helyezzék el nevemet az októberben kiadandó ünnepi lapszámban. Név:............................................. Cim:........................................... $............................ 9 ( Hoffman urat ejjel két orakor legmélyebb álmából csöngeti fel a telefon. — Ttt Muller. Kerem az ön kutyája mar több, mint egy órája szüntelenül ugat! A következő ejjel kettőkor Mullemél szólal meg a telefon. Az illető udvariasan jelentkezik: — Ttt Hoffman. Hallo kérem szépen, csupán azt szeretnem közölni, hogy nekem nincs is kutyám. Párizsban a közlekedési rendőr megállít egy autót, mert az ifjú vezető csak a bal kezével érinti a volant, másikkal csinos utitársnójenek combját simogatja, derekat ölelgeti. — Hallja,fiatalember — hangzik a hatósági figyel- meztetes, — nem lenne jobb, ha mind a két kezet használna?! — Bizony, sokkal jobb volna, őrmester úr, de hat akkor hogyan vezessek? — Tehát mit rendel? Reggelit, ebédet vagy uzsonnát? ... (Krokogyil) A parkban egy nagyon idős nénike tipeg, s amikor egy pádhoz ér, le akar ülni. Az ör éppen ott sétál, s megszólal: — Kerem szépén, a padot ma délelőtt frissen mázolták! A néni azért léül s kezét a füléhez emelve kérdezi f — Es milyen színűre? — Zöldre! — feleli egykedvűen a bácsi. Vizsgázás közben az orvostanhallgató egy nehéz kérdés után a szigorú professzorhoz fordul: — Professzor ur, tessék már valami könnyebbet, egyszerűbbet is kérdezni tőlem! — Amint óhajtja, fiatalember. Nos, hát akkor, meséljen most arról, hogyan érzi magát ön és a kedves csaladja! • Madridban, a forgalmas utcán egy erős, tagbaszakadt spanyol férfi kéregét. Egy amerikai turista nem allhatja meg szó nélkül: — Nem szégyelli magat? Ilyen erőben nyugodtan dolgozhatna! — Bocsánat uram — válaszolja sértődöttén az illetően mindössze néhány centet kértem óntól, nem pedig tanácsot! TERJESSZE LAPUNKAT!
