Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1977-06-02 / 22. szám

Thursday, June, 2. 1977.- obtza Fodor Erna: Szombathely, Vas mesve székhelye Nyugat-Magyarorszag egyik legjelentősebb telepü­lése Szombathely, mely az ország első városi telepü­lése is volt. Falai között három nagy kor találkozik harmo­nikusan : középpontjában az antik világ, a romai ko­ri Savaria emlékei; a barokk város szép középületei, utcái, terei es végül a modem, nemrég épült uj vá­rosrészek. Szombathely i.u. 43-ban épült Claudius római császár rendelete nyomán. A város központjában ta­lálkoznak a romai utak, a Romkert, az Európában ritkaságnak számitó Isis szentély, a Savaria Muzeum kőtára. Romai termei a 2000 év előtti világba veze­tik vissza a látogatót. Csodálatos a Borostyánkő ut epen megmaradt szakasza, az egykori császári palota sok szép maradványa,, a sok mozaik. A barokk idő sok szép teret, utcát, középületet hagyott hátra. Rendkívüli élményt nyújt a városnak u.n. kamoni kerületében lévő arborétum, mely az ország egyik legnagyobb élöfa-gyújteménye. Nyaranta Savaria-unnepeket rendeznek a varos­ban. Ilyenkor színházzá alakul az Isis templom és maradandó emléket hagy Mozart Varázsfuvolájának elöadasa e csodálatos szentélyben. Szemben van vele a meg a századforduló előtt épült, tiszta bizan- tin stilusu zsinagóga. Ez szomorú emléket tár fel a látogatóban, mert körülötte szerveztek meg a gettót a háború alatt a fasiszták és 4000-nel több személyt vittek el innen Auschwitz gázkámráiba. Magát a zsi­nagógát búzbombaval tették használhatatlanná. Te­tejét bombatalalat is érte, mert bizony Szombat­hely az ország 5. legtöbbet bombázott városa volt. A zsinagóga ma ugyan teljes régi szépségében áll, de mivel nem maradtak, ^ akik használhatnák, a buda • pesti zsidó hitközségtől megvásárolta a város és ma mint zenei központ működik. Mellette van a zene­iskola, A zsinagógában játszik a város filharmonikus zenekara. A város peremén épültek az uj lakások. 2500 új lakója van a Derkovits telepnek, melyet a város hires szülöttjéről, Derkovits Gyula festő és grafikus mű­vészről neveztek el. A művész szobra díszíti a par­kot. A városnak ót múzeuma van, egy uj képtár most van építés alatt. Kulturprogramjai olyan közismertek, hogy tánc­versenyeire Japánból, Ausztráliából és az USA-bol is jönnek részvevők. Szombathely fejlődő ipari város. Lakossága kb. 80.000. Sokáig főleg könnyűipara volt: jelentős textiliparral, pamutgyár takarógyár, cipőgyár, fa­ipari kombinát. De már jelentős nehézipara is. Van mezőgazdasági gépgyár, MÁV jármújavito Vállalat, Öntöde es Fémmegmunkáló Vallalat, Élelmiszeripa­ri Gépgyár és a Magyar Vagongyamak is van helyi üzeme. A város egészségügye jól ellátott. Nemcsak itt, de az,egész megyében 2500 személyre jut egy körzeti orvos és 2800 kórházi ágy áll rendelkezésre. Kórha­zuknak széleskörű kapcsolata van a becsi egyetem­mel is. Komoly munkát végeznek a városban a műemlé­kek megőrzésében. Nemcsak a római kori hagya­tékot tartják nagy becsben, de skanzent, falumúzeu­mot is alakítottak. A varos idegenforgalma tízsze­resére nőtt alig egy pár ev alatt. Mi, magyarok Állítólag a világon mindenütt találkozni magya­rokkal. Ha turistauton, ha hivatalosan és ösztöndí­jasként forgolódunk, mindenki hoz egy-két sztorit, ami magyarokkal kapcsolatos. Valamiben mindig formáz bennünket, mint csepp a tengert. 1. távolba szakadt honfitársunk. S a találkozás és meg- menekűles örömére megitták az ajándéknak szánt kecskeméti barackot. Majd kocsiba ültek, s az első lampavasnak rohantak. A lámpavas ausztrál volt. A mentőorvos — magyar. 2. Vendégségbe volt hivatalos Melbourne-ben egy ösztöndíjas honfitársunk. Megnézte a térképet — villanegyed, buszjárat nincs. Taxira pénz nincs. Marad hat a próféták számára, a gyalogszer. Ki­számította: másfél óra elég. Nekivágott. Igen ám, de a járda is elfogyott, az oly előkelő negyedben ki koptatna flaszteren a cipőjét? Suhantak a fényes, szép autók. Hely eppen volt, ahova ugorjék előlük: a szép villák kertjeit nem ölelte körül kerites. Volt viszont mindenütt kutya. Nem akármilyen. Csakis olyano­kat vettek szamitasba, amelyik alkalmasint bizto­sabb a kerítésnél. A többit képzelhetjük. A környék összes kutyájának izgalmára felfigyelt az egyik haziur. — He, te, Tisza...! — kiáltott edes anyanyelvűn­kön saját jószágára. — Segitseg! — ordított fel erre a szorongatott ember. — Mentsen meg! — Na, gondolhattam volna, hogy csak egy magyar vállalkozhat ilyen öngyilkos ötletre... — morogta Barátságosan fogadták egyéves ösztondijjal érke­zett magyar kollégájukat egy német intézet munka­társai. Pár nap múlva mégis ezt mondta a feleségé­nek: — Nem tudom, mi a bajuk velem. Nem igazodom én el a németeken. Valahányszor a telefonhoz nyú­lok, hogy felhívjalak, elkomorulnak... Egyik nap az intézet vezetőjét kereste kutatónk. — Bocsánat... — mondta a titkárnő — azonnal. Csak felhívja a feleséget. Lent, az utcai telefonfül­kében. Barátunk hűmmógött. Derengeni kezdett valami, de nem állta meg szó nélkül: — Egy telefonhívást biztosan spórol a cegnek. Na, de a munkaideje... ilyen magas fizetés mellett... szóval: az elveszett percek... az nem nagyobb kar? — Elveszett percek...? nézett a titkárnő a szem­üvege felett, összeráncolt homlokkal, Nem egeszen > ertette. — Ahá! — csapott aztán homlokára. — De uram, nálunk mindenki csak ebédszünetben telefonál! Hat... nehéz eligazodni külhonban. 3. Fogadás egy nemzetközi kongresszus résztvevői­nek tiszteletére. Főpolgármesteri köszöntő. Halk léptéi pincérek, fényes tálcák, kristálypoharak. A választék: Fanta limonádé. Coca-cola. Apfelseft, annyi mint: almaié. Magyarul mondva a lényeget: slussz, passz. Vagyis: ohne snapsz. Szívből utálja a kapitalizmust a magyar delegáció. Egy francia kutató lep hozzájuk, keserű mosoly- lyal. — De más volt ez tavaly. Budapesten! Három na­pig beteg voltam az ötfogásos vacsorától, amit az Intercontinentalban Önök rendeztek... 4. Más. Kongresszusi fogadás ez is. Unnepélyesseg, elegáncia. Négytagú magyar delegáció. Három kö­zülük egyforma ruhában. Hát istenkem, eppen akkor ezt reklámozta a Vörös Oktober Ruhagyár. A ne­gyedik diszkréten odasugja a kissé kínosan feszen- gőnek: — Undoritoan egyformák vagytok, fiuk...! Feszült csend. Egyikük feltalálja magat. — Látom, téged átvágott a Medimpex. Hat nem kaptad meg tőlük az útra a ruhát? — Micsoda?! Nekem nem szóltak a gyalázatosak! Pedig egész jo ez az Öltöny. Na, csak éljünk haza...! 5. Indulás előtti tolongás Velencében, a bécsi gyor­son. Ketten ülünk a fülkében. Utas jön és pihegve szól, németül: van még szabad hely? Rábólintunk. Lerántja az ablakot és boldogan kiabál ki, magya­rul: — Gyertek ide! Ezt a mázlit? Csak két tyuk gubbaszt itt, van hely bőven! 6. Távoli történet. Mexikóban lös aranygyűrűt akar vásárolni egy honpolgárunk. Sokáig válogat, s nem a szebb, az olcsóbb mellett dönt. A disztingvalt idős hölgynek szeme se rebben, please, mister, mo­solyog s számolni kezd, papírra is leírván, hogy hatszor nyolc az... — hosszasan kivar: — Hatszor nyolc az harmincnyolc... — motyogja magyarul. — Negyvennyolc! — Oh! — kapja fel ősz fejet —. On magyar?!-¥"• . .. , — En is! De örülök...! Latja, számolni, meg ká­romkodni negyven év után is csak magyarul tudok! De milyen rosszul! — gondolja, de ki nem mond­ja hazánk hazai fia. S a hölgy visszaad neki har­mincnyolcból. ^ Szőke Maria Öreg eii, nem vén eb Füreden lesz az agg kutyák randevúja Az “Öreg kutyák első országos seregszemléjét” rendezik meg junius 5.-én Balatonfüreden, Olyan, az elmúlt evekben kiállításokon dijat nyert ebeket “hívtak meg”, amelyek már évek óta “visszavonul­tak” a versenyzéstől. A hat éven felüli kutyák via­dalának minden résztvevője oklevelet és emlékdijat kap. Korábban nyert érméikét es szalagjaikat a ringben is viselhetik. Kűlöndijat kap az a veterán eb, amellyel együtt két, már kitüntetett utódját is fel­vezetik. Vetélkednek majd a “Legszebb öreg ma­gyar pásztorkutya”, a “Legszebb öreg őrző-védő ku­tya” és a “Legszebb vadászkutya” címért. 7

Next

/
Thumbnails
Contents