Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-12 / 19. szám
Thursday, May, 12. 1977. óhaza Egy régi fiákeres — Hogy micsoda utasok voltak? Hat kerem, először is minden fiákeresnek megvolt a maga grófja, mágnása. Abból élt. De grófja válogatta. Vittem en a Károlyi Mihályt Kelenföldre, ha jól emlékszem, az Egyetem utca 6-ban lakott. Ez kilencszáztizben lehetett. Aztán a Tisza Istvánt. Az snnicig ember volt. Borravalót nem adott. A fiákeresek — ha látták, hogy jön a Tisza a Casino- ból — pillanatok alatt fuvar nélkül elrobogtak. En akkor új ember voltam, késön kaptam eszbe, hát envém volt a fuvar, a Fasor háromba. Mondom, smucig ember volt. Akkortájt félórára 80 krajcár volt a fuvar. Aztán, ki mennvit adott. A Krausz Simi gavallér ember volt. Aki vele járt, egy hét alatt megkeresett egy jó lovat. Vittem én is. Kiszáll egyszer szó nélkül a íiákerbol. Ilyenkor várni kellett ra, akar hajnalig. Mar éppen berendezkedtem a tartózkodásra, amikor kijön a vendéglőből az ober. “Maga hozta a Simi bácsit?” Aztán odadobott az ólembe száz koronát... Ilát igy. Akkor egy ló ára 30 koronánál kezdődött. Azért nem volt fenékig tejföl a fiákeresség. Klein Mór volt a gazdám, oda számoltam el. A 100 koronával is. Ez volt a becsület. Volt meg valami tartas a szakmában a céhvilagból. Aztán egy bácskai nabob szilveszterkor a fiáké- rem tetején vitette magát velem... A Fedák Sári művésznő a Gregorics-vendeglóben tanyazott más színészeikéi együtt. Ott ismertem meg a szinesz- froccsót, mert azt fizettek. Két deci szoda, egy deci kutviz. Hat, ittam mar jobbat is. De láttám F'edak Sárit tizenkilencben az Andrassy utón, amikor strafkocsiról énekelte a “Marszejjezt”. Az igényes utas nem vitt poggyászt magaval a fiákeren, annak konflist fogadott. Az vitte utana. Volt olyan mágnás is, áld egyszerre négy fiakert bérelt: egyet a cilinderének, egyet az égő szivarjának, egyet a sétapalcájának... ö az elsőn utazott. (Szavamat ne feledjem: a fiákért két lo húzta, gumiradlis volt a legtöbbje, a tarifa is ennek megfelelő. \ konflis csak egy lóval ment.) Mi, fiákeresek az Opera mellett (ahol most a Tokaji borozó van) várakoztunk négyes sorban. Ha vége volt az előadásnak, Szántó, a portás kiáltotta a neveket (nem a miénket, hanem az uraságét), s mi felhajtottunk a kapuba. A Gizella (most Vörösmarty tér) volt a fiákeresek elit-állomása. Fiáker csak a sajat állomásán varakozhatott, rend volt köztünk. A szabályok? Balra hajts, jobbra hajts! Fordítva, mint ma, egészen 1943-ig, ha jól emlékszem. Táblák nem voltak, csak a Körnt es a Rákóczi ut sarkan, a Nemzetinek A rendőr azt is kézzel igazította, inkább az udvariasság segített. Azért voltak látványos karambolok is, főleg a sörpskocsikkal. A lovak megkinlódtak a napi ábrái ért. Megette a lábukat a macskakő, meg a sárga kerámia. Néhol segitseg is kellett: a Lanchidnál mindig várakozott egy fogat, amelvik felsegítette az emelkedőn az omni- buszt. A lovak? Uraltak az egesz közlekedést. Nagy baratsag volt a lo, meg az ember között. Hogy jött az első villamos, hamar megszokták. Ez a Nyugatitól ingázott a Király utcáig. A csöngőt a ló már ismerte, igy aztán megbékélt a villamossal. Aztán az autók dudáját, meg a benzinszagot is megszoktak... mig ki nem szorultak tóink a főútvonalakról, aztán a Relvárosbol... Mát igy, egyre kintebbre. A ló okos állat. Intelligens. Előbb alkalmazkodik a helyzethez, mint sok ember ma, a kormánykerék mögött. Bejártuk egész Pestet és Budát. En meg ma is 2800 utcanevet tudok felsorolni, ezek nagy részét a múltbeli néven is. Mert mindenfele generációt fuvaroztam. Akkortájt helyismeretből szigorú volt az előírás. 1925-ben jöttek a piros taxik. Április 3.-an. A fiakeresek gyorsan kapcsoltak. Úgy ment az, hogy két fiákerjogért egy taxijogot, három kontlisjogért szinten egy taxit lehetett váltani. A piros taxi 1930-ig tartotta magat. Aztán a Horthy-rezsim gyanúsnak talalta a színét, igy átváltoztunk buza- virágkekre. , i En 1962-ig taxiztam, meg 72 eves koromban is a volánnal ültem. Azóta a Volán nyugdíjasa vagyok, náluk portáskodom. A család? Saját gyermekem nincsen. Unoka annal több. Mostohák, de rendesek. Három feleségem volt, a negyedikkel most élek együtt. Az első 1944 őszen az Izabella utca sarkán megjegyzést tett a nyilasokra. Ot is elvitték, A második 1960-ban meghalt. A harmadiktól elváltam — mindegyik nem sikerülhetett —, a negyedikkel 14 éve élünk békességben. Az unokák üzemben, postán dolgoznak. Egyik a metrónál, a “szakmánál” maradt. Hat igy volt. A háborúkról — reszem volt mindkettőben — nem szólok. Csak annyit, hogy 1944—1945-ben 17 hónapig dolgoztam együtt a szovjetekkel, itt Pesten. Valahogy úgy maradt meg bennem, hogy mire ők Berlinbe értek, mi 240 kocsit reparáltunk össze a roncsokból. Benko Karoly Magyarország Nantes-ban és Tokióban Két nagy nemzetközi bemutatón vett reszt e napokban a magyar külkereskedelem. A franciaországi Nantesban, “Randevú Magyar- orszaggal” jelmondattal a hónap vegéig tartanak a magyar hetek. Itt három kiállítást látogathat a közönség, tudomanyos-müszaki-gazdasági előadások hangzanak el, s az eseménysorozatot magyar jatek- filmhét, koncertek és népi tánccsoportok fellépései teszik színesebbe. Május l en zárult a 12. Tokiói Nemzetközi Kereskedelmi vásár, hol a magyar pavilonban lóként az élelmiszeripar — 11 magyar külkereskedelmi vállalat — állította ki termekéit. ÚJÍTSA MEG ELŐFIZETÉSÉT 7 151 I.\ I A,i,\ l .1 lök \ I.K Kántor István rovata Virágcsendélet név alatt jelent meg márciusban egy 7 bélyegből allo sorozat. Ez a negyedik belyeg- sor, amely virágokkal foglalkozik azzal a különbséggel, hogy mig az eddigiek a mezei es kerti virágokat mutattak be, az utóbbiak a magyar festők viragcsend- életeit ismertetik. A legismertebb magyar festők müveiből áll a 7 bélyeg, melyek összesen 16.-Ft névértekben jelentek meg. A bélyegeket Vertei József tervezte, az ötszinű mélynyomás a Budapesti Állami Nyomda kitűnő munkája. Az elsónapi borítékok március 12-én jelentek meg. 370.000 fogazott és 4700 vágott példányt adott ki a posta. Március 3-an volt 100 eve, hogy a Népszava megjelent Magyarországon. Erre az alkalomra adott ki a Postaigazgat óság egy l.-Ft-os bélyeget, amely a Népszava aznapi első oldalát mutatja be, a nyomda látképével. A Népszava 100 éves évfordulója bizonyos mértekben a magyar munkásmozgalom 100 evét is jelenti, mert az újságot a szakszervezettseg jelkepének is tekinthetjük. Munkaslap 100 eve a munkás - osztály történetét is magában foglalja, még akkor is ( ha e lap az időkhöz alkalmazkodva, nem mindig tükrözte vissza az adott helyzetet, de átelte a nehez- segeketes elnyomást, melynek a magyar munkásság oly gyakran ki volt téve. A Népszava ma a Magyar Szakszervezetek központi lapja. A belyeg az Évfordulók— Esemenvek sorozat kereteben jelent meg 1.791.000 fogazott es 5200 vágott példányban. Tervezte Wiederkomm Erwin grafikus, és a Pénznyomda 3 szinti kiadásában jelent meg. — NÉPSZAVA
