Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)
1977-05-12 / 19. szám
Thursday, May, 12. 1977. 6MISKOLC A felnőttkor küszöbéhez érve MILYEN VAROS ma Miskolc? Szép varos? Ha valaki nem ismeri eléggé es csak annyit lat belőle, amennyi a vasúti pályaudvartól a tanácsházáig látható — nem lesznek valami túlzottan jó benyomásai. Igaz, a mai Miskolchoz viszonyítva ez kicsinyke terulet.de itt a belváros. Van, akit nem is visz innen tovább az útja és ebből a látványból Ítél. Mit lát? Néhány uj epúletet is, de sokkal több avult, öreg hazat, még romosfélét is, és üres telkeket. Az üzletek legtöbbje kicsi, a szűk utcákon — kiváltképp délután — összezsúfolódnak az emberek, döcög, alig mozog a járműforgalom. Röviden: vén, rendeze tlen I városrész. REGI ÖRÖKSÉG ez. Örökség azokból az időkből, amikor Miskolc területileg alig volt nagyobb a mostani bővebben vett belvárosánál, s legfeljebb 70 ezer lelket számlált. A földrajzi helyzetet is a lakosság tömörülését követelte, hiszen a hosszanti irányú, völgyi fekvésű település nem terjeszkedhetett szabadjára, mint mondjuk, az alföldi városok. A közigazgatási rendezéssel Miskolc még nem lett nagyvaros. Volt vagy 25 ezer lakas és körülbelül 100 ezer lakos. Azóta 35 ezer lakas épült, és a lakónépesség szama 200 ezer fölé emelkedett. Miskolc az ezredfordulón 250 ezer lakosú város lehet. Itt az also hatar. A felső, hogy 900 ezres...! Ez persze, nem reális. Mi úgy számolunk, hogy 1990-ig 35—40 ezerrel nő a lélekszám. Ez látszik a legvalószínűbbnek, s ez volna a legjobb. Mert a város földrajzi fekvése ma is határt szab a további terjeszkedésnek, de sok más egyeben kívül számításba kell venni az ipar helyzetét, távlatait is... A varosban ma száznál több úgynevezett gazdálkodó egység működik. Az évi termelési érték összesen 22—23 milliárd. Van 56 ezer ipari munkás, ezekben a milliardokban az ó munkájuk fejeződik ki. Nem mind helybeliek, persze. A környékről 30 ezren ingáznak, köztük sok munkás is. Iparunk hagyományosán nehézipar. Persze, az elmúlt idők ipartelepitesei a nők munkalehetőségeit is megteremtettek. Sót, utóbb mar a Lenin Kohászati Müvek is egyre több nőt alkalmaz. A fejlesztésekkel összefüggő, megfelelő munkára, terme'szetesen... AZ ORSZÁG MÁSODIK legnagyobb városa Miskolc es azt a helybeliek gyakran emlegetik. SZÉP VAROS—E Miskolc? — tűnődőm megint. Legyintek: nem fontos! Szép és egészséges város lesz! Beszélgetek egy fiatal mérnökkel. Jakab Andrásnak hívják, a tanács levegótisztasag-védelmi előadója. Mondja, hogy a hejó'csabai cementgyár korábban napi 60 tonna port rakott a varosra. Most átépítették a gyárat, évente másfél millió tonna cementet gyárt majd, többszörösét, mint előbb, de a napi porkibocsátása tizede sem lesz a réginek. Az építkezés négy es fél milliárdba került, s ennek negyedét arra forditották, hogy megvédjék a varost a portol. Van ennek persze, gazdasági előnye is, hogy visszafogjak a cementport! Ez azonban itt nem erdekes. Csak a példa...! Az, hogy az iparfejlesztés milliardjaibol Miskolc közvetlenül is részesül. — Miskolc kamaszváros! Mindent kin6! így van, kamasz...! De nincs messze a felnőttkora! D. Kiss János üuuaBaaaxiaaBnaaBB1|DooBaBiXEiBaBnaaaaacnxiaBacxxiaBBacciaaBaaDa.aaacx:BBBacnBBaa[xi. IIIKARUS ITT, IKARUS OTT Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárban az idén 12.100 autóbuszt gyártanak, ebbői több mint tízezret exportálnak. A gyár legnagyobb vásárlója a Szovjetunió. A gyár székesfehérvári gyáregysége az idén hatezer autóbuszt készít. Termékeik 80 százaléka exportra kerül. A szocialista országokon kívül egyre jelentősebb megrendelések érkeznek tőkés országokból is. Képeink: az elektromos alkatrészek szerelését, illetve a buszok vagonírozását ábrázolják. 1827-ben május 7-én született VAJDA JANOS költő, a XIX. század második felenek kiemelkedő lírikusa — 150 éve. 1892-ben május 8-an meghalt BAROSS GABOR, a magyar vasutügy reformere — 85 eve. 1897-ben május 9-eu az első nyilvános labdarugó mérkőzés a Millenárison — 80 eve. 1962-ben május 15-én meghalt BATHY ANNAKos- suth-dijas énekesnő, a Magyar Népköztársaság Kiváló művésze — 15 éve. 1817-ben május 17-én született IRINYI JANOS kémikus, a foszforos gyufa feltalálója — 160 eve. 1947-ben május 20-án meghalt LENÄRD FÜLOP Nobel-dijas fizikus, egyetemi tanár, akadémikus — 30 éve. 1962-ben május 25-én meghalt ADAM ZSIGMOND a magyarországi gyermekvarosok egyik szervezője, pedagógus — 15 eve. 1852-ben május 28-an született RÁKOS1 SZIDI szin művésznő, szinipedagogus — 125 éve. PUSZTAI IMRE Lapunk barátja volt Pusztai Imre, áld 79 eves korában elhunyt. Regi jó barátot veszített el benne a budapesti Magyar Szó Baráti Köre. A huszas evekben Amerikában, Perth Amboy, N.I.-ben élt, onnan ment a harmincas években a Szovjetunióba, a felszabadulás után az elsők között volt, aki hazajött. Különböző beosztásokban dolgozott, egy ideig new yorki konzul volt. Jo munkájáért több kormánykitüntetesben részesült. Április 18.-án helyezték örök nyugovóra a Farkasréti temetőben. Gyászolja felesége, két leánya, sok jo barátja. Emlékét megőrizzük. Tudósító Rossulh-kéziralol rejted a padlás Mindeddig ismeretlen, az 1848-1849-es szabad- sagharc históriájához érdekes adalékul szolgáló Kossuth-kéziratra bukkantak Jánkmajtison. Az 1849 májusának első napjaiban keltezett szöveget Kossuth a kormány közlönye számára vetette papírra, s benne a Szemere-kormány jogkörét fogalmazza meg. Az ertekes Kossuth-ereklye kalandos utat járt be. A közlöny tollnoka — mai szóhasználatunkkal, szerkesztője —, a kéziratot, Kossuth-párti léven, megőrizte, s azt a kiegyezésig rejtegette. Mint a kézirathoz csatolt leveléből is kitűnik, 1867-ben a fehérgyarmati főszolgabírónak adta át megőrzésre, így került a kézirat a báró Vallyi család tulajdonába, amelynek birtokkózpontja akkoriban. Jankmaj- tison volt. A bárói családtól még a felszabadulás előtt egy építész vásárolta meg a kastélyt, teljes berendezésével, könyvtárával együtt. A bibliotékából az évek során a padlásra került Pesti Hírlap lapjai kozott lapult felfedezéséig a kormányzó,kézirata. Ugyancsak a padlás rejtette bekötött Pesti Hírlap példányai között bukkantak rá egy másik szabad- sagharc-korabeli levélre. írója egy — az aradi várbörtönben sínylődő — honvédtiszt, aki kivégzésé előtt irta búcsúlevelét. Az értékes kéziratokat védetté nyilvánítottak, s a tervek szerint azok a jankmajtisi helytörténeti gyűjtemény anyagát gazdagítják majd. —óhaza—
