Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-31 / 13. szám

Thursday, March, 31. 1977. 8 AMERIKAI MAGYAR SZO Kontinenseket is megmozgató roppant geológiai erők . A földrengések okai Március 4.-en óriási erejű, romboló hatású földrengés rázta meg Oelkelet-Európát. A rengés felszíni központja Romániában volt, feltehetően északra Bukaresttől. A roman főváros és az ország nagyon sú­lyos károkat szenvedett. Mi az oka ezeknek a rettenetes elemi csapásoknak? Miért különösképpen veszélyeztetett övezet Europa deli része? E kérdésekre válaszol alabbi cikkünk. Rajzunk a Mediterrán-térség néhány nagyobb földrengésének eloszlását ábrázolja. Az egyes nyilak azt mutatják, milyen irányban közeledik Afrika Európa felé, és mekkora ennek a mozgásnak a se­bessége. (A számok centiméter, év értékűek.) A fekete pontok a legnagyobb kipattant földrengések felszíni központjait jelzik. „ ' VALAMIKOR CSAK EGYETLEN FÖLDRÉSZ LÉTEZETT Ha a földrengések keletkezését meg akarjuk érte­ni, es geológiai-geofizikai szempontból helyes képét kívánunk kialakítani magunknak a romániai tragédia okáról is, akkor mind időben, mind terben igen messzire kell elmennünk. A földrengések ugyanis olyan folyamatok, amelyek bolygonk évszázmillios fejlődésének szükségszerű velejárói. E fejlődés során egész kontinensek helyeződtek át és mozdultak el több ezer kilométernyivel egymáshoz kepest, sok ezer méter magas hegyláncok gyurődtek fel az egy­kori tengerek és óceánok üledékgyüjtó, part menti sávjaiból, és e roppant tömegek mozgása következ­tében hol itt, hol ott rendült meg a talaj. Mintegy kétszázmillió esztendővel ezelöttrol kell kiindulnunk. Akkoriban a mai világrészek még egyetlen, óriási földrészt alkottak. A földtani erö- müködés során ez az öskontinens lassan darabok­ra tagolódott. Dél-Amerika például elvált Afrikától, Eszak-Amerika Európától, délkeleten pedig India, az Antartisz es Ausztrália leszakadt Afrikáról, es megkezdte vándorlását északkelet, kelet, illetőleg dél fele. így alakultak ki a mai világrészek és óceá­nok. AFRIKA KÖZELEDIK EURÓPÁHOZ Az Atlanti-óceán középvonalában — körülbelül félúton az amerikai földrészek es az Európa—Afrika tömb kozott — találjuk az úgynevezett Atlanti-hat- ságot. Ez egy, az óceán mélyén húzódó kiemelke­dés, amelynek hossztengelye mentén sok ezer kilo­méteres vólgyszerü alakzat húzódik. Minthogy ez a völgy a földkéreg felrepedése miatt jött létre, repe- désvólgynek szokásos nevezni. A repedésvölgy men­tén napjainkban is uj kéreganyag születik: a Föld mélyéből állandóan közetolvadek-utanpótlás jut a völgyön át az óceán aljzatára. Ennek a folyamatnak a következtében Afrika és Európa ma is távolodik a két amerikai világrésztől. A távolodás sebessége évenként néhány centiméter. A távolodás azonban egyszersmind az egyes kon­tinensek lassú elforgásával is együtt jár. Afrika pél­dául az óramutató járásával ellentétes irányban végzi forgó mozgását, es eközben mindjobban kö­zeledik Europa felé. Amint rajzunk is mutatja, a közlekedés sebessége Kréta térségében 2.6 centi­méter, Szicíliánál 2.4, Gibraltárnál pedig 1.9 centi­meter évenként. A Földközi-tenger Afrika e mozgá­sa miatt mindinkább összeszűkül. Valójában egy “haldokló” tengerrel van tehát dolgunk. Ez a haldoklás azonban nem egyszerű, nyugodt folyamat. Ellenkezőleg: hatalmas tömegek mozgásával, fantasztikus erők fellépésével jár, és ezek földrengésekhez vezetnek, valamint (Közep­és Del-Olaszorszagban es a görög szigetvilágban) tűzhányó-tevékenységgel is együtt járnák. Afrika roppant tömege ugyanis — az említett mozgásfolya­mat révén — nyomóerőt gyakorol Europa deli része­re. Végső soron az itteni hegységképzödés — például az Alpok, az Appenninek, a Dinaridák es a Kárpá­tok felgyürődése — is ennek a folyamatnak a követ­kezménye. Sőt a Tirren-tenger alá az Afrikát hordo­zó földkéreg egy darabja be is nyomult mar, a Vezúv és Ischia szigetének térségeben körülbelül 400—450 kilométer mélységben van. EGY KISEBB KEREGTABLA? A két nagy kózettablat, amelyek közül az egyik Afrikát, a másik pedig Európát hordozza, a mon­dottak értelmében a Földközi-tenger választja el egymástól. Újabban kimutatták, hogy a tenger kele­ti részében kisebb, másodlagos kéregfablák létez­nek, amelyek — miközben a Földközi-tenger szű­kül — még egymáshoz kepest is mozgásban vannak. Nagyon valószínű, hogy e kisebb táblák egyikenek a délkelet-európai terület alá való benyomulása és az eközben fellépő erők okozzak Jugoszláviában, Bulgáriában és Romániában a földrengéseket. A romániai rengesek egy reszenek az a sajátossá­ga, hogy fészkük szokatlanul nagy mélységben található, nemegyszer 130—150 kilométerrel a fel­szín alatt, az úgynevezett földköpenyben. Jelenlegi ismereteink szerint a kéreg alatti állomány (a föld­köpeny felső része) képlékenyen, majdnem folya- dékszerüen viselkedik. Ezért ebben a tartományban nem alakulhatnak ki olyan mechanikai feszültségek, amelyeknek hirtelen felszabadulása földrengéseket kelt. Ha tehát a romániai terület alatt a földköpeny­nek megfelelő mélységből mégis kipattannak rengé­sek, ezt csakis azzal magyarázhatjuk, hogy ott a litoszférából (a Fold szilárd kozetrétegéböl, amely a kérget is magaban foglalja) származó merev, rideg anyagtömegek fordulnak elő. Amint a Tirren-tenger alá az afrikai litoszféra egy darabja nyomul be, úgy Románia es a környezetében lévő más országok alá valószínűleg a keleti Földközi-tenger valamelyik kisebb közettablájanak egy részé hatol be, és az említett, nagyobb mélységből származó rengések feszke ennek a táblának a belsejében helyezkedik el. Jugoszláviában, Bulgáriában,-Romániában azon­ban olyan rengések is felléphetnek, amelyek nem származnak ilyen nagy, száz kilométert jócskán meghaladó mélységből. Az úgynevezett sekélyfész- kü rengések a felszín és a 70 kilométer mélységben levő szint között keletkeznek. De létrejöttüknek végeredményben ugyanaz az oka, mint a náluknál mélyebbekéinek: a hegységeket is feltornyositó, a kontinenseket is mozgató földtani erők idézik elő a kőzetek összeroppanását, tönkremenetelet. ÖSSZEROPPANÓ KÖZETEK Ez azt jelenti, hogy amikor az erőhatások már túlságosan megnóvekednek, és az általuk érintett kőzetek nem képesek tovább elviselni ezt a foko­zott igenybevetelt, akkor az egyes részecskék kö­zött megszűnik az összetartó erő. Valahol a mély­ségben uj törési sik képződik — vagy pedig kiujul, aktívvá válik egy régi törés — es ennek mentén a kőzetrétegek hirtelen elcsúsznak, elugranak egymás­hoz viszonyítva. Ekkor az eddig lekötött energiák robbanásszerű hevességgel felszabadulnak. A gömbszerünek feltételezett földrengesi fészek­ből, amelynek belsejében a szóban forgó törés kialakult vagy kiújult, minden irányba rugalmas hullámok indulnak el. Ezeknek egy részé razza meg azutan a felszint is. Logikusan következik, hogy a rengés annál nagyobb energiájú, minél na­gyobb meretü a földrengesfészek. Olyan rengés esetében, mint amilyen a mostani romániai volt, a becslések szerint a földrengésfészek több tízezer, esetleg néhány százezer köbkilométer térfogatú is lehet. A VÉDEKEZÉS LEHETŐSÉGEI Vajon hogyan védekezhet az emberiség a föld­rengések ellen? Elhárítani őket, fellépésüket meg­akadályozni egyelőre nem tudjuk, jóllehet, már született néhány merész elképzelés erre vonatkozó­an is. Gyakorlati megvalósításukhoz azonban ma még nem rendelkezünk elegendő technikai lehető­séggel. A rengések előrejelzését illetően igen biztató szovjet, amerikai, kínai és japán eredmények van­nak, de még itt is sok a tennivaló. A japan tudósok véleménye szerint a nagyobb földrengések biztos előrejelzésének megvalositásahoz még körülbelül két évtizednyi kutatómunka szükséges, es világ­szerte sok uj korszerű műszerekkel ellátott obszer­vatórium kellene. Addig azonban, amig a szükséges kutatómunkát el nem végzik, s egy ilyen világhálózat létre nem jón, csak passzív védekezéstől lehet szó: megfelelő építkezési eljárásokkal kell leiesitményeinket ren­gésállóvá tenni. Az ilyen irányú kísérletek nagy figyelmet érdemelnek: sok szovjet, japán es ameri­kai példa bizonyítja, hogy ez megvalósítható. Dr. Hédervári Péter TERTESSZE LAPUNKAT

Next

/
Thumbnails
Contents