Amerikai Magyar Szó, 1977. január-június (31. évfolyam, 1-26. szám)

1977-03-31 / 13. szám

Thursday, March, 31.1977. .

óhaza

7

SOPRON 700 ÉVES

A cim egy kicsit csalóka. Sopron ugyanis nem 700 éves, hanem már több mint 2 ezer éves város. A 700 éves évforduló az 1277-es esztendőhöz fűződik, amikor a város lakói kaput nyitottak IV. László királynak, aki akkor II. Ottokár cseh király ellen viselt háborút. IV. László a soproni polgárok hűségét méltányolta és kivette Sopront a megyeispán joghatósága alól, s szabad királyi városi rangra emelte. Ebben az időben mindössze néhány magyar város rendelkezett csak ezzel az önállósággal.

— Amikor városunk több ezer éves múltját ápoljuk és tiszteletben tartjuk, ugyanakkor büszkék vagyunk a 700 évvel ezelőtt történtekre — hangoztatják a város vezetői. Ezért is döntött a varosvezetes a 700 éves évforduló méltó megünnepléséről.

— Városunk lakosságának a haladásért vivott küzdelme az elmúlt hét évszázadban sokszor megmutatkozott — mondja dr. Erdély Sándor tanácselnök és Kocsis Róbert 1317-ben meger'ósitette a város kiváltságait és Sopront az “ország kapujának” nevezte. Ez ma is igy van.

INTÉZŐ BIZOTTSÁG ALAKULT

Az ünnepi esemény tiszteletére már jóval korábban megalakult a “700. évforduló” Intéző Bizottsága. A bizottság gazdag ünnepi programot kiütött össze. A jubileumi évben mintegy 120 országos, illetve nemzetközi rendezvényre kerül sor. A politikai, társadalmi rendezvények mellett nagyon gazdag a tudományos, a kulturális és a sportprogram is.

A különbözei kiálli tások is megfelelően reprezentálják az ünnepi programot. Az első kiállitás mar januárban megnyílt és ezt követi meg további 19 képzőművészeti, s egyéb bemutató. Mar a múlt évben jelentek meg a jubileum tiszteletere különböző kiadványok, igy például a Soproni írok Antológiája. 1977-ben azután további, kivitelében reprezenta- tiv, tartalmában pedig gazdag kiadvány megjelenésével is adózik a város a 700 éves évfordulónak.

országos Érdeklődés

Országos, sőt nemzetközi érdeklődés tapasztalható a soproni 700 eves évforduló iránt. Sorban alakulnak a 700 éves Sopron baráti körök a fővárosban, s az ország különböző városaiban. Eddig 27 kör alakult meg, amelynek tagjai sokiranyuan működnek közre a jubileum megünnepleseben.

Dr. Erdély Sándor es Kocsis József kiemelik, hogy a város vezetői és lakói különösen két olyan kitüntetésre büszkék, amelyet Sopron kapott. Egyik a Hild János Emlékerem, a másik pedig a Műemléki Európai Aranyerem. Mindkettőt azért kapta a varos, mert mai lakói úgy építik, formáljak, hogy az elmúlt évszázadok értékéit is megőrzik.

— Nem akarunk Sopronból tipusvarost csinálni — hangoztatják gyakran a város vezetői. A városnak ma is az, s a jövőben is az lesz az értéke, hogy jól ötvöződnek falai között a műemlékek es a modern épületek. Ezt a képet akarjuk megőrizni az ezredfordulóra is. Ezért nem emelünk Sopronban beton rengetegeket. Épül ugyan egy háromezer lakásos modern lakónegyed, azonban ez is különbözni fog elhelyezésében, környezetében, külső megjelenéseben is a tucat házgyári lakónegyedektől.

A TERMÉSZET HARMÓNIÁJA

A soproni embereknek nagyon szoros a kapcsolata a termeszettel. A Keleti-Alpoknak hazánkra eső keleti nyúlványainak fenyves és lomberdői valósággal benyúlnak a városba. A várost körülvevő csaknem háromezer hektárnyi erdőséget parkerdővé alakítják át. Az üdülő-negyedben, a Loverekben, szigorú építési tilalom van érvényben. Egyszerre az üdülőkben 1300—1400-an tudnak pihenni. Van ezenkívül több száz szanatóriumi férőhely.

Sopron lakói már a jubileumi évforduló küszöbén is sok mindenről múlt időben beszélhetnek. A “700 perc a 700 éves városért” mozgalomba eddig 140 szocialista brigád közel kétezer tagja kapcsolódott be. Ezenkívül a Varosszépitö Egyesület áltál szervezett munkákban is százak vettek reszt. Csupán 1976 második felében 3 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek.

S hogy milyen létesítményekkel gazdagodik a varos a jubileumi esztendőben. Sokáig lehetne végezni a felsorolást. Az uj lakások, óvodai férőhelyek, iskolai tantermek, üzletek mellett elkészül 1977-ben Sopron uj személypályaudvara, amely méreteiben, külső es belső megjelenésében egyaránt méltó lesz a jubiláló városhoz.

Cseresznyák István

Hazánk egyik legszebb könyvtára épül a soproni Erdészeti és Faipari Egyetemen. Az építők az uj létesítményt április 4.-én adjak át.

Nemrégen az alábbi levél jelent meg a budapesti Népszabadságban, melyet szószerint közlünk.

Hajdani vészterhes napokban

Egy régi „amerikás magyar" leveléből

A felszabadnia» óta több ízben látogattam meg szülővárosomat, Papát. Ilyenkor eszembe jut egy régi utazásom is, amelyet 1920-ban tettem Pápáról Veszprémen keresztül Hajmaskérre. Ennek emléke kisért nemcsak, amikor otthon vagyok, de olykor itt Amerikában is. Tudom, történtek akkoriban ennél tragikusabb események is, de szamomra ez felejthetetlen.

I I | n

Apám a kommún idejen szervezte a papai festo- munkasokat, hogy a nehezen beszerezhető anyagok, a munkaalkalmak igazságosan legyenek elosztva köztük, s jogaikat végre érvényesíthessék. Ez eleg volt ahhoz, hogy később apámat letartóztassak és internálják. Családunk kenyérkereso nelkid maradt, en meg csak tizenöt éves voltam. Édesanyánk, hogy az éhezéstől megmentsen engem es három testvéremet, elvállalta a pápai kórház katonai ápoltjai alsóruháinak és ágyneműinek mosását.

Hire jött, hogy a hajmáskéri internálótáborban ütik-verik, kínozzák az embereket, táplálékuk alig elég ahhoz, hogy tartsa bennük a lelket. Édesanyám, a szó legteljesebb értelmében megvonva a szájától a falatot és a mi porciónkat is szőkébbre fogva, összeállított egy csomagot, hogy vigyem el apánknak.

Az akkori rendetlen vasúti forgalom miatt Két es fel napon át kellett utaznom Papáról Hajmáskérre. Az állomástól a táborig hosszú ut vezetett. Hátamon a sajat csomagommal, két kezemben egy öreg néniké két csomagjával, amelyeket már nem birt cipelni, kimerültén értem a táborba. így láttam meg ártatlanul fogva tartott apamat, tizenöt percre. Ennyit engedélyeztek.

Visszafelé, Veszprém-külso állomáson a kegyetlenségükről hires tábori csendőrök kutatták át a vonatot, kommunistákat kerestek. Akinél kincstári holmi van, azonnal adja át — mondták. — Rajtam katonai kábát volt, amit hadviselt apámtól kaptam. Ram parancsoltak, hogy vegyem le. Ezt én megtagadtam, mert alatta csak egy vékony, sátorlapból készült ruha volt a fehruári, kemény, fagyos időben. Egy fiatalemberrel együtt, akit borotvált nyaka miatt kommunistának véltek, leszállítottak a vonatról. A váróterembe érve nekiestek szerencsétlen utitársamnak, puskatussal agyba-főbe vertek. Mikor vele “elkészültek”, egy altiszt megkérdezte a csendőröket: — Hát ez a kölyök miért van itt? — Nem akaija átadni a kincstári kabátot — volt a válasz.

Erre a nálamnál három fejjel nagyobb, tagbaszakadt, felfegyverzett Horthy-csendör lekent nekem egy akkora pofont, hogy a szemem szikrázott tőle. Aztán lerángatta rólam a kabátot, és kilökött a váróteremből.

Amikor Magyarorszagra látogatok es latom a mai fiatalokat, szeretnem mindegyiknek megmondani: őrizzétek, mint a szemetek fényét a szocializmust. Mi, Öregebbek, tudjuk, mekkora árat fizetett népűnk a boldogabb máért, a jobb jövőért.

Dattler Lajos Egyesült Államok