Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-09-23 / 37. szám
Thursday, Sep. 23. 1976.- AMERIKAI MAGYAR SZÓ-----------------------------------i--------------------- -7 Azjtbtwn ^rovatban kifejtett néutek n>m nüloégsterinn aicnotalc a szerkesztőség álláspontjával. NEW YORKI NAPLÓ Peter Rogers feleségevei a 80. utca es 3. Avenue közelében lakott, szűk háromszobás lakásban. Rozoga lépcső vitt fel a 3. emeletre, mely rámutatott az épület elhanyagoltságára. Ezrével vannak ilyen elhanyagolt házak a város különböző részéin. Rozoga, rothadoző ablakfák, hámlo festek, gveren világított bejárat. A lakásban a legolcsóbb minőségű bútorok, pár litograf a falakon, néhány családi kép. Régimódi fürdőszoba, ahol állandóan csepeg a viz, elnyűtt szőnyeggel borított szalon, amely az ebédlőt is pótolja. Szűk kis konyha, ajtók, szekrények állandóan felig nyitva mert a sok, vastag festéktől nem lehet becsukni azokat. Mrs. Rogers állapotos és ott kellett hagynia állasát. Irodában dolgozott, nem nagy fizetéssel, de jól jött, igy meg tudtak sporolni néhány dollárt. A félj egy villanyszerelő cégnél, mint raktarnok dolgozott, elég jo állásban. Hónapok óta arról beszeltek, hogy ki kellene költözni a külvárosba, Ids hazat venni, amit helyzetük megenged. Jobb környék után vágytak és Anne állapota miatt sürgőssé vált az ügy. Az elmúlt pár evben sikerült néhány ezer dollárt félretenniök. Minden hétvégét hazkereséssel töltötték, mig végre találtak egy kis házat Levittownban, Long Islandon,kb. egy órányi autóut New Yorktól. A kis hazak egy es ugyanazon mintára készültek. Százával építettek ilyeneket olyan emberek számára, mint Rogersek. Földszintes, pince nélkül, modern konyha, majdnem egybeépítve az ebédlővel, kis nappali, két kis haló, fürdőszoba zuhannyal, kis garázs, egybekötve a házzal. Meg egy kis fű is volt a ház körül. Hosszú megfontolás után letették a megfelelő összeget és szerencsés tulajdonosai lettek a kis házígy írnak ők Ritkán foglalkozunk az amerikai magyar sajtó túlzásaival, kisebb-nagyobb hazudozásaival, melle- beszeléseivel. Nem allhatjuk meg azonban, hogy fülön ne csípjük a “New Yorki Napló” reakciós hetilap 1976. aug. 21.-i számának egyik “szembeszökő ” hamiskodásat. Hűségesen szajkózva a monopol sajtó dühöngését a szocialista Kelet-Németország atlétáinak ragyogó olimpiai szereplése fölött, azokat vajmi csodaszerrel óriásira növesztett szörnyetegeknek igyekeznek feltüntetni. Itt közöljük pld. azt, amit az egyik brillians nemet uszónór'ól, Ender Kornéliáról írtak: Ennek az olimpiának egyik legnagyobb egyéniségé éppen Kornélia Ender, keletnemet uszölany. E- gyéniben es csapatban nem kevesebb, mint 5 aranyérmet nyert. Hatalmas alakja uralta az uszodát es néha felmerült az emberben, hogy ez az izomkolosszus lány mire kepes meg. Fantasztikusan laza izomzata... De amint mondják, a füllentöt néha hamarabb utol lehet érni, mint a sánta kutyát. íme itt a fényképe az “izomkolosszus”-nak: nak. Minden szabad idejüket a berendezéssel töltötték. Vigyázniok kellett, hogy mit vesznek, mire költenek. Uj gondjuk egy autó beszerzése volt, erre már kölcsönt kellett felvenni. Végre beköltöztek a házba. Micsoda változás: nincs rozoga lépcső, szemet es piszok a ház előtt, nem kell félve hazamenni, reszeg alakokat kerülgetni,Itt minden csendes es zöld. Közeledett a szülés ideje. Rogers korán reggel indult a kis kocsival munkába és már 7 őrá felé járt, amikor hazaérkezett. Szűkösen éltek, csak egy kereset volt és jón a gyerek. A házat, az autót fizetni kell és élni is kell valahogy. Biztosításra, vagy egyéb mellékesre már nem igen telt. Az ut Levittowntól New Yorkba mind nehezebb lett, a forgalom folyton nőtt az utakon, volt, hogy egy és fel órát is igénybe vett egy-egy ut. Az autók egymást kergették, hosszú mérföldeken át, mert a külvárosokba költözök szama állandóan nőtt, s vele a forgalom is. Meg nyáron hagyjan, de télen, az mar más. Az idő hideg, a hó is esik, a házból veszélyes volt kimenni a síkos bejáron. Reggel távozás előtt Mr. Rogers eltakarította a havat, jeget, hogy felesége ki tudjon menni a házból. Még sötét volt, amikor elindult munkába. Nagy vigyázattal vágott neki az útnak, az utat alig lehetett látni a hóeséstől, síkos is volt. Az utat figyelve, egyszerre óriási lökést erzett es kis autója, mint a gyufaskatulya felfordult és Rogers eszméletlenül feküdt a földön. Arra ébredt, hogy mentokocsiban van. Rettenetes fájdalmat érzett melleben, egy ápolo csövet és egy üveget tartott felette. Újra elveszítette eszmeletet es mire a kórházba értek, Mr. Rogers már nem volt az élők sorában. Mihályi Gyula Az a meggyőződésünk, hogy az ilyen “kolosszus”- sal a New Yorki Napló szerkesztőségének minden tagja, a 16 és 90 éves korhatár között, szívesen sétálgatna akár a Hudson, akar az Elbe, de tálán meg a Duna partjain is, tekintet nélkül arra, hogy “mire kepes”! KOSSUTH EMLÉKMÚZEUM MONOK Amerikai Magyar Szó Szerkesztösegének! A mai napon érkezett meg hozzánk nb. lapjuknak jubiláns szama, amelyért emlékmúzeumunk és a magam neveben hálás köszonetemet nyilvánítom. A lap gazdag tartalmával nagyszerű missziót végez: megismerteti a tengerentúli magyarságot is uj hazájuk történetének dicsőséges eseményeivel s azokban a magyar hősök szerepével. Szerény viszonzásunkent fogadják jó szívvel a csatolt két monoki kepeslevelezőlapunkat, amelyekhez az alábbi magyarázatot fűzöm: 1. A monoki Kossuth-haz emléktáblájának felirata: “Ebben a házban született KOSSUTH LAJOS 1802. szept. 19-én.” A ház épült 1780-82 évben copf stílusban, Andrássy István gróf uradalmi ügyészi lakául. Emléktábla leleplezése 1911 máj. 27-én Kossuth Ferenc jelenléteben. 2. A Kossuth szobor emléktáblájának szövege: KOSSUTH LATOS 1802-1894 “Monokon születtem, amott a szerencsi hegy toveben, ahol a rege szerint Árpád a honalapitás első áldomásait megüli otte....” Turin, 1890. II. 12. Az emléktábla idézete az 1890 febr. 12-i turirű levélből. Felavatva: 1960 szept. 18-an. jó egészséget, hasznos munkálkodást es sok sikert kívánva vagyok készséges hívük: Zsuffa Tibor müzeumvezetö Kossuth Emlekmüzeum, Monok
