Amerikai Magyar Szó, 1976. július-december (30. évfolyam, 27-51. szám)
1976-09-23 / 37. szám
Thursday, Sep. 23. 1976. 8 u AMERIKAI MAGYAR SZÓ EUROPA A TO VŐBEN IS A BEKE ES A BIZTONSÁG, A NÉPEK KÖZÖTTI EGYUTT- MUKÖOÉS SZÍNTERE LEGYEN. “1975. augusztus 1.-én Helsinidben 33 európai ország, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Kanada vezetői aláírták az európai biztonsági és együttműködési záróokmányt.” A magyar együttműködési bizottság nyilatkozata: Egy éve annak, hogy 35 állam legfelsőbb szintű vezetői, kormányaik neveben,Helsinkiben aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet záróokmányát. E történelmi jelentőségű dokumentumban Európa államai először ismerték el, hogy a három évtized alatt végbement változások meg- másithatatlanok. A záróokmányban foglaltak következetes végrehajtása lehetővé teszi, hogy az európai béke és biztonság valóban tartós alapokra, a népek közötti barátságra, egyuttműködesre épüljön. E nemes célok elérése minden tisztességes, a földrész sorsáért felelősséget érző ember akció- programjává vált. Közvéleményünk üdvözli a záróokmány aláirasa óta Európában végbement nagy fontosságú változásokat. A szocialista országok és a nyugat-európai országok józan gondolkozásu vezetőinek, haladó erőinek erőfeszítése eredményeként kontinensünkön mindinkább tért hódit az enyhülés: sokoldalúan fejlődnek a különböző társadalmi berendezésű országok es népeik kapcsolatai: mind több európai kormány száll síkra a helsinki értekezleten megfogalmazott elvek és ajánlások egységes és kölcsönös végrehajtásáért s törekszik a békés egymás mellett élés elvein alapuló, kölcsönösen előnyös együttműködésre. A hidegháborús, reakciós erők azonban nem nézik jo szemmel és tétlenül a pozitív változásokat. Fellépnek az enyhülés, a társadalmi haladás erőivel szemben, támadjak a szocialista országokat. Önkényesen egyoldalúan értelmezik a megállapodást. Aknamunkájuk a záróokmány jelentőségét, kedvező hatását, egészében véve a helsinki konferencia eredményeit vette célba, mert bizonyos imperialista korók kezdettől fogva ellenezték az európai béke megszilárdítását, a fegyverkezési hajsza beszüntetését és a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének kibontakozását. Éppen ezért meggyőződésünk, hogy az enyhülesi folyamat megszilárdításáért, visszafordithatatlanna tételéért folytatott harc az elért nagy fontosságú eredmények ellenére sem lankadhat. A béke, a biztonság és az együttműködés ügyét támogató társadalmi erőknek továbbra is őrizniük kell Helsinki szellemét, kitartó türelemmel azon kell fáradozniuk, hogy a konferencia záróokmányában foglalt megállapodások mielőbb valóra váljanak. E küzdelemhez fontos támogatást és Útmutatást nyújtott az európai kommunista és munkáspártok nemrég befejeződött berlini tanácskozása is. A magyar közvélemény kész cselekvőén hozzájárulni ahhoz, hogy Európa a jövőben is a béke és biztonság, a népek közötti barátság és együttműködés szintere legyen — hangzik a nyilatkozat. MOSZKVA, W. Averell Harriman, az USA volt moszkvai nagykövete, több órás beszélgetést tartott Leonid Brezsnyevvel, a Szovjetunió Kommunista Partja első titkárával. Harriman próbálta megmagyarázni az amerikai választási kampányt, vagyis, hogy nem kell mindent készpénzként venni, amit a jelöltek kortesbeszedeikben mondanak. A SOUTH-BENDI KÖSZÖRŰSÖK A köszörükő az 1900 körüli években még nagyon primitiv volt a mostani carborandumokhoz hasonlítva. Nagyon gyakran megtörtént, hogy a köszörükő meghasadt, majd eltört és a percenként ezer fordulatszámmal rohanó sputnik-ként repült a levegőbe és a gépen dolgozó munkást mellbevágta, megölte. Ez volt az egyik veszedelem. A másik a köszörükő pora. A köszörülési művelet alatt a kő kopott, elporlódott, mindig kisebb és kisebb lett. A munkás, akinek erősen kellett az acélt a kőhöz tartani, szinte ráhajolva a gépre, belélegezte a szálló port. Nemcsak szája, orra, füle, hanem a tüdeje i.s tele lett kőporral. A tb bőven aratott a köszörűknél dolgozó munkások között. Az áldozatok száma oly nagy volt, hogy a biztositó társaságok nem vettek fel köszörülésnél dolgozókat. A Verhovay Egylet 1910 februárjában a következő határozatot hozta: “A Verhovay Bs. Egylet kebelébe fel nem vehetők mindazok az egyének, akik az úgynevezett vasköszörülésnél vannak alkalmazva, mint pl. a South Bend, Ind. vasköszö- rügvár, vagy ha esetleg beállása után ott dolgoznék, mindazok a Verhovay Bs. Egylet kebeléből egyszer s mindenkorra töröltetni fognak.” A szegény embert még az ág is huzza, mert épp a legveszélyesebb munkán dolgozó még biztosítást sem kaphatott. Sok ezer magyar bevándoroltnak vblt a köszö- rüsgyár az utolsó menedéke. Éhezéstől és hajléktalanságtól menekülve szegődött el az ilyen munkára. Kemény György költő versben fejezte ki érzéseit a köszörűsök keserves sorsa felett: SOUTH-BENDI KÖSZÖRŰSÖK Szántóvető ekevasa Csillog a napfényben Pacsirta zeng a magasban, Napsugaras égen. Szántóvető éles vasa Mikor sorát irja: Úgy tűnik fel olykor-olykor, Mintha a vas sirna. Nagy, fekete gyárban zuhog a kalapács, Veszetten kattognak a rohanó gépek. Véres verítékkel vonszolják a vasat Megfeszített izmu, kormos képű népek. Kiváncsi lélekkel elmentem hozzájuk, S láttam az ekevas kinos születését. Mindegyik léptemnél gyilkos keserűség Mártotta szivembe méreghegyü kését. Pokoli hőségben, órdög-fiak gyanánt, Olvasztják a vasat jó magyar emberek. Olajos arcukról csurog a verejték, Mig az en szememből titkon a könny pereg. Lelki szemem előtt délibáb integet, Kohók tüzében a pásztor tüzet látom — A szivem elszorul, zokogni szeretnék. De merengésemből felráz a barátom. “Menjünk tovább innen, a köszörűsökhöz. Akik megélezik a sok szántóvasat.” El is mentünk oda, hol magyarok vérén Másoknak a jólét hajnalpirja hasad. Hatalmas köszörűk zugnak, mint a sárkány; Acélos ekevas csak úgy nyög alattuk. Fojtó párázatban alakok mozognak. De alig van egy kis emberi kép rajtuk. ' Görnyedező háttal élezik a vasat, Alig is figyelnek már a magyar szóra. Néma bűvöletben csak a vasat látják, Mely tüzes szikrában halál-magvát szórja. Jól megtermett ember fitymálgató daccal, Néz a lassan járó, de biztos halálba. Mellette a másik nádként ingadozik, Alig bírja szegényt megroggyanó lába. Barátom megszólal: “Ez a szép szál ember, Nagyhamar olyan lesz, mint halvány szomszédja\ A fehér halálnak országa ez itten, Hol a magyar ember csak szótalan préda.” “Gyerünk a szabadba! Nem nézhetem tovább! Köszörűk hangjában itt hallom sírását Magyar asszonyoknak. Mindegyik kohóban Szegény véreimnek tüzes sírját ássák!” i Zugó-morgó gyárban a pokol előttem Kohók mélyében a lelkek kínját látom. Fojtogat valami és belém szorítja Haragos lelkemben megszületett átkom. Tágas, térés rónaságon Szántóvető ballag. Barázdákba hasadozik Előttem a parlag. Miért sir az ekevasa? Ne is kérdezd tőle! A south-bendi köszörűsök Lelke sir belőle. A köszörűsök sorsa nehéz volt. A magyar róna- ságról a gyárba dobott munkásnak nem volt gyakorlata a gyári munkában. Magyarországon is voltak hasonló gyárak, de ott főleg szakmunkások, vagy segédmunkások végeztek ilyen munkát. E sorok írója szintén dolgozott ilyen munkán a miskolci Fried mezőgazda- sági gépgyárban, az 1920-as évek elején. Ott a munkások saját maguk szereltek fel védőkészüléket; a köszörükő fölé vizcsepegtetőt szereltek, alája pedig kis bádogedényt tettek vízzel megtöltve, ami a porzódás nagyrészét felitta. South Benden nem volt szakszervezet, amely a gyári munkást védte, mert a szervezet, ha volt, csupán a szakmunkásoknak állt nyitva. Az igy magárahagyott magyar bevándorolt ki volt szolgáltatva a munka minden veszedelmének. A magyar bevándorolt sorsa nem volt mindenütt egyforma. Sok függött attól, milyen képzettsége volt, amikor ideérkezett. A bevándoroltak egyrésze el tudott helyezkedni jobbfizető, kevésbe veszélyes helyeken, mint a vasköszórüsök. Schafer Emil (folytatjuk) TERJESSZE LAPUNKAT! Magyarok , az Egyesült Államok 200 éves történelmében
