Amerikai Magyar Szó, 1976. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1976-03-11 / 11. szám

Thursday, March, 11. 1976. Takács Lajos; - f TITKOLT ALMOK Mind a ketten vasesztergályosok voltak. A tábor­ban egy szobában laktak, a hajon egy kabinban kaptak agyat, az uj világban egy helyen kezdtek dolgozni. Megszerettek egymást, elvalaszthatatlan barátok lettek. Közösen béreltek lakást, közös volt a sorsuk is. Naphosszat az esztergagép mellett áll­tak, este levelet Írtak haza vagy nekihasaltak a szó­tárnak és birkóztak a leküzdhetetlennek látszó nyel­vi nehézségekkel. A gyári étkezdében rendszerint egy asztalnál ültek és figyeltek az angol szóra vagy maguk közt halkan beszélgettek. Bárokba, kocsmák­ba sohasem mentek. Egyszóval csendes, visszavonult életet éltek. Később vettek egy jo karban lévő, használt Fordot. — Most legalább széjjel nézhetünk ebben a miniatűr országban egy kicsit — mondtak tréfás kedvvel. Mikor aztán megkapták a szabadsá­gukat, utrakeltek és ettől fogva minden nyáron egy- egy uj részét fedeztek fel Amerikának. így ment ez tiz éven at. Gyűjtötték a tapasztalatokat, és jövő­beli titkos terveikhez egy kicsit talán gyűjtötték az adatokat is. Egy napon megváltozott minden. Ka­roly hazaköltözött Magyarországra. Ezután mar csak level utján tarthatták fenn egy­mással a kapcsolatot. Tavaly aztán Jenó elhatározta, hogy hazalátogat barátjához. Karoly Ferihegyen vart rá a feleségével es a kis­lányával. Jenő szállodába akart menni, de Károly szohoz sem engedte jutni. — Jössz velünk Kispestre! — szolt ellentmondást nem turo hangon. — Taxival megyünk, autónk meg csak két ev múlva lesz. De van egy szép kis kertes családi házunk. Külön szobát kapsz, nem lesz ke- nyelmetlen, az ablaka a kertre néz, reggel a gerlek fognak ébreszteni. Ahogy megérkeztek, Károly felesége mindjárt Íz­letes harapnivalokat rakott az asztalra, Karoly pedig jo fajta balatoni borokat es zamatos kőbányai sörö­ket szedett elő a hűtőszekrényből. Ittak a régi baratsag emlékére. Aztán sorra került a ház bemu­tatása. Először Jenő szobáját mutatta meg Károly, az ablaka tényleg a kertre nyílt, kintről egy fiatal harsfa lombjai közül mézillat aradi be rajta. Majd Karoly dolgozószobájába nyitottak be, ahol a köny­vek sokasága tűnt fel Jenőnek rögtön. — Legalább négyszáz kötet — szólt elámulva. A szoba közepén nehéz, diófa íróasztal, mellette Írógép, benne felig teleirt papír. — Ezt még Amerikából hoztam — mutatott a gepre Károly. — Amióta írással foglalkozom, nagy szükségem van ra. A fal melletti fekete műbőr heveró're ültek. — Tudod, en nem csak családot alapítottam és hazat építettem, hanem szakmát, illetve foglalko­zást is változtattam — folytatta Károly. — Felcserél­tem az esztergagépet az írógéppel. Sokáig hallgattak. Végül Jenő törte meg a csendet. — De hiszen te arról, hogy iró akarsz lenni, oda­kint sohasem szóltál. Károly elpirult kissé. — Sohasem tartottam titokban előtted semmit, csupán erről az egyről hallgattam, mert féltem, hogy kinevetsz. Jenő nyíltan Károly szemébe nézett. — Most mar megvallhatom, nekem is volt egy titkolt almom, én is iró szerettem volna lenni. Tiz óra körül Jenő lepihent, Karoly még egy ideig fönn maradt, mondván, hogy lekopog néhány oldalt, mert regényét az őszi könyvnapokra már ott szeretné látni a könyvsátrak polcain. Az írógép kopogni kezdett és Jenó úgy erezte, hogy minden egyes koppanás a szivére üt. így aludt el minden este. A szivén ott kopogtak egy készülő regeny tartalmának a betűi, a nyitott ablakon at a kertből behallatszott hozzá a tücsökzene, beáram­lott hozzá a hársfaillat és beragyogott a nyári ég­bolt milliónyi csillaga. Csend volt és Jenő minden ejjel arról álmodott, hogy készülő regényének feje­zetein dolgozik és valaki mindig megkérdi tóle, hogy elkészül-e müvével az őszi kónyvnapokra s Jenő ilyenkor szárnyakat kap, az Írógép billentyűi ugrálnák az ujjai alatt, szinte sajnalja, hogy oly kö­nyörtelenül belegéppuskáz a gyönyörű, csendes nyá­ri éjszakába. Mire álmában idáig jutott, hajnalodott, odakint rázendített a gerlek kara, felébredt, odaállt az ablakhoz, teleszivta a tüdejét friss levegővel és szomorúan arra gondolt, hogy egy szép alma ismét szerte foszlott. A visszautazasa előtti napon Károly szokatlanul vidám volt, mintha örült volna, hogy lerázhatja Jenőt a nyakáról vegre. De a repülőtéren kihulltak a könnyei, amikor JenŐ elköszönt tőle. — Egy jó baráttól mindig nehéz bucsűt venni — szolt elérzékenyültén. Kezet fogtak, aztán Jenó tovább sietett, mert érezte, hogy keptelen szólni. Meleg szeretettel függj a hon nyelven! mert haza, nemzet es nyelv, három egymástól válhatatlan dolog, s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldoza­tokra kész tenni nehezen fog. (Kölcsey) TAKÁCS LAJOS: j ARANYBETÜK I c. kisregénye, mely az 1956-ban Amerikába I erkezett mágyarok életébe nyújt regény for­■ majában bepillantást. Lapunk a könyvet nemrégen ismertette. ■ Rendelje meg ezt a nagyon erdekes könyvet! Ára három dollar I Megrendelhető a Magyar Szó Kiadóhivatalaban 130 E 16 St. New York, N.Y. 10003. t_____________________ C” TECHNOIMPEX «) A VILÁG 65 ORSZÁGÁBA EXPORTÁL NC VEZERLESU SZERSZÁMGÉPEKET, IMPORTJÁBAN ELLÁTJA A MAGYAR NÉPGAZDASÁGOT TEXTIL,- NYOMDAIPARI,-PAPÍRIPARI VALAMINT SZERSZÁMGÉPEKKEL .AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 SZERSZÁM,-KÁBEL,-TEXTIL,-CIPŐ,- MŰANYAGIPARI GÉPEKET, KOMPLETT BERENDEZÉSEKET.

Next

/
Thumbnails
Contents