Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)
1975-07-31 / 29. szám
Thursday, July 31. 1975. “HE menj Finm Howard Szilagyi, harmadik generációs 24 eves magyar fiatalember junius 12.-en hazaérkezve szülei North Bellmore, L.I.-i otthonába, igy szolt édesanyjához (persze angolul, mert magyarul nem beszél): “Anyám, holnap, hatodmagammal, Bermudába hajózom.” A nagy kérdőjelre, mely anyja arcán megjelent, Howard ezt mondta: “Emlékszel, hogy amikor a DuPont cégnél dolgoztam, megismerkedtem egy John Reynolds nevű emberrel, akinek van egy yachtja, a Shamrock. Ö hivott meg, hogy menjek vele és négy társával Bermudába.” “Hát milyen nagy, vagy jobban mondva, milyen kicsi az a hajó?” — ke'rdezte a mama. “42 láb hosszú” — válaszolt Howard. “Egy ilyen kis hajóval akarod megtenni ezt a nagy utat? Kérlek,fiam,ne menj, veszélyes lehet az az ut.” Szó szót követett a mama es fia között, s Howard elhatározta, hogy elfogadja Reynolds meghivásat. El is indultak másnap, junius 13.-án (pénteken). A következők voltak a hajón Howard Szilágyin kívül: John Reynolds, a hajó kapitánya, és tulajdonosa, Brian Reynolds, John öccse, aki tanító, Joe Gardner, raktártulajdonos., Gerry Hodgins, new yorki tűzoltó és Bob Ryniker, ügyvéd, mind John Reynolds barátai. Nyolc napos tengeri utazásuk minden jelentősebb ^ esemény nélkül zajlott le. A tenger olyan volt, mint a tükör. A szép, jolépitett Shamrock úgy szelte a vizet, mint a borotva. A vitorla es a kellő szél segítségével szerencsesén Hamiltónba, Bermuda fővárosába érkeztek junius 21.-en. Kellemes hét napot töltöttek a szigeten. Mert ha valahol kellemesen lehet az időt eltölteni, az Bermuda. A tengerből kiemelkedő sziklaszigetnek mindenegyes része tele van virágokkal, szebbnél szebb házakkal, szállodákkal, áruböséggel rendelkező üzletekkel, szebbnél szebb templomokkal. Az ember úgy érzi magát, mintha valóságos paradicsomban lenne, bár itt nincsenek fügefa-levelek, de vannak palmafa-levelek, melyek ugyanazt a célt, de talán meg nagyobb sikerrel szolgáljak. (Tálán itt jegyzem meg, hogy e paradicsomnak — többek között - az a hátránya, hogy a paradicsom, mint minden más élelmiszer, méregdrága. Ugyanez a helyzet más árucikkekkel is, pld. egy tucat tojás egy dollar negyven cent, egy pohár sör egy dollár ötven cent, egy frankfurter egy dollár ötven cent, egy font kenyér 75 cent, egy dinnye hat dollár Ötven cent.) De térjünk vissza a “Shamrock”-ra. Elhatározták, hogy junius 28.-an indulnak vissza New Yorkba. Érdeklődtek az időjárás felöl és azt a jelentést kapták, hogy minden o.k., nincs jele zivatarnak. Felhúzták a vitorlát es nagy lelkesedéssel útnak indultak. Az első két nap valóban szép napsütésben telt el. Hamilton kikötőjéből a szabad tengerre érték es bámulhatták a halakat, amint kiröppennek a vízből és két, háromszáz lábnyi repülés után, visszaesnek a tengerbe. Élmény ez azoknak, akik először látják, de bámulatraméltó látvány azok reszere is, akik már többször utaztak tengeren. Igen am, de egyszerre beborult az ég, nehez, fekete felhők borították a látóhatárt. Ezzel egyidö- ben szél kerekedett, amely egyre haragosabbá tette a tengert. Percek alatt hatalmas hullámok kezdtek dobálni a kis hajót. Közben lement a nap és besötétedett. A szel egyre hatalmasabb erővel tombolt. Nemsokára a “Shamrock” árboca eltört es igy a hat utas élete veszélybe került. Hajójukat nem tudták irányítani. Elromlott a rádiójuk is és a nagy hullámok lehetetlenné tettek a kis hajó felszínen tartását. A hullámok harminc, negyven láb magasak voltak és mindannyian tengeri betegek lettek. Nem tudták, hogy az “Amy” nevű hurrikán kellős közepébe kerültek. A helyzet komolysága megkívánta, hogy vészjelet adjanak le, abban a reményben, hogy valaki segítségükre siet. A hat fiatalembernek, annak ellenere, hogy junius 13.-án, pénteken indultak útnak, nagy szerencséje volt, mert vészjelüket valóban észrevette a “Lermontov” nevű szovjet hajó kapitánya, aki ugyancsak Bermudából vitte vissza hajóját New Yorkba. A 49 éves Aram Oganov kapitány azonnal irányt változtatott, teljes gőzzel közeledett a veszélyben lévő “Shamrock” felé. Amikor közelébe ért, 20.000 tonnás hatalmas hajóját úgy irányította, hogy a “Shamrock” utasai megközelíthettek a Lermontov azon nyilását, amelyen keresztül rendszerint élelmet vesznek fel, amikor kikötőbe érkeznek. A Lermontov legenysege leeresztette a kötellet- rát. A “Shamrock” első próbálkozása, hogy a nagy hajó kozelebe jusson, eredmenytelen maradt. A hatalmas hullámok a nagy hajó testehez vetettek kis yachtjukat. A második próbálkozás mar sikerrel végződött. Az egyik szovjet matróz kihajolt a nyíláson, ót egy társa fogta, a társat egy másik, úgyhogy az emberi lánc elején lévő,kitárt karokkal ölelte at a “Shamrock”-ról átugró hajótörötteket. Elsőnek a 24 éves Szilágyi ugrott a szovjet matróz kitárt karjaiba. Pillanatok alatt biztonságba került, sérülések nélkül. Amikor szétnézett, egy szép nőt látott maga előtt, a szovjet “legénység” egyik tagját. Utana megmenekültek a többiek is, utoljára a “Shamrock” kapitánya, John Reynolds. Azonnal megkinálták őket jó szovjet vodkával. Majd lezuhanyoztak és nyugovóra tértek. Masnap reggel, kedden, Aram Oganov kapitány hivatalosan üdvözölte a vendégeket és bemutatta ókét a hajó utasainak. A “Shamrock” utasai köszönetüket és hálájukat fejeztek ki a szovjet matrózoknak életük megmentéséért. Ekkor tudtuk meg, hogy Szilagyi édesanyja intette ót, hogy ne menjen el a hosszú tengeri útra. A véletlen úgy hozta, hogy e sorok iroja egyike volt a 350 utasnak. Valójában nem volt ez a “véletlen* dolga, mégpedig azért nem, mert a bermudai kirándulásra szükségem volt; idegeim kissé feszültek voltak és az orvos azonnali pihenést rendelt el, mely - nek kivitelezése lehetove vált, mert a szovjet hajon, a többi hajóvállalatokhoz viszonyítva,nagyon olcsó áron lehetett pihenni a 8 napos kiránduláson. A 20.000 tonnás hajót a Német Demokratikus Köztársaság munkásai epitettek. Minden egyes kabinja a tengerre nyílik. Olyan szerkezettel van ellátva amely viszonylagos egyensúlyban tartja nagy zivatar eseten is. Ez a magyarázata annak, hogy az “Amy” hurrikán alatt nagyon kevesen kaptak tengeri betegséget. A hat amerikai megmentésének napjan, kedden este volt a bucsu-vacsora, vagy ahogyan azt hivatalosan nevezik,a “Kapitány Vacsorája”. Az ünnepi vacsora alatt a hajó zenekara játszott, ami a kellemes hangulatot még fokozta. Majd lekapcsolták a lámpákat és egy fúvós zenekarral az elen, a szakácsok, a segédszakácsok, a felszolgálok bevonultak az ebedlobe. A zenekar mögött tolókocsin a “Lermontov” hajó masa volt sütemény formájában, a pincérek pedig tálcán a legjobb Ínyencségeket szolgáltak fel. Nagy taps fogadta ezt a turistahajon szokatlan jelenetet. A jobbnál jobb ételek, a zene, a felvonulás, aztán a vodka meg a jo borok megtettek hatásukat: a Lermontov bermudai kirándulása barati hangulatban zajlott le. De a csúcspontja mindennek ezután következett; este tiz órakor kezdődött az “Orosz Este”. Errol egyedül oldalakat lehetne irni. Csupán azt említem meg, hogy a legénység egy csoportja orosz, magyar es mexicói táncokat lejtett, melyeket szűnni nem akaró taps követett. Nina Petrova harfazott, nagy hozzáértéssel, Nicolai Sintev szaxofon-szolot játszott, Raisa Sudakova,a hajó apolonoje szép szoprán hangján gyönyörűen énekelt. Végül L. Buslakov, a Kirov Opera baritonja népdalokat énekelt és áriákat adott eló Gounod “Faust” operájából. Ha voltak az utasok között, akik ismerik Paul Robeson hangját, akkor becsukva szemüket ,azt hihettek, hogy Robeson énekel és szűnni nem akaró tapsukkal újabb és újabb dalokat követeltek Busla- kovtól, aki készseggel teljesítette kívánságukat. Felejthetetlen élmény volt ez a bucsűest. Elbeszélgettem Szilágyi Howard-dal, aki többek között elmondta, hogy mint iro szeretne érvényesülni (angol nyelvszakos volt az egyetemen). Kitűnt az is, hogy tobbe-kevésbé ismeri a mai rendszer hiányosságait, de nem tudja, hol keresse a megoldást. Szeretne ellátogatni Magyarorszagra, Budapestre es Debrecenbe, ahonnan nagyszülei a szazad elején kivándoroltak. Mondtam Írjon, ha elhatározását va lóra valtja. Várom levelet. . Lusztig Imre NEW YORK, N.Y. A 65 ev óta fennálló, népszerű áruház, S. Klein rövidesen bezárja kapuit. A Union Square-en lévő főuzlet es több újabban megnyitott fióküzlet generációkon at szolgait a kiskeresetűek bevásárlási központjául. Jutányos araival, bar nem elsőrangú minőséggel, csabitotta a varos messzi részéiről a vevőket. Most a nehez gazdasági viszonyok kényszerítik kapui bezarasara.-----AMERIKAI MAGYAR SZÓ-----6---------
