Amerikai Magyar Szó, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-49. szám)

1975-07-10 / 28. szám

Thursday, July 10. 1975. AMERIKAI MAGYAR SZO________________________3 A monopolisták elleni harcra szélit az USA Kommunista Pártja LÁM MEGMONDTAM Ot eve Nixon elnök buszken mondta, hogy az USA-ban megsz. *• az infláció es azóta is — nem­csak az USA-ban — a sajtó és a politikusok sűrűn ismétlik, hogy az inflációs árdrágulás csökken es remeny van a vegére. Ebben nincs semmi különös, ha mást mondanának, csak fokoznak az inflációs hisztériát, a lázas vásárlást, ami még inkább növeli az árakat és a nemzeti vagyon pazarlására vezet. De mondhatnak bármit, akiknek pénzük van, igye­keznek szabadulni tóle, a luxusautóknak, műkin­cseknek, palotáknak, ékszereknek soha ilyen magas ara nem volt, a gazdasági válság mélypontjára süly- lyedt Angliában, a fényűzés hallatlan méreteket öltött. (Most ugyan már több országban olyan sú­lyosak a bajok, hogy a gazdagok sem tudjak mindig, mit csináljanak.) A másik oldalon pedig ott volt a nagy többség, akik eppen hogy megeltek, nem vásárolhattak kétévenként uj kocsit, nem repültek weekendkor Nizzába és még többen (sok országban) azok, akik éppen hogy nem tudtak megélni, köz­segélyre szorultak vagy éheztek. így volt ez a “gaz­dag” országokban; a Föld lakóinak többségé pedig, a “szegény” országokban, az uralkodó kis rétegeket kivéve, autó és kó'zsegély nélkül éhezett es ehezik ma is. Hogy a “szegény” országok lakossága kiszorul a “jóléti társadalomból”, a “consumer society”-ból és hogy a “gazdag” országoknak (kévés kivétellel, aminő Svédország) tömegei a jólétből nem sokat elveznek, ez — tudjuk — e rossz, igazságtalan gazda­sági rendszer következmenye. De hogy a súlyos gazdasági bajokat immár két évtizede az infláció súlyosbítja, ezt a legtöbben — a közgazdák többsé­gével együtt — nem értik. Hogyha olyan sok a használatlan termelési kapacitás, eleget tudnak — tudnának — termelni mindenki szükségleteinek kielégítésére, mindig tökéletesebb a technika (va­gyis olcsóbb a termeles), miért emelkednek infláci­ós módón az árak? Ennek megértéséhez először tudni kell, mi az infláció? Az árak nőhetnek infláció nélkül is, ha pld. rossz a termes, háborús karok vannak, egy ország túl sokat exportál, stb. Inflációs árnövelés akkor van, ha az arakat pénzoldalról emelik, vagyis az allam több pénzt hoz a piacra, mint amennyi uj áru kerül forgalomba, vagy pedig mint amennyit a közönség adók formájában, vagy allami szolgála­tokért az allamnak rövid idő alatt vissza fog fizetni. Ezt az igazságot sokan mindig neheznek találjak, pedig egyszerű: ha sok a pénz, de kevés az áru, a pénz vásárló erejének csökkennie kell. MAR A KÖZÉPISKOLÁBAN tanították ezt, de az üzleti- és politikai életben e tanulságokat soha sem szívelik meg. A közkiadá­sokat mértéktelenül emelik... és itt a töke’sek min­dig követelik, hogy a jóléti es a kulturális kiadásokat csökkentsék (ez folyik most az USA-ban). Az igaz, hogy e kiadások roppant nagyok es a statisztikák büszkén mutatják ki, mennyit költenek kórhazakra, iskolákra. De ha mindig újra kitűnik, hogy a köz- egeszségi kiadások nagyrésze nem a nagyközönségét szolgálja, hanem a szállítókat, igazgatókat, orvoso­kat gazdagítja (lásd Bergmannt és társait), akkor itt kellene takarékoskodni, nem a szolgaltatasok csök­kentesével. De akik ezt követelik, azok hallgatnak a katonai- es hadi kiadásokról, a háborús adósságok kamatáról és törlesztéséről, a kémszervezetek milli- ardjairól, amik tipikus inflációs kiadások, mert nem produkálnak hasznos javakat vagy szolgalatokat (az “Az USA Kommunista Párt történelmi hivatása egységbe kovácsolni a monopolisták okozta gazda­sági válság áldozatait: a munkanélkülieket, az inflá­ció és a nagy adóteher által sújtottakat, a szakszer­vezetekbe tömörült 16 millió dolgozót, a másod­rendű polgárként kezelt fekete és portorikoi lakos­ságot, a középosztály széles rétegeit és a két kapita­lista párttól független, monopolellenes pártba tö­möríteni okét, mel^ az 1976-ban tartandó elnök­választásban egy nép érdeket szolgáló program tá­mogatóját ültetne a Fehér Házba” — mondta Gus Hall, az USA Kommunista Part első titkára a Part 21. országos konvencióján. A Chicagóban tartott konvención 400 delegátus és 300 vendég vett részt. Ez volt a Párt legnagyobb konvenciója az utolsó 25 esztendőben. Gus Hall rámutatott, hogy az or­szág történetében'ez alkalommal több azoknak a száma, akik kiábrándultak a két kapitalista pártból és azoké, akik távoltartják magukat a szavazó ur­náktól, mert idó’pazarlásnak vélik, hogy éljenek szavazati jogukkal. E hatalmas többség megszerve- zese, sorompóba állitasa a feladat. PROGRAM ÉS JELÖLTEK A monopolellenes programnak választ kell adni a gazdasági válság okozta problémákra: munkát a munkanélkülieknek, olyan munkabérrel, mely tisz­tességes megélhetést biztosit; az adórendszer átszer­vezését, ami mentesítené a kiskeresetűeket az adó­fizetéstől, csökkentené a kózépkeresetuek adóját és a monopol vállalatokra hárítaná az adóteher nagy részét; egy minden lakosra kiterjedő egészségügyi törvény beiktatását, mely díjmentes orvosi, kórházi és lábadozó szolgálatot biztosit; a szövetségi nyug­díj felemelését, a faji megkülönbő'ztetés minden megnyilvánulásának felszámolását. egészsegvedelem gazdaságilag is hasznos, mert növe­li a munkaképességet es leszállítja a közsegélyeket). Az USA-ban a militarisztikus kiadások a történelem­ben példátlanul nagyok — hozzájuk adandó más országok kommunista-ellenes katonai és háborús kiadásainak fedezese — ez egyedül is lerontja a dollár értékét. Ha legalább az egyenes adók (jövedelmi adók) többet fedeznének e költségekből, az inflációs hatás kisebb volna. De bár az adok roppant magasak, a gazdagok — a papíron igen magas jövedelmi adó­kulcs ellenére — az előírtnál sokkal kevesebbet'adóz- nak (sokan egyáltalán nem fizetnek) es az allam Ilyen programot elfogadó és támogató politikai tisztségre pályázó egyént támogatni lehet — mondta Gus Hall — még akkor is, ha az illető nem hajlandó jelen pillanatban elszakadni attól a párttól, mely­nek jelenleg tagja. Ugyanakkor lépéseket kell tenni munkásjelöltek, szakszervezeti tagok es a fekete nép jelöltjeinek támogatására. Ezzel egyidöben törekedni kell egy monopolellenes part megalapozására, meg akkor is, ha tudjuk, hogy e célt nem lehet az 1976-os vá­lasztások előtt elérni. E célért folytatott harc történelmi feladat és napirenden marad mindaddig, amíg az valóra nem válik. A monopolisták teljes hatalommal rendelkez­nek az országban; e hatalommal visszaélnék, csele­kedeteikkel kárt okoznak a polgárok nagy többsé­gének. A konvenció elfogadta Hall első titkár, valamint Winston elnök jelentését. A delegátusok egyhangú­an es lelkesedéssel újraválasztották Gus Hallt az első titkári es Henry Winstont az elnöki tisztségbe. A zaro ülésén 6000 férfi, no es fiatal vett reszt az ország minden részéből. kötvényekkel fizeti a rengeteg kiadását, amely köt­vények arannyal nincsenek fedezve ( hogy az arany­fedezeti rendszer sem tökéletes, itt nem magyaráz­hatom) és amelyeket rövid idő alatt nem kell vissza­váltania, vagy ha esedekesek, újabb kötvényeket ad ki helyettük. így a rengeteg vásárlóerő a piacon marad, ahol a kínált hasznos javak mennyisége nem emelkedik hasonló arányban. Persze, ilyen infláció nélkül is, pénzügyi egyensúlyban is megvolnának a gazdasági bajok, de legalább az infláció nem tetéz­né azokat, amely infláció a gazdagok egy részenek (folytatás a 4. oldalon) 4) 2 V ’S Oá ? • H

Next

/
Thumbnails
Contents