Amerikai Magyar Szó, 1975. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1975-02-06 / 6. szám
Thursday, Feb. 6. 1975. 6 óhaza MAGYARORSZAG IS RÉSZT VÁLLAL A VILÁGÉLELMEZÉSI PROBLÉMÁK MEGOLDÁSÁBÓL Beszélgetés JKazareczki Kálmán miniszterhelyettessel A vüágélelmezes, amely immár szorosan összefügg a világpolitika problémaival, az utóbbi időben is igen gyakori beszédtéma. Nemrég az ENSZ világélelmezési konferenciát tartott Romában, amelyen részt vett Kazareczki Kalman mezogazdasagi es élelmezésügyi miniszterhelyettes, a FAO magyar nemzeti bizottságának elnöke is. Kazareczki Kálmán néhány kérdésre a következőket válaszolta. — Mit állapított meg a romai konferencia a világ éhségteriileteirol? — A tanácskozás elsőrendű feladata az volt, hogy felhívja a világ figyelmét, mennyire súlyos helyzetben vannak az éhsegsujtotta, főleg afrikai es ázsiai területeken élő emberek. Ez is aláhúzza, hogy á világelelmezes a nemzetközi együttműködés legfontosabb kérdésévé lépett elő. — Milyen okokkal lehet magyarázni azt, hogy a világ említett részein nincs elegendő táplálék? — Erről különféle vélemények hangzottak el a romai konferencián. De a küldöttek többségé úgy ítélte meg, hogy a mostanában kialakult nemzetközi gazdasági problémák — olajválság, pénzügyi válság, infláció — nem alapvető okok, hanem csak nehezebbé, kielezettebbé tettek a természeti csapások miatt amúgy is súlyos helyzetet. A szocialista országok képviselői elsősorban azt hangsúlyozták, a probléma alapvető oka a fejlődő országok elma- radottsaga, amelyet a gyarmatosítok távozása után örököltek. — Következik-e ebből a probléma megoldásának iranya is? — Igen. Most lenyegeben két fokozatban kell a kiutat keresni. Az egyik, amely rovidebb tavu: gátat kell vetni a világpiaci áremeléseknek, a pénzügyi, kereskedelmi manővereknek, hogy a fejlődő országok megfelelő áron vásárolhassák meg azt, amire szükségük van es normális feltételek között értékesíthessék azt, amit termelnek. És ez nemcsak a fejlődő országok ügye. A konferencia az egesz világkereskedelemre mondta ki azt az álláspontját, hogy száműzni kell minden diszkriminációs eljárást a nemzetközi gazdasági kapcsolatokból, nem szabad hátrányos feltételekkel sújtani egyetlen nemzetet sem. A megoldás másik, hosszabb távú iránva: a fejlődő országok — egesz nemzetgazdaságuk fellendi- tesevel együtt - növeljek az agrártermelést. Ez a legbiztosabb kiút. De a konferencia ezt a megállapi- tast azzal egészítette ki, hogy a fejlett országok is emeljék a mezőgazdasági termelést, mert csak igy lehet gyorsan készleteket teremteni a kereskedelmi forgalom számara. Annál is inkább, mert a fejlett országoknak több lehetőségük van a termeles gyors- ütemű emelésére. Ezzel együtt növekszik majd a kínálat, gyarapszik a buzaalap és normális árviszonyok alakulnak ki. Nagyon fontos volt a konferenciának az az álláspontja is, hogy a fejlődő országokban a mezőgazdasági termelés fejlesztését nem lehet pusztán agrotechnikai kérdésnek tekinteni, hanem összefügg az egesz fejlődéssel, a gazdasági és társadalmi reformok végrehajtásával. Ezt ajánlásként is elfogadta a konferencia. — Milyen segítségre van szükségük ezeknek az országoknak agrártermelésük növelesehez? — A konferencia megállapította, hogy a fejlődő országoknak a táplálkozási problémák megszüntetéséhez vagy legalábbis jelentős enyhitésehez, eveute négy százalékkal kellene emelniük a termelést. Ezt külső segítség nélkül nem érhetik el.. Ezért szükség van segélyprogramokra, amelyek jól kapcsolódnak a belső nemzetgazdasági tervek végrehajtásához. A segélyprogramok anyagi alapjanak létrehozásából az egyes országok az önkéntesség elve alapján veszik ki részüket — hangsúlyozta á konferencia ajánlása. A fő terheket azonban a fejlett tőkésorszagoknak kell vállalniok. Ez esetben ugyanis nem adományokról van szó, hanem arról, hogy visszaadják a volt gyarmataiktól elvett gazdagság egy töredéket. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a szocialista országok es mi magyarok nem vesszük ki részünkét a segítségnyújtásból a magunk erejéhez mérten. Magyarország bejelentette, hogy ismét növeli hozzájárulását. Most évente 150 ezer dollar hozzájárulást adunk az ENSZ—FAO vüágelelmezesi programjához. Ezenkívül, például az év elejen — szintén e szervezeten keresztül — ötezer tonna gabonát küldünk rendkívüli segélyként az inseg sújtotta afrikai országoknak. — Hogyan tud segíteni a FAO es ezen belül Magyarorszag az éhínség okainak megszüntetése ben, a hosszabb távú program megvalósításában? — A FAO már eddig is sokat tett. Munkamódszerei most tovább fejlődnek, az eddigi technikai, gazdasági jellegű munka politikai tevékenységgel is kiegészül. Ezt szolgaija majd a Vüágélelmezési Tanács megalakítása, amit a romai konferencia javasolt az ENSZ-nek. A tanacs jobban előtérbe helyezi az egesz vüágelelmezes kérdéseit a világszervezet fórumain. Mi, magyarok 1964 óta, amióta beleptünk a FAO- ba, aktivan reszt veszünk a programok megvalósításában. Országunkat a FAO tanácsának tagjai sorába választották. Magunk is számos FAO-rendez- vényt szerveztünk. Az idén például Gödöllőn került sor a FAO szövetkezeti konferenciájára. Hazánk volt a színhelye annak a FAO-tanacskozasnak is, amely az erdőgazdaság fejlesztésének problémait vitatta meg. Érdekes az a kezdemenyezés, hogy az ENSZ— FAO világélelmezési program segítségével Százhalombattán megteremtettük azt a tógazdasagot,amely a melegvizi halszaporitással foglalkozik. A gazdaság oktatási intézményében a fejlődő országok szakemberei elsajátítják a halszaporitás korszerű módszereit. Végül a sok példa közül hadd említsek még egyet. A FAO segítségével a kiskörei öntözőrendszer kereteben öt modellgazdaság létesült. Mindegyik mas-mas öntözésre alapozott termelési szerkezetet alakított ki. Nekünk is szükségünk van erre a kísérletre, de ugyanakkor a fejlődő országok szakemberei is sűrűn járnak ide tanulmányútra és a számukra legmegfelelőbb megoldást viszik haza. A magyar modellt több fejlődő országban lehet alkalmazni. — Szívesen veszik a mi segítségünket ezek az országok? — Mondhatom, igen. Mi, magyarok 30-35 évvel ezelőtt magunk is a fejlődő országokhoz hasonló problémákkal birkóztunk. Azóta sok mindenben megtaláltuk a kivezető utat és a mi tapasztalataink meg frissek, nagyon is alkalmasak arra, hogy a fejlődő országok a maguk viszonyai között felhasználják. A modern Ukánofc hangulatos dinéi a gyékényből font tárgyak Szikár, kicsit hajlott, erős kezű, idős parasztember a dunakömlödi Szőke Lajos. Eredetileg kubikos volt. De emellett es ezen kívül sokfele munkát-fog- lalkozast megpróbált mar eleteben, hogy három gyerekét tisztességgel felnevelje, taníttassa. 1940-ben kezdett gyékényből szakajtókat,kosarakat fonni. Egy év múlva már az országos mezogazdasagi kiállításon nyert első dijat. Azóta fon, műveszi tokeletessegig fejlesztve, az ősi mesterség célszerűséget. Ahogy a fazekas formálja a kancsokat, talakat- en is úgy gondolom el. Kitalálom,aztan megkötöm. Az agrármérnök fiam jó rajzoló; van úgy, hogy ö lerajzol nekem egy-egy mintát. Egy-egy uj formát. . . Hát nagy türelem kell hozzá^az biztos. Amig üyen kőkemény tárgy lesz a puha szálakból — pörget egy kis szakajtót a kezeben. Aztán amikor készen van, úgy tudok benne gyönyörködni! Nézze ezeket a vázákat! Nemrégen csináltam. Négy napig készül egy. Az ismerősök kérik; csináljak.még. Viszik,mint a cukrot. Sokan Írnak is, kérnek.mindenféle tárgyat, de nem birok többet készíteni. Különben sem ipar- szeruen,inkább csak kedvtelésből csináltam mindig agyekenyfonást. De azért szívesen betanítanék egykét ügyeskezű fiatalt. De többnyire beleunnak, mire megtanulnák. Először azt hiszik: hű, de könnyű. Aztan megérzik: milyen nehéz. Es akkor nem jönnek többet. Pedig például a csökkent munkaképes- segueknek, a székhez kötötteknek milyen hasznos foglalkozás lenne ez! Meg aztán kereslet is bőven van a gyékényből font tárgyakra. Eory Éva — ii 1 ...... ■■ Újítsa még ^ előfizetését!
