Amerikai Magyar Szó, 1975. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1975-06-05 / 23. szám
Thursday, June 5.1975. SZEGVAR magyar falu - magyar emberek 6 HH EOES mn ANYA NY ELVÜNK Dr. Gulya János: Anyanyelv és demokrácia A divat az, hogy a férfiakat a munkahelyen, értekezleten es még az országos hirszoró intézményekben is, mondjuk, igy szólítsak meg: “Besztercei szaktars” (munkásnak igy dukál), “Lukács tanár űr” (pedagógusnak igy illik), am a nőket viszont igy: “Viki” (egy tudományos osztályvezetőről szólva), “de kedves Inci” (egy igen- talpraesett művezetőt megszólítva). Az ősidők patriarchális társadalmi szemlélete, ime, igy van jelen nyelvi gyakorlatunkban. De helyes ez? Éppen a demokrácia, a női egyenjogúság jegyeben ? Nagyon téved azonban az, aki esetleg azt hiszi, hogy az egyenlő mértekkel szabott demokratikus jogok bárkinek is jogot adnak a szabadosságra. Többek kozott a durva beszédre, a trágár szavak nyilvános hasznalatara, utcán, szórakozóhelyen, mindenütt, ahol mások is hallhatják. Akar kívánja őket valaki hallani, akar nem. Ugyanez vonatkozik a szabadszajuságra is! Szociológusok vagy pszichológusok dolga lehetne, hogy felmérjék, mint vezet az agresszív beszéd agresszív magatartáshoz. Hiszen minden kimondott szó érzelmileg is hat, s összességében közvéleményt is formál. Mindig voltak, vannak es sajnos lesznek is, akiknek a beszéde durva, trágár és közönséges. Vagy sikamlós. De nem mindegy, hogy hányán vannak az ilyenek. Es még kevésbé mindegy az, hogy magatartásukat hogyan Ítéljük meg. Akar az utcán, akar némely igencsak vékony deszkából épített színpadon hangzik fel a szavuk. Néha mar az a ladszata, mintha a durva stilus valamifele polgárjogot nyert volna nálunk. Miből gondolom ezt? Abból, hogy már, majdnem természetesnek vesszük. Pedig éppen az ellenkezője a természetes, mint ahogyan testi bajaink megnevezései is az orvosi szaknyelv burkába rejtjük,^3 a biológiának is külön tudományos szakszókincse van. A közös levegő, a környezetünket alkotó termeszét épségét és tisztaságai mar védjük. Nem kel- lene-e ezt a védelmet a szennyes beszéd támadó áradatával szemben számos magasztos szavunkra, fogalmunkra is kiterjesztenünk? Az elet változik es vele a nyelv, a szavak használata es jelentese is. Az “úr” megszólítás valamikor csak a királynak járta. Azután a nemeseknek, majd a középrétegeknek. Lehetne ma az “ur” szó mindenkié. A görög füozófusok szerint — utaltam rá bevezetőben — a demokrácia és a nyelv is köz- megegyezés. A megszólítás szintén közmegegyezes kérdésé. És ha valakiben aggodalom támadna, ki érti ma mar ezen, ezekben a megszólítást szerényen szolgálni kívánó szavakban a regi osztalytartalmat?! Demokráciánk élő valosaga is bizonyíthatja, hogy senki. A demokrácia a nép uralma. Társadalmi forma, amelyben a hatalmat a nép gyakorolja. Ha most a nyelv az anyanyelv fogalmát a demokrácia fogalmával együtt idézzük fel, akkor ez összefoglalolag azt jelenti, hogy a közéletben szerepet vivő nép tagjai a nyelvhasznalatban is éljenek a nephatalom adta jogukkal. Ahogyan a nepmesek hősei is, meg a királyi udvarban is mindig a maguk sajat nyelvet beszélik. Egyszerűen, szépén, okosan, tisztán és művelten. Szokatlan száraz, meleg idő volt múlt nyáron. Ezen a tájon azonban ez a megszokott. A fold repedezve nyögi a forró sugárzást, s a levegőben allando vibrálás van jelen. A falun átfolyó Kurca patak vize nem ad hűvösséget, a Tisza vonala pedig több kilometer messzeségben húzódik. A falu magán viseli az alföldi vidékek jelleget. Poros utcák, széles hosszú tomácu házak, napégette - arcú emberek, szilvafak tarkítják a képét. Sok az uj formájú kockaépület, nádfedeles házat ritkán talal ma már a szemlélő. Szegvár 10—12.000 lakosú község. Vendéglője; esspressója, aruhaza van. Néhány eve építettek modem vonalú művelődési házat. Történetéhez szaj- röl-szajra jaro betyarhistóriak es egy régi kastély maradványai tartoznak. 1945 előtt aratósztrajkok egyik központja volt. Környezetet kiterjedt tanyavilág borítja. Lakói foldmivelo emberek. Szikkadt, rancosarcu keménykezű emberek, akar ez a föld. Néhány iparos is dolgozik itt. Szak- es gyermekorvosa is van a falunak. Reggelenként üllocsengésre ebredek. Bacsa Gyula patkolókovács, hirdeti a műhely természetes cége- reja cégtáblát mar regen levettek. Kormos fala ^szanaszét heverő fogok, kalapácsok, ékek bizonyítják: a mester még most is dolgos ember. És ez nem kis szó. A 74 éves kovács ma is ügyes kezzel végzi munkáját, immár hatvan éve, talán mozgása lassubbo- dott meg csupán. Mesterséget 1914-ben a nagy világ- rengések előestéjen tanulta. Falujához sem maradt hűtlen, s bár néhányszor, mint Ady “feldobott köve” kirepült, később mindig visszatért. A műhelybe lépőt a foglalkozás sajátos kepei fogadják. A tűz, a vas, az erő erdekes vilaga. Az Öreg beszedes kedvű; A szó mellett a munka is gyorsabban halad. Magam is nekigyűrkózóm, nyomom a fuj- tatót, hallgatom az Ömlő mondatokat, melyek nyomán elemtárul majd egy évszázad: a kovács elete. — Világéletemben kovács voltam. Regebben végeztem egy gépkezelői tanfolyamot, de aztan mégsem tetszett, Visszatértem,vonzott a tűz világa. Kémény ez a munka, de aki megszereti, az nem hagyja el... A beszélgetésből kiderül, hogy az emberek ma már kevesebbet dolgoztatnak, mint régen, hiszen a nagyipar, a gyarak mindent megtermelnek, de a javításokat, apróbb munkákat gyorsabban elvégzi az iparos. 1 ff f f p — Azelőtt igényesebb munkákat is csináltam. Kapukat, fokosokat kiállításra, de fogy a türelmem. Akkor még inasokkal és segeddel dolgoztam. így egymagámban nincs hozza erőm. . . — Gyárban sohasem dolgozott Gyula bátyám? — De igen, voltam en mar 45 után Szegeden es Budapesten is, láttám, amint gózkalapaccsal verik az acélt, de mégis visszajöttem. Úgy tünik,szerencsem van. Lovat hoznak patkol- tatni az egyik tanyáról. Ritka esemeny ez már a faluban. Az öreg kovács buszken szedi össze fogóit, szögeit, kalapácsát, kiválaszt négy jónak látszó patkót, s bár segítséggel, de mégis biztosan tartja a lo lábát. Megszakad a beszélgetés, s miután elkészül az uj patkó, dél felé jár az idő. Indulnék, de még megkér - dezem: — Mondja Gyula bátyám, volt-e eleiében egy különösen szép esemeny? — Igen, mikor 1935-ben, mivel legenyember voltam világéletemben, Összegyűlt annyi pénzem, hogy kimentem egy kiránduló vonattal Olaszországba. Láttam Velencét meg más városokat is... Már nem emlékszem a nevükre. Néhány utcával odébb fatomyos templom áll. Az ut rhásik oldalán, az első hazban lakik Kató néni. A haziiaprí szövetkezet üzletében találkoztam vele először. Most, amikor meglátogatom, munká- bamélyedve találom. Leültet és hideg sörrel kínál. A hűtőszekrényből veszi elő. Kató néni hímzéseket készit, de mint elmondja nem a regi mar ez a munka sem. Regen szórakozásból, unaloműzésből csinálták a hímzést, aztan a legszebb darabokat eladták. Ma Budapestről kapják a mintát, onnan pedig exportra küldik. Az volt a szép, amikor ók találták ki az alakzatokat. A faluról kerdezem, a régiről es az újról. Szavai nyomán kitűnik, hogy a regi nádfedeles házu faluból ma már sok minden nem a regi. A nádfedel sem A legtöbb embernek radioja van, sokan vesznek televíziót is. Uj lehetőségek kepei bontakoznak ki a láthatáron. Uj élet lehetőségei. A világ változik. A falu változik. De a falvakban elő emberek számára, a falu a világ. Az emberek regiek es újak egyben, de egy uj falu kepei már felmerültek. Virág Ferenc HUSZKA JENŐ ' (1875—1975) Egy évszázaddal ezelőtt született Szegeden Huszka Jenő, egy azok közüli, akik kedveltté,világszerte ismertté tettek századunk első felének magyar operett muzsikáját. A Bob herceg, a Gűl baba, a Lili bárónő túléltek mesterüket, akit pedig szép korral ajándékozott meg a sorsa. (1960-ban halt meg.) Századunk legelején, 1903-ban az Ő müvével, az Aranyvirággal nyitották meg Budapesten a Király Színházat, amelynek viszonylag rövid eleiében meghatározó szerep jutott azután a magyar operett történetében. (Egy évvel később itt indult példátlan szériájára Kacsoh Pongracz: Janos vitéze, Huszka további müvei közül a Gül baba és több más mű bemutatója is itt volt.) “Uj közönség kezdett érdeklődni a zenés színház iránt” — mondotta a szin- háznyitással kapcsolatban eppen Huszka. Valóban az ezidotájt megújult műfaj olyan emberek sokaságat is a színházba vonzotta, akik korábban színházat belülről sem láttak. “Huszka Jenő partitúrája finom és választékos” — irta röviddel ezután a Gül baba bemutatásával kapcsolatban a kor mérvadó kritikusa a Pesti Naplóban. “Nem kér eget de a közönség szereteted igyekszik megnyerni. . . a zárt, szűkén határolt magyar dalformak minden mesterkeltseg nélkül szélesednek hatásos és szinpadképes melódiákká.” Huszka zenéjét ma is vállaljuk — ha természetesen korunk könnyűzenéje uj, másféle hangvételt szült is. A Huszka-melodiák nemcsak a szüléinkben, bennünk^magunkban is élnek. ^ ^-óbaza—
