Amerikai Magyar Szó, 1975. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-08 / 19. szám
Thursday, May, 8. 1975. 8-------------------------------------------AMERIKAI MAGYAR SZO A NEMZETKÖZI NŐNAP r t, r r rr ES A NOK EVEROL ' ' ' » / VAGO KLARA BESZEDE az 1975 ÁPRILIS 6. i BANKETTEN Kedves Vendelek! Az amerikai magyar nők neveben üdvözlöm a Magyar Népköztársaságot, Magyarorszalg felszabadulásának 30-ik évfordulóján. A Nemzetközi Nőnapról es a Nemzetközi Nők Eve-rol kivanok par szót szólni. Kellemetlen, szeles idő volt az idén március 8.-an, de mégis kétezer nó, közöttük sok férfi is végigvonult a Fifth Avenue-n, és a Union Square-en sok ezres tömeg részvételével ünnepelte meg a Nemzetközi Nőnapot. Különös jelentősége volt ennek az ünnepségnek, hogy az Egyesült Nemzetek által kimondott Nemzetközi Nők Evében történt és országos színvonalon is, minden eddiginél szélesebb körű támogatással. Az Egyesült Államokban az utóbbi években megindult nőmozgalom több fontos szervezetének szónokai beszéltek a pódiumról. A részvevő szervezetek közül az egyik legfontosabb a szakszervezeti nők koalíciója volt. Ez a Coalition of Labor Union Women, amely programjában a dolgozó nők alapvető követeléseit hirdeti, nem különíti el a nókérdést a dolgozok más egyenjogúsági és gazdasági küzdelmeitől, hanem annak fontos és kiegészítő részét képezi. A Nők Napjának tó'rténelme az Egyesült Államokból, mégpedig New Yorkból ered, ahol 1908- ban a Lower East Side-ról, dolgozo nők, jobb munkakörülményeket követelve, nagy tüntetést tartottak. A new yorki dolgozo nők küzdelmének lett az eredménye, hogy 1910-ben március 8.-át Nemzetközi Nonap-nak nyilvánították és azóta is megünneplik az egész világon. 1975 a Nemzetközi Nők Eve, amelynek három témája: az egyenlőség, a fejlődés és a béke, célja, hogy a nők és a nők szervezetei kihangsúlyozzák, mit kell meg a nőknek kivivniok, mi hiányzik meg ahhoz, hogy egyenlő tagjai legyenek a társadalomnak- mindenütt az egész világon. A nagy haladás mellett azt latjuk, hogy a világ sok országában még a nők siralmas elnyomatásban élnek. A nyugati országokban es itt, az Egyesült Államokban is meg sok küzdelem kell ahhoz, hogy a nők teljes társadalmi es gazdasági egyenjogúságot nyerjenek. Egyedül a szocialista országokban van nemcsak törvényben, de gyakorlatban is biztosítva a nők egyenjogúsága. Élhetnek ezzel a jogukkal, mert a szocialista állam modot ad a nőknek képességeik kifejlesztesere es gyermekgondozó intézme'nyekkel, társadalmi szolgálatokkal a dolgozó nőknek, hogy érvényesíthessék tudásukat. Még sok kitartó küzdelemre van szükség az egesz világon hogy a nőket, — az emberiség felét — minden szempontból egyenlőnek tekintsék és egyenlő bánásmódban részesítsek. Küzdelem és egyes helyeken sok bátorítás is kell ahhoz, hogy a nők a politikai élet vezető pozícióiban is kivegyék részüket. Nem hiszunk a női lélek miszticizmusában, de hiszünk abban, hogy a nők, mint anyák, az elet adói és védelmezői, különös érzékenységgel reagálnak a háborús veszélyre. Engedjek meg, hogy felolvassam a Women Strike for Peace életben- maradási felhivását, a “Women’s Plea for Survival” nagyon is időszerű pontjait: — Csak egyetlen világunk van. — Ne szennyezzük azt be, ne eheztessük azt ki es ne robbantsuk föl. — Szüntessük meg a nukleáris reaktorok építését. (Ezek nem biztonságosak es szűksegtelenek.) — Szüntessük meg a nukleáris fegyver-versengest. — Kezdjük el az éhezők élelmezését. (500 millió személyt fenyeget az éhenhalas veszelye.) En, mint nó Olyan világot akarok, amely a békének szenteli I magat. Olyan világot, amely az emberek szükségletére, vágyaira épült. Olyan világot, amely az életet, nem a halált tartja tiszteletben. Követelem, hogy kormányunk megtegye a kez- demenyezest a nukleáris öngyilkosság megakadályozására, hogy tudhassunk létrehozni egy jobb, emberségesebb világot, amelyben nem fenyeget a nukleáris megsemmisülés veszélye. Azzal zárom, szükség van arra, hogy a nők is kivegyek részüket a politikai életből és a nők is resztvegyenek a leszerelesi konferenciákon. Úgy talán remélhető, hogy gyorsabban / hatásosabban érnek el eredményt, mint ahogy az eddig történt. A világhírű fekete enekes- no es táncosnő 68 eves korában, Párizsban, agyvérzésben meghalt. Halála négy nappal az 50 eves művészi pályafutását ünneplő uj revü megnyitása után következett be. Josephine Baker fiatal korában, 1925-ben ment Párizsba,ahol a “hot jazz” ünnepelt művésznője lett. Utana sok más amerikai fekete művész vándorolt ki Párizsba, ahol nem volt faji eloitelet, mint az Egyesült Államokban, es igy érvényesülhettek. “Amerikában születtem — mondta egyszer egy újságírónak — St. Louis-ban nőttem fel. Nagyon fiatal koromban kerültem Európába, csak 18 eves voltam. De el kellett mennem, mert a szabadság után vágyakoztam.” ' , Édesanyák Nincs olyan szép szó, finom hasonlat, szelíd s harcos jelző, amit a világirodalom költői ne Írtak volna a szó mellé: anya. Anyánk, kinek “szürke haja leb- ben az égen”; “ki világítasz akar a fénnyel rakott mező”; ki “szelíd vagy s mint pálma sudár”; ki “ ö- ledben hordod éltünk reményét” s ki “elebe allasz a halálnak”; ki “tűrve tűrés nincsen egy jaja, Kinek a neved végső sóhaja.” Rajzold magadnak anyád képét s elidőz szemed Michelangelo Sziklás madonnájának mosolyán, latod a Pietät, a fájdalmas anya márványba foglalt a- lakját; Gioconda befelé néző anyamosolyát. Költő légy, festő es szobrász, mert művészi kéz es ihlet nélkül nem’szabad leírni a szót: édesanya. Ovek a május első vasárnapja. Övék az első pünkösdi rozsa, a rózsaszín tulipánból egy csokorra való/ Övék az újszülött első sírása, első könnye es mosolya. Övék a gyermek első szava s a lázas éjszakák légiója. Az aggódás, a szeretet, a gondoskodás es a várakozás. A munka es az öröm. Övék addig a percig, amig szemük nézni tud, karjuk mozdul, amig utolsót dobban a szivük. Övék az élet adásának örök rendje; az emberiség lete és holnapja. Anyákat köszöntünk ! Az elet, a béke legjobb őrzői az anyak. Anyák kiáltják, hogy szülessen örök béke az emberiségnek. Es övék a jog, amely ezt legméltóbban követelheti, mert az élet is az övék. Megtanultak élni ezzel a fegy- verrel, s ma a bekepolitika legelhivatottabb támogatói világszerte. Gyermek, ha él anyad, ha ebedet készít ma számodra, ha védő karjaiba futhatsz, lépj hozzá ezen a napon. Sugározd rá mosolyod es szereteted, mert ajándék neki leted minden perce, mozdulatod, tetteid és köszöneted. Ha mar felnőttél, keresd fel ma is, és még sokszor, mert nem tudod a napot, ameddig megteheted. Rakd ele törődésed jelét es adj annyit önmagadból, amennyit csak tehetsz; nem pótolhatod többé, amit elmulasztasz. S ha emleket őrizheted csupán, időzz el az egykor volt jóság emlékezeteben. Tiszteld ot sorsod jó fordulásaiban, jellemed es emberséged legértékesebb vonásaiban. Tőle is kaptad, neki is köszönheted. Anyak napjat ünnepiünk. A virág csak jelkep, kazalnyi se lenne elegendő ahhoz, hogy töredéket t'órlesszük életük áldozatának. A franciak nemcsak művészétéért ünnepelték Miss Bakert, hanem azért is, mert a második világháború4 ban hősies munkát végzett. A légierőknél mentőautót vezetett, titkos szolgalatokat végzett es előadásaival szórakoztatta a francia legiero csapatait. A katonaságtól es az ellenállási mozgalomtol a legmagasabb kitüntetéseket kapta, ezzel kapcsolatban mondta: “Franciaorszag tett azzá, ami vagyok. A szivüket adtak nekem,ezért nekik ajánlhatom az életemet.*' Miss Baker az ötvenes evekben tizenkét különböző nemzetiségű, fajú és vallasu árvát fogadott örökbe, akik között volt koreai, finn, izraeli, venezuelai, algériai, japan es kolombiai. Les Milandes-i kastélyában velük együtt lakott és maga nevelte okét. Az adoptált, most mar felnőtt gyermekek közűi 11 Monacóban lakik, egy külföldön él. Az utóbbi evekben mint ünnepelt művésznő ven- degszerepelt az Egyesült Államokban, fellepett a Carnegie Hallban és a kritika meg két e’vvel ezelőtt is a legnagyobb elismeréssel irt róla. Meghalt Josephine Baker
