Amerikai Magyar Szó, 1975. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1975-05-08 / 19. szám
Thursday, May, 8. 1975. AMERIKAI MAGYAR S2Ó 9 Levél anyáinkhoz _\ BRADY ZOLTÁN: Ti anyak arra születtetek, hogy megszüljetek minket. Olyanok vagytok ti, mint a mondabeli főnix, hamvaitokból ujjányiltok. Virágoztok, hogy teremjetek. Gyümölcsötökből uj rügyek, uj anyak pattannak ki, hogy folytassák a vilagrahozók hitvallását. Emlékszem, anyam, messziről hoztál ide, Erdélyből, a magas hegyekből. Otthagytad sovány örökségedet, tápláló szülőföldedet. Azt mondtad, hogy két vagyad van: legyen egy saját hazád, meleg otthonod és hogy én diplomás legyek. Azért csináltattál asztalossal bútort, hogy ha jön hozzám valaki (mert magadra sohasem gondoltai) ne szegyenkezzek. Ti anyak vagytok a Mindenség alkotói. A hit szerint egy istennek csak egyetlen szavába kerül a teremtés. Ti megszenvedtek erte, fajdalommal, kínnal vajúdtok es közben a könnyeitek örömmamorosok. Emlékszem, anyam, fiatal voltál és szép. Tudom, sötétbarna volt a hajad, vékony a csuklód es sima, karcsú a lábad. Mesélték, Íves derekadért férfiak versenyeztek. Szerettei táncolni, de mindig dolgoznod kellett. Hogy megszülettem, a munka süru hálójával leszorított. Okos es találékony voltai. Szaloncukrot akartai a karácsonyfára az infiáit időben — cukorrépából melaszt főztél. Emlékszel, milyen hideg volt 1950 telén, s mi ketten szánkóval a vasúthoz osontunk, ahol mozdonyvezeto apam vart, es a zsák szénnél (mert akkor nem lehetett szenet kapni) hazagyalogoltunk. Nagy volt a ho, derékig ért. Befasliztad a lábaimat, hogy meg ne fazzak. Ti anyak erősebbek vagytok a gesztenyefánál, edzettebbek a fémeknél. Gyengék vagytok és nők vagytok, de minket óvó testetek, akaratotok bátrabb az acelnal. Emlékszem, anyam, minden nap dolgoztál munkahelyeden és otthon. Ha befejezted (felfüggesztetted) a munkát, mellém’ültel és kikérdeztek Minden este felmondtam a lecket. Makacs voltam és rossz. Csak csavarogni és játszani szerettem. Szigorú voltál, es megejtően kegyetlen. Sajnáltál, de közben kényszeritettel. Emlékszel? Negyedikes voltam és nem tanultam meg egy verset. Mindent elkövettem, hogy ne is tudjam. Éjfélig mellettem ültél, amig el nem mondtam hibátlanul. Aztán reggel négykor csörgött a vekker. Apámnak csomagoltál, teát és turistalábosban meleg etelt tettél a vasutastaskaba, majd nekem készítetted ki a tányért, a bögrét, a reggelit, es dolgozni mentek Ti anyak tudjatok, hogy még igazságtalan veletek szemben a világ. Ha gyermeket szültök, nem lehetnek olyan terveitek, mint nekünk, férfiaknak. Feladjatok kamaszvágyaitokat, eltetö terhet vállaltok, nem zúgolódtok, hogy ez a sors, agyatok, gondolatotok úgy hasonul, hogy mi, a gyermekeitek legyünk az elsők. Emlékszel, anyám, mindig faradt voltál. Nekem csak szabónál csináltattál ruhát, mig ti az üzletben vásároltatok. Apám több napig hordott egy inget, de te engem arra neveltel, hogy nap mint nap tisztát vegyek. Mennyit pöröltel, hogy ne legyek lusta, tanuljak es ismerjem meg a munkát, a kétkezi erőkifejtést. Nyaranta dolgoznom kellett egy hónapot. A pénzt magamra költöttem, órát, ruhát, könyvet vettem. Könyvek. Mindig vettük a könyveket, hogy olvashassak. Neked időd nem volt ra, mert csak dolgoztai. Azt sem vetted észre, hogy öregszel, hogy az erek kidagadnak a lábaidon. Néha nehezen szedted a levegőt, mondtad, biztos a szived, es dolgoztai, kitakarítottad az eget, kiszidoloztad a holdat, hogy csillogjon, ragyogjon, kimostad a napot, hogy tiszta legyen. Aztán leültei mellém, kikérdezted a gimnáziumi anyagot, fizikát, matematikát, emlékszem, szeretted a verseket, a regényeket, mindig elmondtam (mert ellenőrizve követelted) a tartalmat. Velem leerettségizhettel volna, de eszedbe sem jutott. Emlékszem, kérdeztem, ti miért nem nyaraltok, mert sohasem tudtátok meg apammal, hogy mi az üdülés, a pihenés. Ti anyak, tudjatok, hogy velünk megszülitek az aggodalmat. Ti tudjátok, hogy több nyugtotok nincs, ti vagytok azok, kik betakarnak, ti vagytok azok, kik etetnek, ti vagytok azok, akik kérdeztek, hogy mi van velünk, mit segítsetek. Emlékszem, anyam, hogy mennyit sirtal érettségi után. Elgondoltad, hogy orvos leszek, s a közeledben gyógyítok, megnősülök, s unokáid lesznek. Meg akkor elhatároztad, bogy hazat epitetek. Rávetted apámat. A gyártól kaptatok olcsón telket es fuvart, ipari törmeléket. Néha segítettem en is. Hokedlin ültél a malteros láda mellett, s úgy kavartad a betont, mert fajt a labad. Fáradt inakkal íápekedtel. Apám is nagyon lefogyott. Éjszakás műszak után is a háznál dolgozott. Te is főztél, mostál, cipekedtel munkahelyeden, majd kimentéi a telekre, hogy adogasd a téglát, hogy meglegyen a saját ház. Pedig már egyetemre jártam, es te ebbe belenyugodva fel-felutaztál, kiváltottad a zalogcedulaimat, kifizetted meg egyszer a tandijat, (pedig eppen kardigánt akartai magadnak venni), s könyörögtél hogy tanuljak. Es jöttek a csomagok, hogy a menza ne apasszon. Közben fölépítettétek a házat. Bebutoroztátok, csillárral kivilágítottatok és en az egyetemet befejezve, Pesten maradtam. Tőletek kétszáz kilométerre. Könyörögtél,, hogy akkor miért eltel, hogy ilyen messzire cseperedtem el tőled. Ti anyak, tudjatok, hogy adósságra kényszeritetetek minket. S ez igy megy, mióta ember az ember. Kegyetlenseg tőletek, hogy sohasem torleszthetünk eleget. Zsaroltok lényetekkel,' igénytelenségetekkel, hogy csak mindig ti adtok, ha csak egy bó falatot, de mindig adtok, s amit kaptok, az a tartozásunk. Megszületésünkkel kezdetet veszi pusztulásotok. Mindig adtok magatokból nekünk egy darabot, s büntettek minket az Örök tartozással. Tudom, anyam — hisz beletörődve gyakran elmeseled — , hogy egyedül vagytok. Nyugdíjban vagy, de dolgozol, apám is nyugalma helyett munkát vállalt. Tudom gyakran vagy egyedül. Ott az a nagy ház. A gyümölcsös, virágos udvar — nélkülünk üresen. Összenyitod a szobákat s a bútorokkal beszelsz, nyugtatod magad a macskával, tyúkokkal. Lesed a postást, és az alkalmat, hogy felutazhass hozzam. Ha érkezel, a csomagod mindig nehéz. Több ajándékot adsz ma is, mint amit en adhatok. Varod az újabb unokát, belenyugodtál abba a pár napba, amit nyaranta lent vagyunk. Ti anyák, tudjatok, hogy ti vagytok a tiszták, s elviselitek a bűneinket. Ti vagytok az ártatlanok, s mégis bűnhődtök. Ti vagytok az öröm es mindig szenvedtek. Ti adjatok az életünket s elvesszük a tietéket is. Emlékszel, anyam, most télén temetni voltunk Erdélyben. Meghalt, ki téged felnevelt, akit otthagytál magányában a hegyek között. Vastag hó borította a házakat. Csikorgott a fagy. Temetés után gyermekkorodat emlékezted, a mindig fájni tudó múltat. Tulajdonképpen akkor vettem tudomásul, hogy megöregedtél. Ősz hajad megtörte a tekintetedet is. A ráncok, megkövültek az arcodon. Ahogy a busszal kikapaszkodtunk a jeges faluból, visszanéztél. A havas fenyvesek fürdették a völgyet. A házak, ahogy távolodtunk, elhomályosultak, mint gyermekkorod. Melled bújtam a vonatban, s tudom — hisz ki is mondtad —, megbocsátottad a sorsnak kettőnk jövőjét, s belenyugvon váltadra vetted azt az örökséget, amit nagyanyám radhagyott. VÁMMENTES IKKA-CSOMAGOK FŐÜGYNÖKSÉGE KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK VAGY IKKA UTALVÁNYOK SZABAD VÁLASZTÁSRA MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TUZEX csomagokra rendeléseket MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK V.S. RELIEF PARCEL SERVICE Phon*: LE 5-3535 — 245 EAST 80*h STREET—NEW YORK, N.Y. 10021 Igazgató: M. BRACK REICH______________________________Bejárat 1545 Second Avenue
