Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)

1974-09-19 / 36. szám

Thursday, Sep. 19. 1974. ERFURTI EMLÉK Többhonapos európai utazásunk során a Nemet Demokratikus Köztársaság-ba is ellátogattunk. Ki­váncsiak voltunk, milyen lehet az elet a szocialista NDK-ban, amely most ünnepli fennállásának 25. évfordulóját, abban az országban, ahol csupán egy emberöltővel ezelőtt még a hitleri nácizmus dühön- gött. A turista, meg ha nem csoportban, hanem magá­nyosan utazik is, csak felületes képét kaphat egy országról. De meg igy is, első pillanatra látható, erzekelheto volt, hogy ez az ország a fasizmus rák­fenéjét sikeresen kioperálta magából. Az első meg­figyelések mindjárt azt mutatják, hogy az NDK azon a méltó utón halad tovább, amit az akkor legfejlet­tebb európai ország legerősebb, iegöntudatosabb, legjobban megszervezett munkássága megkezdett. Az az ország, amely a tudományos szocializmus nagyjait, Marx-ot es- Engels-t adta a világnak. Ez nemcsak a 25. évfordulót jelző, mindenütt jelen­levő zászlókon, feliratokon, plakátokon tűnt ki, de érzékelhető volt a szobán nehezen kifejezhető, szinte megfoghatatlankozszellemben is. Az emberek­nek egymáshoz való viszonyában, az egymással való törődésben de — mindenek felett — az eredmények­re büszke, bizalommal teli, a további fejlődések fele tekintő fiatalság gondolkodásában, a nemzet­közi szolidaritás különös kihangsulyozásában. A múlt sebeit meg be nem hegesztett romok es nehez- segek ellenére, abban a csiszolt életformában, ami Németországot annyira jellemzi. Rövid kéthetes látogatásunk során voltunk Kelet- Berlinben és láttuk ott többek között a fantasztikus TV-torony kóré épült uj belváros, az Alexander Platz egységesen piegtervezett,meghökkentően nagy­szerű, tágas, szökokutas, nagy térségek korul fel­nyúló, művészi mozaikokkal, dombormüvekkel di­szkett épületeit, mely szinte utópista városképét adja. Voltunk a barokk építészetéről hires Drezdában, amelynek varosközepét a második világháború végen, szinte a harcok befejeződése után, es a szovjet csapatok bevonulása előtt az angol es amerikai légi­erők teljesen elpusztítottak. Ezzel a masfélóras, tel­jesen oktalan és értelmetlen szönyegbombázassal a nem stratégiai Drezda polgári lakosainak sok száz­ezreit öltek meg, es barokk épületeinek helyen hold­béli látképét teremtettek. Nem volt könnyű ezt a mérhetetlen pusztítást helyrehozni. De az NDK kormánya 25 év alatt csodás munkát végzett ezen a térén. A Zwinger és más paloták, múzeumok, köz­épületek legtöbbje ma már a regi díszében pompá­zik. Látni lehet a regi es az uj köveken, hol kellett kifoltozni, fölépíteni a lerombolt falakat, helyre- allitani .a faragvanyokat. De meg sok rom maradt. Az újjáépült paloták mögött, mint a múlt kisertetei és figyelmeztetői nyúlnak ki a még'most is füstös romok. A szakadozott körvonalú külső falakon es üres ablakokon belül, sőt a falak, épületek tete­jén is fák, bokrok nőnek. Voltunk a kereskedelméről*, kultúrájáról hires, rendkívül mozgalmas és elettél teli Lipcsében, amelynek építészetében a múlt és a jelen harmoni­kusan és sikeresen érvényesül. Megnéztük minden varosban a múzeumokat és a városperemeken épülő hatalmas, uj lakótelepeket. Ezek az előregyártott elemekből, nagy térségekkel, kertekkel körülvett toronyházak nagyjából minden szocialista ország­ban egyformák, de azért minden ország a maga AMERIKAI MAGYAR SZÓ sajátságos jelleget adja hozza. Legmaradandóbb személyes emleket a bajos, romantikus Erfurtból hoztam magammal. A tereken a cirádas, díszes regi céh-házak, a keskeny, kanyar­gó utcakon az ácsmunkával díszített tipikus kis német hazak, fűzfákkal övezett, hidakkal átölelt vadkacsas kis patakok kedves es nyugalmas kisváros képét adja'k. De nem ez az az emlék, amiről besze­lek. Egy nap egy kis vendéglőben ültünk es asztali szomszédunk egy 40 ev körüli nemet házaspár volt. Beszedbe elegyedtünk. A férfi szakmunkás egy autó­alkatrész gyárban. Az asszony par évig háziasszony volt, de most, hogy a fia mar iskolába jár, ismét szándékszik visszamenni régi munkahelyere. Sok mindenről elbeszélgettünk es mindkét rész­ről egyik kérdés a másikát követte. Mint mindenütt, ott is meg lakáshiány van, de nekik már van szép lakásuk egy uj lakónegyedben. Különösen érdekelte őket, hogy amerikai magyarok vagyunk, sokat kér­deztek a magyarországi es az amerikai viszonyokról, a jelenlegi amerikai helyzetről, a Watergateről, a megélhetésről. Ma mar sem itt, sem Magyarországon, sem a Szovjetunióban nem találkoztunk egyetlen személlyel, aki Amerikát, vagy az amerikaiakat iri­gyelte volna. Asztaltársunk, Herr Goldschmied inkább a mun­kájáról beszelt, a fejlődésről, a kilátásokról es tré­fásán megjegyezte, hogy mi valószínűleg többet látunk Erfurtból, mint az ottaniak. Felajánlotta, menjünk velük a viragkiallitasra, mert ők úgyis oda­mennek. Velük mentünk. Semmi különös nem tör­tént ezen a délután. A beszelgetes sem volt külö­nösen mélyrehatóié, csak eppen egy kellemes, ba­rátságos délutánt töltöttünk együtt. Útközben, visszafele a hotelba, elgondolkodtam ezen. Herr Goldschmied tipikus/nnagy termetű,mar­cona nemet volt, amilyennek az ember a nemeteket elképzeli. Könnyen lehet,hogy az apja storm trooper volt, vagy hogy a szülei is azok között voltak, akik úgy tettek, mintha semmit sem tudnának a nácik tetteiről. Mégis, Herr Goldschmied már egeszen másforma ember volt. A társadalmi rendszer az, ami az émbereket megformálja. A náci rendszer vad­állatokat csinált az emberekből. O mar a szocialista rendszerben nőtt fel és ha politikailag nem is aktiv, ennek a rendszernek a tanitasai szerint gondolkodik. Munkasember, aki érdeklődik embertársai es a világ iránt, aki hisz hazaja jövőjében es akivel könnyen lehet egy barátságos,kellemes délutánt eltölteni. Vágó Klara expo 7 Spokane, Wash.-i kiállítás egy részlete, a US pavilonnal. Spokane, Washingtonban májusban nyílt meg az Expo ’74. A kiállítás fo temaja a kornyezetvedelem. Ez a kiállítás a szokottnál jóval kisebb, de nagyon érdekes. A 30 akernyi területen és 2 kis szigeten 11 nemzeti pavilon van, az üzleti világ kiállításainak tucatjai, van állandó őperaház, szórakoztató park,sok etkezcsi és emlékta’rgy bódé; kézművesek, népdalo­sok, muzsikusok, virágok várják a látogatót. 2700 fát ültettek a területen. Nagy közkedveltségnek ör­vend az Egyesült Államok pavilonja, ahol filmek, » fényképek és plakátok lakhatók á környezetve'de- lemról. Nagy sikere van a szovjet pavilonnak, mely 52.000 négyzetlábnyi területet foglal el. Varostervek, 3 mo­zi, színes művészi munkák, légi és víztisztító sziszté­mák, ásványi gyűjtemények, örmény régészeti kin­csek várják a látogatót. Van étkező orosz ételekkel. A szocialista rendszer ideológiája nem kerül túlsá­gosan előtérbe. A cári uralom megszűnése után, már 1917-ben a környezettel való törődés ügye kezdetét vette, amint azt az egyik film kifejti. SOBEL OVERSEAS CORP. IKKA F08GYHÖKSÉG 210 EAST Mth STREET, NEW YORK, N. Y. 1002« — TELEFON: (212) 535-6-490 ­UTAZÁSI RODA - IBUSZ HIVATALOS KÍRnSELETE SZÁLLODA FOGLALÁS - IKKA UTALVÁNY - LÁTOGATÓK KIHOZATALA VIZUMSZERZÉS - GYÓGYSZEREK ÉS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK IKK A Magyönmagra — TÜZEX Csehtxlovákiába B

Next

/
Thumbnails
Contents