Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)
1974-09-19 / 36. szám
Thursday, Sep. 19. 1974. Gábornak az okányi Emmi volt a mindene. A korai vonattal járták be a békéscsabai gimnáziumba. Emmi kelt korábban: mar hat orakor vonaton ult, es fel hét körül csatlakozott hozza Sarkadon Gábor. Okos, természetes, kissé bohém lány volt; természetes és vidám, akar a napsugár. Gábor már komolyan p'ödorgette Javor-bajuszát. A vonaton együtt tanultak, együtt örültek, ha a másik jól felelt, és megvártak egymást az iskola előtt, segítettek egymás dolgozatában, s tavasszal néha meg csókolóztak is: úgy kezdték, mint tapasztalatlan gyerekek, aztan belemelegedtek. A nagy szünidőkben sem tudtak egymás nélkül meglenni. Szerettek egymást tisztán, zavartalanul. 1940 augusztusában, a szünidőben felutaztak Pestre, a vasarba. Egyenesen a Ligetbe szaladtak ki. A fák kozott csatangoltak, figyeltek a bomlo madarakat, a kavargó tömeget, felültek az óriás kerékre, aztán odaálltak a gyorsfenykepesz ele. S innen kilepve egy sarga sátorrá figyeltek fel. A sátor oldalán nagy betűk: Óriási szenzáció! A tudomány csodája! Radiolaboratorium! Mi lehet ez? Kíváncsian leptek be a sátorba. Bent sötét volt, csak a középén elhelyezett asztalon világított egy feher üveglap. Tölcsérbe kellett mondani valamit jó pénzért, s a hang örök emlékül megmaradt. Nagy pénzt fizetett erte Gábor. Emmi a tölcsér ele állt és beleenekelt: „Drágám, hajon az est, A csillagokat sose keresd, Csalfák a csillagok, A két szemem szebben ragyog.” Pár perc múlva kezükben volt a viaszlemez. A sátor előtt összecsokolóztak. Emmi pirulva nyújtotta a lemezt: — Gábor, ezt neked adom emlekbe! Később Gabor el-elmaradt a találkákról. Levente gyakorlatra idéztek, Hogy elsajátítsa a kézigránát dobást, a celbalovést, a kúszást. 1944-ben együtt érettségizték, kitűnőre. Újra jött a vakacio, de nem találkozhattak, csak leveleztek. S egy napon különös levelet hozott Gábornak a postás: „Ki tudja, mikor találkozhatunk. Fel óra múlva jelentkeznünk kell a csendorsegen, s mar az éjjel atadnak bennünket a nemeteknek. Drágám, ha esetleg nem találkoznánk... Gabor átrohant Okányba. Mar nem talalta ott Emmit. Előző ejjel ismeretlen helyre vitték a többiekkel együtt. — Mi az, hogy zsidó? — ráncolta össze a homlokát es sirasba fogott. X Gábor evekig sokat gondolt a lanyra es szenvedett. Kereste a Vöröskereszt utján is, de hiaba. Aztan telt az idő: kineveztek járási jegyzőnek, majd ket ev múlva tanácscsa alakult at a hivatal es a megyeszékhelyen lett megyei tanácselnök. A hivatali gondok, az uj munkatársak, a megváltozott környezet es világ, a nagy tervek kivertek a fejéből a múltat es vele Emmit. A notanács titkárnőjének is csilingelő volt a hangja. Esküvő, evek teltek es mar négy gyerek maszta a lepcsbhazat. Közben eszre sem vette, hogy a bajusza mar deresedik. — Takarítást vegzek a hét végen! — mondta a felesege. Vegyel ki ket nap szabadsagot, egyedül nem bírom. Gábornak a kisebbik szóba jutott. Kiverte a pokrócokat, letörölte a port. Belemerült a munkába, oda sem figyelt, amikor felesege kikiáltott hozza: — Mi ez, Gabor? Valami nagyon regi lehet. Mindjárt kipróbálom! Recsegést, sercegést hallott a nagyszobabol, utána egy csilingelő női hangot enekelni: „Drágám, hajon az est, A csillagot sose keresd, Csalfák a csillagok, A ket szemem szebben ragyog.” Fájdalmas érzés futott át rajta, mint a villám, kezéből kihulltak a nippek. Kiszakította magat, átszaladt a nagyszobaba. A rádió nagy lemezjátszóján a kis megszurkűlt, kopott lemez forgott, Emmi csilingelő hangja áradt belőle. — Zárd el! Azonnal zárd el! — Ugyan fiam, hiszen olyan szép kis dal, — mondta a felesége es forron átölelte. De Gabor keze a lemez után nyúlt, megkaparintotta, a tu recsegve karcolta keresztbe. Egy pillanatba került, s a lemez kicsúszott a kezéből és csörrenve hullt a padlóra. Nezte a lemezszilankokat: — Ocskasag! — suttogta felesegét nyugtatva. — Vacak viasz. Egy átkozott világ terméke. Meg eltörne ezt a finom uj tut. Felesege csípőre tett kézzel kiabálni kezdett: — Szépen összepiszkoltad a padlót. Éppen nagytakarításkor. Szép kis segítség, mondhatom. Azonnal szedd fel... Ilyen ügyetlen legyen egy megyei tanácselnök...!! ?? Gabor fogta a seprőt cs riadt engedelmességgel rasópörte a szemetlapatra a törött lemezdarabokat, miközben titokban kabátja ujjával végigtörölte a szemet. Denes Géza RENDELJE MEG AZ AMERIKAI MAGYAR SZOT Ismerje meg Magyar-Amerika egyik legrégibb hetilapját. Gazdag tartalom, magyarországi hírek, színes riportok, szépirodalom, tudományos cikkek, társadalmi és politikai írások. Kedvezményes előfizetés három hónapra $ 1.- Megrendelem lapjukat és mellékelek $ 1.-t NÉV................................................................... CÍM............................................................................. VÁROS.............................................................. Állam.........................zip code................... AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 E 16 St. NEW YORK, NY. 10003 TALÁNY A győri gyors fülkéjében, az ablak mellett fejkendős néni kuporog. Csak nézi az elsuhanó táját, némán, szótlanul. Mellette fiatalasszony, a lanya. Latszik, szólni szeretne, de nem mer. Végül is mond valamit, de az öregasszony leinti: “hagyjad. ..” Ugyan mi lehet az oka a némaságnak? A kalauz oldja föl a titkot, ö vet veget a csöndnek is. “Egyszóval — mond- ja nyilván folytatva egy előbbi beszelgetest —, ha megérkeznek, nem kell a jegyet lebélyegeztetni, üljenek rögtön taxiba, fo, hogy ne késsenek le.” Az öregasszony most megszólal, úgy érzi magyarázattal tartozik az utasoknak. “Ugyanis Amerikába megyek. . .” — kezdi: “Egyedül?” Egyedül hát mi van abban?” Tényleg mi van abban, hogy egy 83 éves falusi asszony vonatra, autóbuszra ül, Majna- Frankíurtba utazik, aztan meg repülőgéppel Bostonba? Mert lassan szakadozva, kibomlik a történet. Olyan, mint egy ballada. Borongós, sejtelmes, szomorú. Szerepel benne az idősebb leánytestver, aki ötven éve hagyta el a szülői hazat, hogy soha többe ne lépje át küszöbét, hogy cselednek álljon Becsben és végül Amerikában haljon özvegykent. Aztan szerepel a fiú is, az öregasszony gyereke, aki nagy kalandok után jut el a tengerentúlra, a nagynénihez, es ott megnősül. Es szerepelnek benne a levelek, amelyek mindigy kezdődnek: “Jöjjön Edesmama. .*. Es a mama repülőgépre ül, es megy. Mert nagyon vágyik látni a fiát, az unokákat. De félév sem telik bele, mar sirogat. Haza szeretne menni. Aztan hazajön, az itthoni unokákhóz. Egy esztendő múltán szipogni kezd, menni vágyik. Most hat újra utazik. “Úgyis hazajön mamám, ."mondja reménykedve a lánya. “Lehet. ..”, feleli az öregasszony, és megigazítja fején a kendőt. Szeme félénken rebben, köny- nyes, az utasokat nézi. Mintha tőlük várna biztatást es feleletet is. Apró ország csöpp anya szemnyi asszony itt még a dombok is hegyek nem nőttem én se magasabbra tejemnél: csak mi lehetek de most már szétlát ez az ország és tudják: ott van valahol anyám belehervadt az orcád sorsunkba mint arany-alom asszonyom nem mertél vetélni — hármat szültél — csak egy fiat s én szeretnék okosan élni hasznával bármily cseppnyi mag Kalász László NYILASY BALÁZS VÁCI MIHÁLY Gyöngy veri oi embert. Víz árad a földben. Minden madár szö-fon; készül a könnyein. Szél árad. Hajlanak, tőinek az ágak. Szakadnak a gyökér-darabok. Vihar. Egybemos mindent. Szólj. Szóljatok. —AMERIKAI MAGYAR SZÓ----B
