Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)
1974-09-05 / 34. szám
Thursday, Sep. 5. 1974. ASSZONYOK A BANYABAN AMERIKAI MAGYAR SZO Jenkins, Kentucky-ban uj jelenség, hogy két nő dolgozik a banyaban, akarcsak a férfiak. Az a regi babona, hogy a banyaban a no nem jelent semmi jót, teljesen eltűnt. Diana Baldwin 25 éves, azelőtt kórházi titkár és Mrs. Anita Cherry 39 éves, azelőtt házi ápolónő, rájött arra, hogy bár a bányamunka nehezebb, de jó a kereset. Mindketten első nőtagjai a Bányász Szakszervezetnek. Azelőtt nem ismertek egymást, bár mindketten szenbányasz-csaladbol származnak. Miss Baldwin anyjával, nagyszüleivel és 3 gyermekevei lakik és kb. 45 dollárt keres naponta,' hetenként 210-230 dollárt visz haza. A szakszervezet által jogosultak az orvosi és kórházi kezelesre, túlóra dijazasra, két heti fizetett szabadságra, kilenc fizetett ünnepnapra és 120 dollar karácsonyi bonuszra. Mindez újság az Egyesült Államokban, de pld. a Szovjetunióban es más szocialista országokban a rendszer kezdetén nők is dolgoztak bányákban, traktort vezettek es mas nehéz munkát is végeztek. Később nyilvánvaló lett, hogy ez a nehéz munka ártalmára van a nőnek es megszüntettek az ilyen alkalmazást. De még régebbi időkből is van tudomásunk női bányászról. Emil Zola „Germinal” című könyveben a francia szénbányászok nyomorát rajzolja meg es a főhős a bányában dolgozó leány, aki rendszeresen dolgozik és ott is pusztul el. A SZÉNBÁNYÁSZOK KEZDTEK, AZ ASSZONYOK SEGÍTENEK Harlan, Ky. a 30-as evekben ugyancsak foglalkoztatta az újságírókat. Az ottani szénbányászok sztrájkja többször fulladt vérontásba. A bányabárók es a velük tartó hatósági közegek, seriffek valóságos terror alatt tartották a vidéket. Kívülállók, szervezők, vagy vizsgáló bizottságok nem mehettek a területre, már a határon visszafordították őket a fegyveres bányaórok. Meg jo, ha csak ennyi történt velük. Ez a sztrájk országszerte „Bloody Harlan” névén volt ismeretes. Harlanban,a Brookside Coal Company bányászai újra sztrájkban állnak. Ez a sztrájk közel egy éve tart. A Brookside Coal Mine munkásai, akik eddig a Southern Labor Union, kompánia-szerű szervezet tagjai voltak es most a United Mine Workers szervezetbe akarnak tartozni, a bányatarsasag legerősebb ellenállásával allnak szemben. A bányatársaság ellenállása is bizonyítja, hogy a Southern Labor Union nem a bányászok, hanem a tarsasag erdekeit szolgáljaA helyi hatóságok most is, mint a „Bloody Harlan” sztrájk idejen a sztrájkolok ellen vonulnak fel, segitik a sztrájktörőket bejutni a piketvonalon keresztül, meghatározzak a piketelök számat és ha többen vannak, börtönbe vetik okét. Van azonban Brookside és környékének egy női klubja. Nem bridzsezó, tereferélő klub, hanem a bányászok feleségéből, leányaiból, testvéreiből es anyjukból álló nők klubja, mintegy száz taggal, akik a piketvonalba állnak, kigűnyoljak a sztrájktörőket, sót itt-ott egy-egy pofonnal is kedveskednek nekik. Ha a férfiakat leveszik a piketvonalrol, a helyűkbe állnak. Nemcsak fiatal nők, de idős, 70 even felüliek is ott vannak es használjak a botot, ami a járásban segíti őket. Ezek még nem felejtették el a régi Harlan-i harcokat. Nemrégen 4 asszonyt bocsájtottak szabadon,mindegyiküket 1500 dolláros letét ellenében. Februárban kerültek börtönbe, mert megszegték azt a bírósági rendeletet, melynek alapján csak hat piket- nek szabad a bejaratnál lenni. Az asszonyok, ha börtönbe kerülnek, magukkal viszik gyermekeiket is. így elkerülik azt a lehetőséget, hogy a gyermekeket elvegyék tőlük és valamilyen otthonban helyezzék el. A női klub gyűlesezik rendszeresen. Karácsonyi ajándékokat es húsvéti kosarakat adnak a legsze- genyebbeknek, A nők egyetértenek abban, miért akarjak a UMW szerződést. Ez sokkal több előnyt juttat a munkásoknak: ingyenes kórházat, $ 5.000 haláleseti biztosítást a dolgozo özvegyének, $ 2.000-t a nyugdíjas özvegyének, havi 150 dollar nyugdijat annak, aki 55 éves és 20 evet töltött a banyában, két heti fizetett vakációt és 120 dollár karácsonyi bonuszt. A másik unióban is volt némi kedvezmény, de amint mondják,ez egy csepp a tengerben. Unionista nők szervező gyűlése 300 szervezett munkásnö nemregen gyűlésezett Chicagóban es megalakította a Coalition of Labor Union Women csoportot. Ez a gyűlés volt az első a tervezett három gyűlésből. A gyűlés összehívói: Barbara Merrill, az Állami, Megyei és Városi Alkalmazottak Amerikai Szövetsége, Browen Zwimer, Egyesült Férfiruha Munkások (Amalgamated Cloth« ing Workers) és Kathy Platt, a Gépész Munkások szervezetéből. Tárgyaltak a nőkre vonatkozó munkás törvényekről es a nemre^en megnyert szerződési jogról. Voltak nehanyan, akik mar sokkal többet követeltek: a háztartási munkák szocializálását, kívánságra azonnali válási döntést és egy munkáspárt szervezését, a munkás állam megteremtésének célzatával. A többség azonban úgy gondolta, hogy legelőször a munkásnóknek a szakszervezeti gyűléseken való megjelenese szükséges. Nők ültetik a fákat Wisdom, Montanában 1969-ben az Erdészeti Szolgálat engedélyevei 170 akker területű erdőn a Del Conner Lumber Company kivágta az építésre, bu- torkeszitesre es mas szükséges cikkekre alkalmas fenyőfákat. A terület most újabb fásításra szorul. Alta Miller, Margaret Decker, Lil Willey és asz- szonytársaik végzik most a faültetést. A legutóbbi 10 evben az ültetők a környékbeli háziasszonyokból kerülnek ki. Sokan naponta 50 mérföldet utaznak, de akad new yorki is. Koruk 25-55 év. Keresetük óránként $ 3.08. Legtöbbjüknek családja, háztartása van. A terület rendkívül meredek, igy a munka bizony nem könnyű. Az asszonyok nagyon jól megférnek a férfi munkásokkal, akik gépekkel kiássák a 4 inch átmérőjű es 18 inch mely lyukakat a csemeték számára. A nők mindegyike naponta 350 csemetét ültet es ezek a fák majd tálán az ötödik generációnak válnak hasznara. Néhányat a fák közül par év múlva karácsonyfának vágnák ki, 40 és 60 év múlva nagyobb mennyiségben, hogy a megmaradottaknak több nap és viz jusson. Valamikor, talán a nemzet 300. evfordulojan, amikor ezek az asszonyok már régen nem lesznek, fogjak a fakat ismét kivágni. Nő miniszter iMtfZ ne,nregihen kinevezte Mr H állásra, a nőügyek állam ^ . ^ Mrs. Giroud messzeFrankói se Giroud menő programjában javítani kivan a nők helyzetén. Mrs. Giroud 58 eves, társalapítója és igazgatója a L’Express folyóiratnak és rovatirója. A második világháború alatt összekötő volt az ellenállókkal. A német megszállás alatt bebörtönözték. A háború után,mint újságíró, iró és költő dolgozott és meggyőződéssel harcol a női jogokért. 6
