Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)
1974-08-22 / 32. szám
Thursday, Aug. 22. 1974. *5 MAGYARORSZÁGON Hévíz meg a vizi élővilágot, a szőkébb és tágabb értelemben vett emberi környezetet. A szennyeződés mellett a vizek esetében — szemben a mennyiségi gazdálkodás szempontjából problémát nem jelentő levegővel — az egyenlőtlen térbeni és időbeni eloszlás egyes területeken már napjainkban súlyos vizhiányt okoz. Milyen károkat idézhet elő a vizek elszennyeződése, a vizi elet egyensúlyának eltolódása? A kérdésre válaszolhatunk, ha szemügyre vesszük a viz hasznosításának néhány területet. A viz, mint létfontosságú elem mindenfajta élet nélkülözhetetlen feltétele. Az ember is könnyebben viseli el a táplálék hiányát, mint a viz hiányát. A szomjúság egy bizonyos fokánál, mely az élőlényeknél más és más, minden egyéb igény háttérbe szorul. Nem könnyű feladat az ipar „szomjúságának” kielégítése sem, mivel az igények ugrásszerűen növekednek, a vízkészletek viszont korlátozottak. Viz nélkül nem el meg az élő árut — állatokat, növényeket — termelő mezőgazdaság sem. A vizek életére káros szennyezés igy káros a mezőgazdasag számára is. A viz, mint üdülési tényező is igen jelentős szerepet játszik az ember életében. Sivár területekre, sivatagokra, karszt fennsíkokra az ember tartósan nem kívánkozik, viszont annál inkább vágyódik a festői környezetben elterülő tavak, az erdősávokkal szegélyezett bővizű folyók mellé. A pihentető környezethez az ember esztétikai igényekkel fordul. Minden, ami az esztétikai érzéket sérti — igy a szennyezett, piszkos viz — lehangolóan hat. Az üdülés és pihenés ilyen környezetben céljavesztetté válik, az ember nem képes feloldódni, kikapcsolódni. Mit tesz és tehet az állam és a társadalom a vizek vedelme érdekében? A vizek romboló hatása elleni vedelem mellett egyúttal a környezet alakítását is szolgálják a folyok menti töltésrendszerek. Hazánkban az arvizvedelmi művekkel biztosított és lecsapolt területeken napjainkban uj, emberibb, gazdasagilag hasznosabb környezet alakult ki. Itt él — uj, korszerű településeken — az ország lakosságának 30 százaléka es mintegy 300 milliárd forint népgazdasági vagyon halmozódott itt fel. Természetesen nagyobb a felelősségünk is ezek megvédése és jövőbeni továbbfejlesztése szempontjából. A sikvidéki mélyfekvésü területeknek — a vegreAMERIKAI MAGYAR SZÓ hajtott vízrendezési munkák ellenére, szélsőséges esetben — meg mindig mintegy 20-25 százalékát borítják el időszakosan a belvizek. Ezeken a területeken tovább szükséges bővíteni a csatornahálózat fajlagos sűrűségét és a szivattyukapacitás teljesítő- képessegét. A hegy- és dombvidékeken a talaj pusztulása elleni védelem, a vólgyfeneki vízrendezés, a völgyoldalak műszaki talajvédelme, a vizek tárolása a környezetvédelem kiemelt fontosságú feladatai a vízgazdálkodásban, valamint a mező- és erdőgazdaságban. A viz jelenléte meghatározó az emberi pihenés igénye szempontjából is. A megépült csatornák, mint pl. a Keleti Főcsatorna, a szabályozott folyószakaszok, természetes tavaink, a Balaton, vagy a Velencei-to kiépített szabályozott parti sávjai az ember részere uj felüdülést nyújtó területek éppen úgy, mint a mesterséges tározóink Borsodban, vagy a Gaja völgyeben, és nem kevésbé a Kiskoréi Vízlépcső mögött kialakulóban lévő uj hatalmas mesterséges tonal. A nagy vizi művek nemcsak uj társadalmi-gazdasági hátteret, de egyúttal uj arculatot is adnak az érintett tájnak. A rendezett és szabályozott vizparti területek éppen úgy hozzátartoznak az „embercentrikus” környezethez, mint a mester- seges gyógy- és strandfürdőink. Talán egyik legfontosabb a környezetalakító tényezők között a vizi közművek szerepe. Az elmúlt 15 évben hazánkban 2 millió főről 5.5 millióra nőtt a vízvezetéki ellátásban részesülő lakósok száma. Ezzel a korszerű háztartások, az egészséges otthon, helyi környezet es városi élet vízgazdálkodási feltételeit teremtettük meg. De a gyors urbani- zálodás, a korszerű házgyári lakások tömeges építése, a lakosság tömörülése az agglomerációkban újabb es újabb erőfeszítést követel ezen a területen. A VIZEK TISZTASÁGÁNAK VEDELMERE IRÁNYULÓ JOGI SZABÁLYOZÁS A vízügyről szóló 1964. évi törvény, amely a vízügyi viszonyokat, a vízgazdálkodási és a vízgazdálkodással kapcsolatos, a népgazdaság bármely ágában folyó tevékenységet szabályozza, alapvető rendelkezésként mondja ki, hogy a vizeket minden olyan behatástól vedeni kell, amely azok fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságát, természetes miHidrológiai megfigyelőállomás noseget es öntisztulási képességet hátrányosan megváltoztatja. Tiltja a jogszabály a vizek fertőzését vagy karos szennyezését előidéző üzem szennyvíztisztító berendezés nélkül történő építését és üzemelését. Előírja azt is, hogy az ilyen üzemek rekonstrukciója (fejlesztése) során gondoskodni kell az üzemben keletkező összes szennyvíz kellő hatásfokú tisztításáról. E jogszabályok végrehajtására, a vizszennyezes elleni védelem irányítására, szabályainak megállapi- tasara, érvenyesitésére és alkalmazásaik ellenőrzésére hoztuk létre a vizminőse'gi felügyelet szervezetét. A vizek káros szennyezése elleni társadalmi Összefogás erősbödese ugyanakkor lehetővé és szükségessé tette olyan, jogi keretek között működő társadalmi szervek — pl. a vizminöségfigyelö hálózat, vízvédelmi bizottságok — létrehozását is, amelyek hathatósan segítik, kiegészítik a vízügyi szervek, a vízminőségi felügyeletek munkáját. A vizek minőségének fokozott védelme érdekében több, a vízügyi szervekkel együtt előkészített, de nem vízügyi jogszabály is napvüágot látott. Ezek közül külön említést érdemel a közlekedés és postaügyi miniszternek a hajok által okozott vízszennyezések megakadályozásáról szőlő, valamint a földművelésügyi és egészségügyi miniszternek a vizek védelme érdekeben egyes vegyianyagok felhasználásának korlátozásáról szóló rendelete. GAZDASÁGI SZABÁLYOZOK A VIZEK MINŐSÉGÉNEK VÉDELME A vizek minőségének védelmére irányuló műszaki és államigazgatási szabályozással együtt a korszerű közgazdasági szabályozás is szükségessé vált. Az utóbbi években kialakított szabályozok: — A vizkészlethasználati dij, az ivóvizhasznalati pótdij bevezetésének az volt a célja, hogy a vízfelhasználókat viztakarékossagra, többszöri vízfelhasználásra, kevesebb szennyvízkibocsátásra ó'sztőnőzze. — Az élővizeket szennyezők, továbbá a csatorna- hálózatra káros szennyezővel szemben alkalmazott birság és rendelkezés gazdasági teherrel sújtja a kibocsátót és progresszív hatásával ösztönzi a k'órnye- zetvedelem szempontjából megfelelő megoldásra. Sebes-Körös, Körösladdny -i vízkivétel (folytatás a következő oldalon)
