Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)
1974-12-12 / 48. szám
4 Thursday, Dec. 12.1974.-AMERIKAI MAGYAR SZO DEÁK ZOLTÁN: “MAGYAR Vb'MRS“ roll az első amerikai gyarmat, Virginia alapilója II RÉSZ MAGYARORSZÁG FÜGGETLENSÉGÉÉRT ES SZABADSAGÁÉRT IS KÜZDÖTT JOHN SMITH A török hódoltság tetőpontján, tehat az 1500-as evek végén a törökök gyakran tettek kísérletet az Ausztriába való betörésre. Különösen alkalmasnak látszott nekik Ausztriát Stájerországon es annak fővárosán, Gracon keresztül megtámadni. E célra, két, hadászatilag igen alkalmas útvonal volt: a Mura völgye, valamint a Szentgothárd-i szoroson át vezető ut. E két bejárat között feküdt Alsólendva városa. Hogy elejei vegyek a törökök ily irányú esetleges támadásának, Ferdinand főherceg egy csapatot küldött Alsólendva megszállására, 1601 nyarán Herbertsdorf Karoly kapitány vezérlete alatt. A törökök azonban meglepték őket, körülzártak es ostrom alá vettek a várost. Felszabaditasukra egy 2000 főnyi sereg indult el Körmendből, a magyar csapatok főhadiszállásáról Kissel vezérőrnagy parancsnoksága alatt. Ezzel a csapattal indult el John Smith Alsólendva (Ober- limbach) fele j közvetlen felettese, Folta Henrik (Frangepan) ezredes volt. Smithnek tudomása volt Machiavelli hadászati müveiről, különösen azokról a részekről, amelyekben a jeladás módszereiről irt. Ebbéli ismeretkörét próbára tették es sikerült is a körülzárt sereget es varost felszabadítani. A törökök visszavonultak Kanizsa felé, a magyarok pedig Körmendre, ahol Smithet kitüntettek kiváló teljesítményéért és kapitánnyá léptették elő. Ezt a címert adományozta Báthory Zsigmond,erdé- lyi fejedelem JOHN SMITH kapitánynak. Meg egy katonai akcióban vett reszt Smith abban az évben Magyar országán: Szekesfehervar visszafoglalásában és az azt Bárándpuszta környékén követő nagy ütközetben, amelyben a budai pasa, Murát is elesett. A csatában Smith alól kilőttek, vagy leszúrtak a lovat, o azonban egy másik, gazdáját elvesztett lóra pattant fel es folytatta a harcot. Székesfehérvár ostromában Smith egy másik harcászati újítással is kitüntette magat. Javaslátara ott alkalmazták talán először a mai aknavetőhöz hasonlítható tüzérségi lövedéket. Az 1601-es ’őszi hadjáratok végén Smith, ugyancsak Frangepan (Folta) Henrik 6000 főnyi seregevei Erdélynek vette útját, hogy ott telelve a következő evben résztvegyenek a harcokban. Mielőtt ezek részleteire rátérnénk, szükséges néhány bevezető szót szólni Magyarország es Erdély akkori helyzetéről. A mezökeresztesi vesztett csata (1596 október 26) után Báthory Zsigmond, ez a tehetséges, de ingatag és erkölcstelen, teljesen a reakciós jezsuiták befolyása alatt álló erdélyi fejedelem “átadta” Erdélyt Rudolf, felőrölt Habsburg, nemet-romai császárnak 50.000 aranyért, a sziléziai Oppeln es Rati- bor hercegségért es egy bibomoki kalapért. A császárral már régebben rokonságba került azáltal, hogy feleségül vette Maria Krisztina Habsburg hercegnőt. A megállapodás az volt, hogy Miksa főherceg lesz Erdély kormányzója. Helyette azonban császári biztosok jöttek Erdélybe, akiknek egyetlen gondjuk saját zsebeik tömésé volt. Az ország nyögött a császári elnyomás alatt. A regi feljegyzések szerint meg az erdélyi szászok is szabadulni óhajtottak a “németek ragadozásatól.” E hírekre Zsigmond fejedelem megszökött Oppel- ni birtokáról és Kolozsvárott termett, hogy újra átvegye a fejedelemséget. A nép örült neki, mert akármilyen zsarnok volt is, “legalább” magyar volt. Báthory kikergette a biztosokat és magyarázkodni kezdett Rudolffal, hogy mért is szegte meg az alkut. A biztonság kedvéért a szultánnal is tárgyalni kezdett, nehogy két szék között a padlóra essen. A tárgyalások úgy a császárral, mint a szultánnál a kútba estek, erre Báthory megint meggondolta magát és úgy otthagyta Erdélyt, a feleségét, a népet, a fejedelemseget, mint a példabeszéd szerint- Szent Pál az oláhokat. Utódjául unokatestvérei, Báthory András bíborost jelölte ki. Meg a feleséget is, akitől előzőleg elvált, őrá hagyta. Báthory András vállalta is a fejedelemseget és főcélul a törökök kiűzését tűzte ki magának. Számított arra, hogy Vitéz Mihály román vajda, akinek népét szinten sanyargatta a török, szövetségese lesz. De Mihálynak más tervei voltak. Látva az erdélyi helyzet zavarosságát, es kihasználva Rudolf bizalmatlanságát a Bathoryakkal szemben, felajánlotta szolgálatát a császárnak es annak nevében tört be Erdélybe. Szebennel le is verte Báthory András hadait. A bíborost az ütközet után futás közben székelyek öltek ni tg. Mihály vajdának, mint fentebb említettük, más, messzemenő tervei voltak. Moldvát Erdéllyel akarta egyesíteni. E törekvésé nem bizonyult eredményesnek, mivel nem támaszkodott a paraszti tömegekre, csak a nemességre. Az erdélyiek Mihály vajda ellen Bast at, a császár olasz származású mindenre kapható zsoldos vezérét hívta segítségül. Basta le is verte Mihály vajdát a miriszlói csatában 1600 szeptember 18.-an. Mihály erre a császárhoz ment panaszra, aki úgy döntött, hogy ketten együtt kormányozzák Erdélyt. Ez annyit jelentett, mintha a káposztát nem- . csak egy, hanem két kecskére bízták volna. Látva Erdély siralmas helyzetét, Báthory Zsigmond megint elhatározta, hogy visszaveszi fejedelemséget. Ezúttal lengyel és tatár csapatokkal jött f be, de Básta es Mihály vajda egyesült erővel rajta- 1 ütött es a goroszloi (1601 aug. 3.)csatában ismét elűztek az országból. Dehát, mint tudjuk, két legény nem igen fér meg egy kocsmában, es igy Básta, a goroszloi győzelem után, Mihály vajdat meggyilkoltatta. így ő maradt Erdély teljhatalmú ura. Szörnyű napok virradtak akkor Erdély sokat szenvedett népére. Marczali, a kiváló történetíró igy jellemzi e tragikus időszakot: “Az előbb oly nyugodt es békés ország most a német, magyar es török hadak rablásának, pusztításának, öldöklésének lett színhelye. Meg Istvanffy, e rideg, udvaripárti, katholikus iró is elismeri, hogy mindenki megutálta a nemet uralmat, meg o is sajnálkozik azon a szegény népén, melynek nemcsak pénzét vettek el, hanem a bar- mat is elhajtották, mely ló es macskahűssal volt kénytelen táplálkozni, mert egy merő gabonának 25 aranyra szökött fel az ara. Egyre folytak a perek emberhuseves miatt... A parasztok maguk húztak az eket, mert a nemetek, nos meg a hajdúk is, minden igavonó állatot elhajtották (Básta szekere!).”' De nincs az a történetíró,aki úgy ki tudná fejezni egy nép keserveit, mint maga a nép. A magyar irodalom feljegyezte az abban a korban éló népi költők fájdalmas megnyilatkozásait. íme egy ne’vtelen költő verse 1600-ből: “Pusztaság kárvallas egesz Magyarországon, Immár eláradott nagy sok tartományokban, Siras fohászkodás, keserves óhatás Falukon, városokon. Meg sem szünhetik koztunk az nagy félelem Városunkból kiűz kegyetlen fejedelem, Félelem, fáradság szüntelen mirajtunk Nem nyughatunk házunkban. 1602-ben igy irt egy másik névtelen kőltó “Erdély veszedelméről ”; Le függesztettem fejemet, Bánatnak hajtom szivemet, Nagy szomorúság testemet Eleresztette 1 ölkömet. Az en hazamnak romlásán Bánkódom nagy kárvallásan így panaszkodom, sirvan Így kezdem el siralmimat:... Erdélynek kincses városit, El pusztítók szép templomit Levágtak szép ékességit Benne való szép csillagit. Nem szénák ők a véneket, Levágták a gyermekeket, Mostan serdült szép ifjakat Megrutéták szép szüzeket. Tőnek nagy iszonyuságot, Kit emberi fül nem hallott, Pogány tol is nem hallottunk Kit szegények szenvedtenek. «... (folytatás az 5>. oldalon)
