Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)

1974-08-01 / 29. szám

Thursday, Aug. 1.1974.-----------AMERIKAI MAGYAR SZÓ

SIRATÓS TRÉFA

Az akacok, de meg a cseresznyefák is virágba borultak azon a vénasszonyok nyarán. Hosszú őszünk lesz! — mondogatták az öregek. A megülepedett őszi melegben a pókhálós ezüsthuzalok tempósan úsztak a Körös felé, a tisztáson, ahol a Körös vize nem birt felkapaszkodni, a bokoló füzek könnyet pergettek a napsugártól.

Ezen a tisztáson haladtam fölfele a gyulavári erdők irányába, s ahogy a tárolóhoz értem, belebotlottam Marikába. Kisszép Marikaba.

Marika felhúzott piszével fogadott, mert a Madisz- bálon Bogyó Erzsiké engem húzott el nóválaszban.

— Elmek még a faluból is, — keseregte Marika. — Elmek egészen Vesztóig, nem emésztem veled magam.

Marika futni kezdett keserves botladozassal a viz fele. Mar majdnem utána eredtem, de gyökeret vert bennem az a fölfogás, hogy férfiember nem követhet meg fehérnépet. Ezért az ösvényt megkerülve, az aljban ereszkedtem ala. Marika.amint leért a parthoz, visszanézett. De en már más irányból, egy fa mögül lestem. Nagyot szitt az orrán, vegighuzta szemén a kaijat, aztán lerúgta papucsait, leült a vízpartra, lábát belelógatta a Körösbe.

Jobbról evező lipitálasa neszezett .Tulkán Jani halászott ott a fűzésnél az apja készségével.

— Heee! Tunnal-i nekem egy ital vizet anni? — puhatolta Janitol Marika.

— De nagyonis! — mondta Jani, s egy lökéssel kikeszegelt a partra, telemérte a fakanalat és kiadta e szavakkal:

— ínnyé de szép vagy, tan vagy olyan szép is, mint Bogyo Erzsiké. Merthogy az az en szivem választottja.

Én csak nyeldekeltem a fa mögül nagy feltekenyen. De hirtelen a gátról eles kiáltás hangzott; éppen Bogyo Erzsiké volt, a Jani Erzsikeje:

— Na tégedet is várhattalak! Ottan várok, mint a halál, ő meg itt kacsálódik Marikával. — Azzal lefelé lépdelt a vízhez. De Marika csiborfekete szeme is üzengetett vissza:

— Naes? Mi kozod hozza? Mostman engem sze - retjani.

Bogyo Erzsiké sírásba csuklott és befutott a kis erdőbe. Lihegve-sirva állt meg mellettem. Kileptem a fa mögül, elkaptam. Nem tudom, ördög volt-e velem, vagy pokol, de mikor a szemébe néztem, a halántékom lüktetni kezdett.

— Latod-e, — mondta Erzsiké, — a Jani a te Marikáddal ajnéroz.

Az arca lángragyúlt es suttogni kezdett:

— Ezeket mostan megtréfálhatnánk, hogy emésztődjenek. Te kergessél engem, s tegyünk majd úgy, mintha csokot váltanánk.

S mar szökdicselt is előttem, akar egy pillangó. Utana vetettem magam, mire sikongatni kezdtett.

Aztán elkaptam. Úgy tettem, mint ha meg akarnám csókolni. De az Erzsiké szeme mar úgy égett, mint a gyulavari erdesz kitömött rókájáé az agancsos szobában. Elkapott es szájon csókolt. Lángot vetettem, es visszacsókoltam.

r ,

Kisszep Marika már nem áztatta a lábát a Körös vizében: felállt némán, a haja kibomlott, aztán ösz- szeroskadt. Kis papucsai meredten hevertek a homokban, Tulkán Jani még csak ténfergett körülötte de vörös volt o is,mint a tűz.

Az elülő madárkák halkan csorikeltek. Erzsiké sirva rohant le a vizhez, egyenesen Tulkán Jani karjaiba, az én Kisszép Marikám meg kezébe vette papucsát és mindvégig engem nézve lassan jött felém, föl a partra. Előttem egy lépéssel megállt, úgy nézett csupa vizes, nagy diószemevel. Arcán csöpögött a könny es rammosolygott:

— De nagy buták vagyunk. Ugye te sem akarod, hogy elmenjek egészen Vésztőig?

Csak a fejemmel birtam inteni, hogy ne menjen soha sehova, mert az elülő madárkák újra csöriké- lésbe kezdtek.

Egybefonódva lépdeltünk a nagy gyulavári erdőben hazafele. Agről-ágra röpködve csivitelő madarak kisérték lépteinket a fejünk felett. Kiérve az erdőből, az öreg Békési János erdesz éles szeme tapadt rank. Arca megrándult, mosoly suhant át rajta, majd megfordult, s mintha észre sem < vett volna bennünket, hunyorgó szemmel nezett végig a nagy Vari laposon.

Dénes Géza

jttQipMÜuicuk *'•

A törvény előtt

Egy nagyvállalat kereskedelmi képviselője áll a bí- róság előtt. A kissé nagyothalló bíró személyi adatait kérdezi:

— Neve? — Nagy András. — Kora? — Harminchárom.

— Foglalkozása? — Kereskedelmi képviselő.

■ A bíró: Altiszt, adjon a képviselő úrnak egy széket!

A bíró mellett ülő szavazóbíró odasúgja: — Kereskedelmi képviselő. Mire a bíró: — Azonnal álljon fel, a törvény előtt mindenki egyforma!

• •

Kropacseket becsukják. Mikor beviszik a börtönbe ( szétnéz és megkérdi: — Miért van itt az ablakon rács?

— A biztonság okából — válaszolja a börtönőr.

— Ugyan kérem, ez túlzás. Ki fog ide betörni?

e

Két porszem szalad egymás mellett a Szaharában:

— Miért siet annyira, kolléga úr?

— Mert én futóhomok vagyok.

•

Agenor azt mondja Arisztidnek: — Képzeld, kéchlek, tegnap a Gida gchóf szembe jött velem az utcán, és nem köszönt vissza.

— Az nem lehet, kéchlek, a Gida gchóf Páchisban van.

— Na és, attól még visszaköszönhet, kéchlek!

VÁMMENTES INKA-CSOMAGOK FŐÜGYNÖKSÉGE

KÜLÖNBÖZŐ CIKKEK VAGY KKA UTALVÁNYOK SZABAD VALASZTASRA MAGYARORSZÁGI CÍMZETTEKNEK

Csehszlovákiában lakók részére is felveszünk TUZEX csomagokra

^rendeléseket

MINDENFÉLE GYÓGYSZEREK IS RENDELHETŐK

U.S. RELIEF PARCEL SERVICE

(Hmm: LE MS35 — 245 EAST 80th STREET—NEW YORK. N.Y. 10021 IGAZGATÓ: M: BRACK REICH Bejárat 1545 Second Avenue

Miért

sok a válás?

Nem tudom, ki hogy van vele, engem idegesít az a tény, hogy Magyarország hovatovább a rekord- tarto országok közé emelkedik a válások arány- szamat tekintve. Új népszokást vettünk fel az utóbbi evekben, s az „ásó, kapa, nagyharang” helyett a válóperes biro választja el egymástól a házastársakat? Lehetséges, hogy igy van, de egy másik ok is elképzelhető, mégpedig az, hogy nem vagyunk elég őszinték egymáshoz. így aztán nem csoda, hogy a hazastarsak jóval a házasság után tudnak meg egyet s mast egymásról. Például, hogy a feleség nem tud főzni, kikapos, nem tud gazdálkodni a pénzzel, hogy a férj iszákos, goromba, horkol — panaszkodott Jenő barátom a minap, amikor egy presszóban ösz- szetalálkoztunk.

— Ez mind igaznak tűnik, de hogyan lehetne segíteni a bajon? — szegeztem neki a kérdést.

— Egyszerű, mint egy pofon. Hát úgy, ahogyan en teszem!-Nos?

— Holdvilágos, gyönyörű éjszakán en nem azt súgom a szerelmem fülecskéjébe, amit a többi halandó, hogy „Egyetlenem, szerelmem, imádlak, légy a felesegem! Úgy élünk majd, mint a galambok. Tudod, én nem iszom, nem kártyázom, nem lottőzom” stb. Hanem igy szolok hozza: „Szeretlek, drágám, éppen ezert őszinte leszek hozzád. Tudod, en rossz ember vagyok, nem vetem meg az italt, sokat dohányzóm, nem tudok ellenállni a szép asszonyok csábításának, ha felbőszítenek goromba es durva vagyok, fel is pofozom azt, akire haragszom, azonkívül léha, könnyelmű, üreslelku, üresszivú, üres- fejű, üreszsebu, kiábrándító alak vagyok, szóval pocsék egy férj lenne belőlem, annyi szent. Ezt őszintén meg kellett mondanom neked...” Hát ez az en módszerem. Őszinteség, ötször alahuzva! így ötvenevi házasság után sem csalódhat bennem egyetlen no sem, mert pontosan tudja, hogy kicsoda vette el!

— Nem mondom, ez tökéletes eljárás! — dicsértem Jenő logikus es eredeti ötletet, de közbevágott:

— Azért valami hibaja az en módszeremnek is lehet...

— Miből gondolod? — kíváncsiskodtam.

— Maholnap ugyanis ötvenéves leszek, s még mindig nőtlen vagyok. De legalább nem szaporítom a válások számat. Es ez is valami, nem igaz? No, szervusz, sietek, randevúm van! — szolt, majd elrohant.

Kömyei Tibor

|habudapestre mebyÍ

1 ELNE MULASSZA FELKERESNI | t KŐVÁRI TIBOR j

' V NÉPMŰVÉSZETI ÜZLETET 1

V. NcpludMRg u.18 nm* - r

jl eredeti NÉPMŰVÉSZETI ?

I Egjr Mokka Sift letwie kftnrttól' - I

< - _ . ■ 1 —— ■ —-------- 5