Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)

1974-08-01 / 29. szám

A Thursday, Aug. 1. 1974. óhaza ÖSSZEÜLT AZ ORSZÁGGYŰLÉS BUDAPESTEN HM ÉDES mi ANYANYELVŰNK Jobb? Inkább jó? Inkább jobb? Kosztolányi Dezső irta egyik anyanyelvi cikke­ben, inkább csak a toliforgatókhoz intézve szavát: „Valamennyien a nyelv munkásai vagyunk. A nyelv a tudósnak ereklye, a költőnek, az Írónak hangszer, a hírlapírónak fegyver. Vajon nem közös érdekünk- e, hogy ez a fegyver minél zengőbb, hogy ez a fegy­ver minél fényesebb es élesebb legyen?” De bizo­nyosan Kosztolányi maga is még általánosabban értette intelmét. Hiszen a mai társadalomban a nyelv mindenkinek segítője (vagy hátráltatója): a dolgo­zónak szerszáma, mely megkönnyíti (vagy nehezíti) mindennapi munkáját, a szellemes, csattanós fogal­mazás megédesíti a tréfát szórakozás közben, s még a tarsas sportok, játékok örömét, a kártya izgalmát is betetőzi egy-egy találó „bemondás”, nemegyszer feloldva a túlságos feszültséget. De vajon megvan-e bennünk a Kosztolányitól közös érdekünk-nek mon­dott anyanyelvi gondosság és felelősségérzet? Nyelvünk kevés szóval is sok vonatkozást tud kifejezni. Ismét iró — most Nemeth László — szavai­val: „Sok olyan tömörítő szerkezete van a magyar nyelvnek, amelyet nem használunk ki eléggé. Nevel­tünkben: milyen grammatikai remeklés van egy ilyen alakban. Ha valaki tanulmányt ima a nyelvek sűrítő vívmányairól; bele kéne venni.” Most mégse ezekről a bonyolultabb tömöritő- suritő alakulatokról beszéljünk, hanem egy viszony- - lag egyszerűbb jelenségről, amelynek tömörítő érté­két manapság egyre kevésbé használjuk ki, veszni hagyva a kifejezés élességét és fényességét. A tolda- lékoló és a körülírt fokozás újabb alakulásáról s a kettő értelmetlen keveréséről szeretnék szót ejteni. A magyar a fokozást általában a szóhoz fűzött toldalékkal végzi: erős-erósebb-legerősebb (nyoma- tékositva: legeslegerősebb). Csak az igékhez kap­csolódik mindig az inkább, jobban, leginkább stb. fokhatározó, pl. jobban kedveli, leginkább megfelel. Ez utóbbi kifejezési mod persze a melléknévi ige­nevekre is kiterjed, amig többé-kevésbe melléknévvé nem lesznek: (a sportot) jobban kedvelő, a leg­inkább tetsző (öltözék), de már toldalékkal, tömö­ren mondjuk: megfelelőbb, legmegfelelőbb, fárad­tabb, legszemenszedettebb. Es persze van egy köz­bülső sáv, amelyben a maga helyén mindkét meg­oldás helyes lehet: egy szórakoztatóbb vagy (engem) jobban szórakoztató (film), a legérdeklödöbb vagy a leginkább érdeklődő (fiatalok). Korunkban azonban nem egy alkalmi vagy hiva­tásos tollforgató röstellni látszik, hogy pusztán tol- dalékos alakot használjon. A leginkább ráfizetéses mégiscsak jobban mutat — úgy véli —, mintha csupán igy mondana: a legvesztesegesebb. Van al­kalmi nyilatkozó, akinek — ha a rádióban, tévében elkapja a mikrofonláz — nincs legkedvesebb, csak leginkább kedves Írója, énekese, nem egy sportoló is szívesebben beszél inkább gólképes, mint gól- kepesebb csatárról. Mi ösztönözheti mégis a magyarul beszélők, irok nem kis hányadat, hogy a tömörebb, egyszerűbb, magyarosabb fokozást (Kosztolányi zengöbb, fénye­sebb, élesebb szavait) az oldottabb, körülíró, erőt­lenebb szerkezettel váltsák fel? Először is egypár ismert világnyelv formáinak tudatos vagy öntudat­lan utánzása. Másodszor az a fontoskodó, nehézkes (folytatás a 6.oldalon)'•’•’•’•'‘'•’• *'• Junius 27.-én megkezdődött az országgyűlés nyá­ri időszaka. Az ülésén megjelentek a kormány tagjai, a Budapesten akkreditált diplomáciái testületek ve­zetői és tagjai, Magyarországon látogatóban lévő Mongol Nepköztarsasag vezetői, akiket az ülést meg­nyitó Apró Antal, az országgyűlés elnöke, külön is, meleg szavakkal üdvözölt; majd megemlékezett a nemreg elhunyt kormány tagokról,Komócsin Zoltán­ról, Dr. Csanádi Györgyről és Nagy Miklósról, mint az ország fájdalmas veszteségeiről. Méltatva érde­meiket, az országgyűlés egy perces felállásával adó­zott emléküknek. A nyári ülésszak tárgysorozatát 3 pontban álla­pítottak meg. 1. ) A Magyar Népköztársaság 1973. évi költség­vetésének végrehajtásiról szóló törvényjavaslat. 2. ) A könnyűipari miniszter beszámolója különös tekintettel a ruházati, a cipőipar, a bútoripar és a nyomdaipar rekonstrukciójára. 3. ) Interpellációk. A költsegvetes végrehajtásáról szóló' törvényjavas­lat tárgyalására Faluvegi Lajos pénzügyminiszter emelkedett szólásra. Kifejtette, hogy 1973-ban a népgazdasági terv rendkívül eredményes volt. Az állami költségvetés egyensúlya jobb az előirányzott­nál. Az összes bevétel 10 %-al emelkedett, 230.6 milliárd forint volt, a kiadás 232.4 milliárd forint, aminek különbségét hazai forrásból pótolták. A vállalatoktól es szövetkezetektől származó befizeté­sek a számítottnál nagyobb arányban, 12 %-al növe­kedtek. Magyarországon nem voltak komoly áremelkedé­sek. A világpiaci árak hatalmas áremelkedését azon­ban Magyarországnak is figyelembe kell vennie, amennyiben az energiahordozók, a kohászati termé­kek, a vegyiipari és más alapanyagok árai rendkívüli módon emelkedtek a világpiacon és érzékenyen érin­tik a termelési arakat. így néhány terméknél a kormány megbízásából az űrhatóságok vizsgálják, hogy milyen mértékben kell esetleg a fogyasztói árakat módosítani. Ezzel egyidejűleg azt is kidol­gozzák, hogy milyen jövedelemnövelő intézkedé­sekre lesz szükség a munkások, az alkalmazottak, a nyugdíjasok, járadékosok és a gyermekgondozási segélyben részesülök bére és járandóságai arányos növelésére. A negyedik öteves tervben jóváhagyott életszínvonal teljesitésétalapvetö feladatnak tekintik. A személyi jövedelmek a múlt évben 9 %-al emel­kedtek. A lakásviszonyok javítását egyik főfeladat­nak tekinti a kormány továbbra is és hatalmas Összegeket fordítanak építkezésekre, valamint az egészségügyi és szociális ellátásokra. A pénzügyminiszter expozéját vita követte és egesz napon át tartottak a hozzászólások. Kisgergely Lajos (Veszprém megye), Jeszenszki Gábor gép­lakatos (Szabolcs-Szatmár megye),Szemerits Ferenc- né termelő': szövetkezeti tag (Gyór-Sopron m.), Kla- ukó Mátyás (Békés), Pusztai Lászlóne (Heves m.), Molnár István (Bacs-Kis-Kun m.), Rétéi Lőrinc (Ko­márom m.), Dr. Bognár Ferenc (Borsod m.), Dr. .Dömötör János (Csongrád m.) stb. stb. szóltak a koltsegveteshez. Az első napi tanácskozás a pénz­ügyminiszter zárszavaival ért véget. KESERŰ JANOSNE MINISZTER ASSZONY BESZEDE A miniszter asszony elmondta, hogy a könnyűipar félmillió dolgozót foglalkoztat. Termékeik 25 %-át exportálják. Ebben az ágazatban dolgozilrűz iparban ^foglalkoztatottak egyharmada, a nők 45 %-a. 40% 30 éven aluli. Az 1971-es kedvezőtlen ev ellenere az utóbbi időben a könnyűipar már meghaladja a tervezettet. Ma már lehetővé vált a lakosság jobb ellátása könnyűipari termékekkel. Az elmúlt három ev alatt a lakosság 20 %-al többet vásárolt, különö­sen azokból a termékekből, ahol árcsökkentések voltak. Ez egyedül 2 müliard forint megtakarítást jelentett a lakosság reszere. Az áruvalasztás erősen bővült. Szerepe volt az importnak is, de a forgalom 90 %-a mégis hazai termékekből származott. A bővülő’ es korszerűsített termelés lehetővé tette nemcsak az export javulását, de a hazai jobb minő­ség es bővebb választási igények kielégítését is. A miniszter asszony beszámolt arról, hogy a jövő év végéig 30 milliárdos beruházást terveznek, ami azt jelenti, hogy a szövőgépek 60 %-a automata, könnyen kezelhető gép lesz. A ruházati ipar egesze számára korszerűségre törekednek. A bútoripar beruházása mar befejeződött. A ter­melés itt 50 %-al emelkedett. A papíriparban is jelentős volt a rekonstrukció. A nyomdaiparban viszont meg sok a tennivaló, a gyors könyvgyártás meg sok gépcserét igenyel, de itt is folyamatban van a rekonstrukció. A termelésben nagy szerepűit van a gépeknek, de még nagyobb a gépeket működtető embereknek — mondta Keserű Janosné. Többségben nők dolgoz­nak a ruha- és textiliparban. A nagy üzemekben korszerű a technika, jó a munkaszervezés, a szoci­ális ellátottság, az üzemegészségügy, a munkavéde­lem; a kisebb tanácsi es szövetkezeti ipar még sok kívánni valót hagy maga után. Előnyös viszont ré­szükre, hogy többnyire egyműszakon dolgozhatnak. A munkaerőhiány főként Budapesten, Szegeden, Sopronban, Győrött komoly probléma es nem igen lehet számítani növekedésre e tekintetben. így csu­pán a jobb szervezés, a korszerüsites i segíthet. A miniszter asszony kiemelte, hogy az elmúlt három évben lényegesen emelkedett a nyersanyagok beszerzési ára. Azért, hogy a vállalatok ne hárítsák az áremelkedéseket a fogyasztókra, — párt és kor­mányhatározatoknak megfelelően — a költsegvetes megtéríti a vállalatoknak az árnövekedés nagy részét. Ebben az evben csak a könnyűipari nyersanyagokat érintő ártámogatás meghaladja az ötmüliardforintot. A miniszter asszony beszámolóját vita követte, amelyhez Csepanyi Sándor (Borsod m.), Csapó Ja- nosne (Tolna m.), Bata Janos (Pest m.), Fegyveres István (Vas m.), Kosztolanczi Janosne(Somogy m. varrónő), Lendvai Miklós (Zala m.), Zsigmond Géza, Újhelyi Sandorne, Krasznai Károlyne, Horvath Ist­ván, stb. képviselők szóltak hozza. Végül Keserű Janosné válaszolt az elhangzott vitákra es kérdésekre. Ezeket az országgyűlés egy­hangúlag tudomásul vette. Két interpelláció hangzott el. Milován Ildikó, a Budapesti Vegyiművek laboránsa a szellemi es tes­ti fogyatékos gyermekek képzése ügyében inter­pellált az oktatási miniszterhez. Erdélyi Sandorne, a Szerencsi Csokoladégyar munkása a vidéki peda­gógus- és orvoslakások - bére miatt interpellált az építésügyi es városfejlesztési miniszterhez. Mindkét miniszter válaszolt az interpellációkra és válaszukat úgy az interpellálok, mint az országgyűlés elfogadta.

Next

/
Thumbnails
Contents