Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)
1974-10-31 / 42. szám
Thursday, Oct. 31. 1974. Deák Zoltán: TARVA NYITVA A NEW BRITAIN I PÉKÜZLET AJTAJA Szombat este, 8 ora 29 perc. Thomas Dowling útban van hazafele autojan. Felesegevel együtt szokásos heti bevásárlásukat végeztek. Te( Anna — mondja feleségének — ugorunk be Salemi sütödéjébe, vegyünk egy friss rozskenyeret a vacsorahoz! OK, Tom — válaszol mosolyogva az asszony — s ha már ott vagyunk, vehetünk egy kis süteményt is, hátha átjönnek a gyerekek holnap reggel. Bemennek az üzletbe. John Salerni, a tulajdonos el van foglalva egy vevővel, de azért ramosolyog Dowlingékra. Régi kuncsaftok. Helen Giansanti, a kiszolgálónö kérdezi meg tőlük,mit kivannak. Egy » , . f .. t rozs cipót, felszeletelve, meg valami jo süteményt a kávéhoz, — mondják. Helen kiválaszt egy ropogos rozst, beteszi a szeletelő gepbe es szeleteli, miközben ránéz az orara. 8 óra 30 perc. Mar csak egy felóra és mehet haza a munkából. Szombat forgalmas nap, el van faradva. Michael Krön, akit a tulajdonos szolgált ki, csak egy feltucat zsemlyét vásárolt, sietett haza, a pek- üzlet előtt leparkolt piros pick-up teherautójának meg a motorját sem állította le. Aztán egy másik szomszéd, Bill Donahue nyitott be. Nézegette az olasz süteményeket, de csak egy liter tejet vásárolt. 8 óra 33 perc. Kint, hűvös, dermesztő szel fuj. Haragos,tajtékos fellegeket kerget kelet fele, melyek közül idónkint f f t ^ f kiváncsi csillagok kandikalnak ki. Az éjszaka vészjósló arnya már raborult a kies varoskara, a kornyékre, az egész vidékre, fel Massachusettsig, keletre Rhode Islandig. A csillagok a történelem által megszentelt hegyekre, völgyekre, városkákra kukucskálnak. E vidékén küzdöttek a honért Washington hadviselésben meg járatlan hadai 1775-ben. E vidékén Concord, Lexington, Bunker Hill kornyékén, Massachusetts, Connecticut mezein hullott először a földre a szabadsagharc hőseinek vere. Miért rohannak úgy a haragos fellegek az egen? Miért haragszanak, mit üzennek? E héten szavazott meg a kongresszus újabb billiókat népünk “vedel- mere.” Ezen a napon tüntetett másfélezer bostoni nyárspolgár, hogy “megvédje” gyermekeit a fekete polgárok gyermekeivel egy iskolába való járástól. A földalatti szerelvényekben ezer es ezer amerikai katona ült atomlövegek mellett, figyelte a radart, hogy “megvedje” John Salernit, a Dowlingéket, meg valamennyiünket az ellenségtől. Az oceanok melyén hidrogenbombakkal rakott tengeralattjárók “védtek” Bill Donahuet, es 200 millió más amerikait, hogy meg nagyobb legyen a biztonsaguk. A Feher Ház pincéjében Kissinger 40-es bizottsága lázasan készítette a terveket a “szabad világ védelmére”, többek kozott véreskezü fasiszta gengszterek kÖzremukodesevel. Az FBI titkos ügyosztályain is folyt a tanácskozás, a “szabadság” biztosítására a szakszervezetekbe, haladoszervezetekbe, küldött vagy küldendő kemek, besúgok közreműködésével. Ugyanígy a nagyvarosok “vörös skvadron” hivatalaiban. Rendőrök tízezrei cirkálnák városaink utcain, különösen bankok környékén, hogy védjék a “közvagyont.” Nagy nemzeti kincsünket, Richard Nixont 63 titkos rendőr őrzi. ^ , f , , Es mégis, e sokszoros “védelmi” felszerelés es rendszer ellenere, milliós hadseregünk, százezres FBI titkos rendőrségünk, százezres városi rendőrségünk, tízezernyi atombombánk, ezernyi bombazo- gépűnk, tucatnyi atombombas tengeralattjárónk, ezernyi hadibazisunk ellenere, nem volt, aki 1974. oktobef 19.-én este 8 óra 35 perckor New Britain, Conn, városkában megvédje John Salernit,a becsületes pékmestert, alkalmazottját, a dolgos Helen Giansantit,Thomas Dowling munkásembert és derék feleségét, Annát, a kézműves Michael Krönt, az ifjúmunkás William Donahuet. Mint ahogy nem volt, aki megvédje Dallasban 1963-ban Kennedy elnökünket, Memphisben Martin Luther Kinget es annyi más polgárunkat. Mert a fegyverek csövei, az atombombák mind másfele voltak irányítva. Az atombombák a szocialista államok fele merednek, a hadihajók Ciprust, meg Indiát fenyegetik, a bórtonorok a fegyenceket őriztek Atticaban, meg másutt, a rendőrök főleg a banképületekre ügyeltek. A spiclik, besúgok tízezrei pedig elsősorban a népi megmozdulások körül süntorögtek. Hét perccel azutan, hogy Tom Dowling a pek- üzletbe belépett, ö, a felesége, az üzlet tulajdonosa, a kiszolgálónö és két másik vevő szetroncsolt fejjel, kiloccsant agyvelővel feküdt a pekmühely hátsó reszenek padlóján! 8 óra 40 perc. A New Britain-i péküzlet ajtaja tárva-nyitva. Hideg szél süvölt be. Kísérteties csend. Az üzlet kivilágítva. A sütemények, koztuk az első karácsonyi készítmények, dermedten sorakoznak a polcokon. 8 óra 44 perckor egy vevő megy be valamit vásárolni. Különösnek tartja, hogy nyitva van az ajtó es sehol senki. Hey John, Helen. Hol vagytok? Nincs válasz. No ez furcsa, morogja magában a vevő. Bekukucskál a pult möge, Senki, semmi. Meg beljebb megy . A ickasztal alól ver csorog kifele... Ha kilenc perccel hamarabb lép be, az o vere is ott csörgött volna... Rohan a telefonhoz, hivja a rendőröket. 8 óra 58 perckor megérkeznek. Ez volt a legborzalmasabb látvány, amelyet valaha láttám — jelentette ki az egyik rendőr a hamarosan megérkező újságíróknak. Nincs kétség efelol. Borzalmas látvány tárulhatott elejük. De persze látott ó már borzalmasabbat. Csak nem jutott eszebe. Például lathatta a televízión annak idején az atticai börtónudvart, ahol 49 ember feküdt vértocsaban, szetroncsolt fejjel, szitává lőtt testtel jelenlegi alelnökjelöltünk jóvoltából. Lathatta továbbá annakidején a televízión, vagy újságok, képeslapok hasábjain Mylay asszonyainak, gyermekeinek, Öregjeinek szétlőtt tetemeit. Lathatta a televízión, az újságokban a Kent-i egyetem udvarán agyonlőtt amerikai diakok, diáklányok tetemeit. Hatha még az 1973-as Hanoi-i szonyegbom- bázás sok száz aldozatanak a felismerheteflensegig szetmarcangolt áldozatait láthatta volna a rendőr ur, akiket a béke érdekében es a mi védelmünkben pusztított el Richard M. Nixon. Nem célunk az ok és okozatbeli összefüggést erőszakolni a nixoni monopolista politika által okozott borzalmak es a New Britain-i szörnyű bűntett között. Célunk ama elvitathatatlan tény kidomboritasa, hogy az elmúlt 25-26 esztendőben eltékozolt másfel TRILLIÓ dollár ellenére népünk egy jelentékeny retege és a matematikai valószínűség törvényéi alapján bizonyos fokig valamennyien védtelenek vagyunk. Védtelenek vagyunk mindenekelőtt a monopolisták áltál elkövetett mindennapi kirablásokkal szemben az esztelen iparpolitikánk által okozott pollució, ipari veszélyek, mérgezésekkel szemben. S mindezek mellett egyikünk sem tudja, mikor ütnek le bennünket az utcán, mikor szúrnak le a subwayn, vagy mikor terelnek majd be minket, felesegünket, gyermekeinket egy szép szombat délután, egy peküzlet vagy más üzlet hátsó termebe, amikor kenyeret, vagy zsemlyét vásárolunk reggelire, vagy vacsorára. Bizony... tarva, nyitva a new britaini peküzlet ajtaja... “Mindnyáján, kik szomjuhoztok, jöjjetek a vizekre... jöjjetek el, vegyétek es egyétek” rémlenek fel gondolataimban Ezsajas próféta szavai, miközben arra gondolok, hogy pontosan a New Britain-i borzalom heteben Írtak ala egy uj egyezményt azok idebocsatasara, akik a Szovjetunióból készülnek “e vizekre” jönni. Csak jöjjetek, atyamfiai... tarva, nyitva a New Britain-i pékmühely ajtaja... “A termeszei erői összeesküdtek avégett, hogy társadalmi ingatagsag es erőszak legyen a velejárója az amerikai életnek. Lakatlan, roppant kiterjedésű határvidék, idegen, maskulturaju oslakok, a rabszolgaság embertelen intézménye... egy pusztító veres polgárháború, gyilkos fegyverek mindennapi használata, gyors iparosítás, talajtalansag, gyókér- telenseg, mind e tényezők hozzájárulták ahhoz, hogy itt egy olyan viharzó, erőszakos társadalom alakuljon, amelyhez fogható soha, sehol nem fordult elő a történelemben. ” Megemeljük kalapunkat Ramsey Clark, az Egyesült Államok volt igazságügyminisztere előtt a fenti pontos elemzésért, amelyet “Erőszak Amerikában” c. müvében fogalmazott meg. Elismeréssel adózunk neki, meg akkor is, ha a fenti elemzésből kihagyta az erőszak okai két legfontosabbjat: a kizsákmányoláson alapuló gazdasági rendszer behatását es a monopolisták szolgálatában álló kormány vilaíguralmi törekvéseit, a hidegháborút, a vietnami háborút. Dehát, utovegre egyelőre meg nem marxista Mr. Clark. De azért igy is o érdemli meg szavazatunkat a november 5.-i szenátorvalasztason. “Amerika jellegének döntő probaja lesz — irta másutt a fentemlitett művében — hogy mikent fogunk megoldást keresni ama roppant erőszak kivédésére, amely elborítani latszik társadalmunkat. Elnyomassál? Eredmenytelen lesz. E forrongo, fiatal tömegtársadalmat nem lehet ellen erőszakkal megfegyelmezni. Az elnyomás elkerülhetetlenül megoszlásra, es forradalomra fog vezetni. A lényeges az, hogy egeszseges társadalmi környezetet létesítünk. Ege'szseges emberek egy igazságos társadalomban nem fognak szamba vehető mértekben erőszakot elkövetni. ” Sajnos, az Egyesült Államok tarsadalmanak irányítói, a monopolisták es ügynökeik nem hajlandók és nem képesek ilyen irányban kormányozni nemzetünket. (folytatás az 5. oldalon)-AMERIKAI MAGYAR SZÓ—
