Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)
1974-10-10 / 39. szám
Thursday, Oct. 10. 1974. •AMERIKAI MAGYAR SZO nmERIKRMK n lEnm hegvcsiksoii „A hegyek országokat választanak el egymástól, de nem hegymászókat,” mondotta Yevgeny Gip- penreiter, a szovjet hegymászó tarsasag egyik vezetője. Az alkalmat erre a megallapitasra az adta, hogy egy nemzetközi hegymászó tarsasag júliusban, sok veszéllyel szembenézve, hogorgete- geken keresztül, emberáldozatok aran, megmaszta a Lenin-csűcsot, a Pamir hegység egyik kimagasló ormát. Ezúttal, első ízben, amerikaiak is resztvehettek a közep-azsiai Kirgiz es Tadzsik köztársasagok fölé emelkedő, Kasmír, Afganisztán es Kina fele elnyúló Pamir ormainak megmászásában. Christophers. Wren gyakorlott hegymászó a N.Y. Times moszkvai tudósítója is resztvett az expedícióban es erről Írott cikkeben elmondja, hogy az evek folyamán milyen sokan próbálkoztak mar sikeresen, vagy sikertelenül, a nehezen elerheto hegység csúcsaira különböző utakon feljutni. A 19 tagú amerikai expedíciót Peter C. Schoening 46 eves vegyészmérnök vezette. A rövid néhány heti túrán a tarsasagnak evek óta a legkegyetlenebb időjárásban volt részé, egyik tagjuk tragikus körülmények kozott meghalt es rengeteg nehézséggel kellett megküzdeniük. De 12 amerikai mégis eljutott a Szovjetunió harmadik legmagasabb hegycsúcsára, a 23.400 láb magas Lenin-csucs-ra. Előbb repülővel mentek a 12.000 láb magasban levő kiindulási pontra, ahol 10 ország hegymászói gyülekeztek. Ezt a tábort a Szovjet Hegymászó Szövetség vezeti, egy-egy hegymászóra eső 750 dollár költséggel, abból a célból, hogy szovjet hegymászók külföldre küldéséhez igy valutát szerezzen. Ez nemcsak a hegymászás, de az odarepules költségeit is magaban foglalja. A cikk iroja szerint nagyon is „megéri a költséget.” A barmikor erkezo turistákat kitűnő, meleg etellel fogadjak es egy viztartalyos teherautóról jó, meleg zuhanyt lehet venni. Az orosz hegymászók, akik nem tartoztak a mi táborunkhoz, szerintem nagyon lelkes, hozzáértő csoportot alkottak, nem olyanok, akik kihivjak a veszélyt. Gondoltam, biztosan számíthatunk rajuk, ha bajba kerülünk. Az amerikaiak, több csoportra oszolva, uj utakon kíséreltek meg a csúcs megmászását. A cikk iroja egyik ilyen csoporthoz csatlakozott. Utinaplojaban a következőket emliti: „Habar hoztunk magunkkal amerikai fagyasztva szárított eledelt, legtöbb élelmünket az oroszok szolgáltatják... a legjobbat, amit a Hegymászó Szövetség adni tud, a pompás, fekete kaviar a legfinomabb.” Egy 19.000 láb magas hegyszoroson kellett áthágni, hogy a Lenin csúcs ra eljuthassanak. Lejjebb, az egyik bázisnál lerakták hátizsákjukat es újabb kellékeket, élelmiszert hoztak fel. Ez a tabor egy gleccser-szakadek szélén, kinyúló jegszikla alatt volt. Mr. Wren erről igy számol be: „Ott egy másik amerikai csoporttal találkoztunk. Egyikük, Pete Lev lavina-kutató állandóan a hó és jég minőségét figyeli es veszélyre figyelmeztet. Éjfél után 1.26-kor egyszerre két nagy robaj hallatszik: mintha a szakadék alattunk megingott volna. Siri csönd mindenütt, aztán hirtelen sokezer tonnás hotömeg zúdul rank. A túra tagjai beugranak, vagy besodrodnak a szakadékba, amely megtelik hóval. A nagy teher negy- kezlabra kényszerít. Minden elsötétül, amint a hő a fölöttünk kinyúló jégsziklát elárasztja. A ho felgyülemlik és megfagy körülöttem. Levegőért csapkodok magam kórul, s köhögve köpködöm a havat. Semmit nem latok es alig tudok lélegzeni. Eltart egy percig, azutan vegeter a legnagyobb lavina, amit valaha láttám... alattunk a ho 30 meter magasban tornyosult fel. Csak később tudtuk meg, hogy a nagy hocsuszamlast földrengés indította meg. — Ki hiányzik? — kiáltja valaki ketsegbeeset- ten. Próbálóm kiszabadítani magam. Körülnézek, mindenki ott van. Szinte hihetetlen, hogy a lavina senkit sem sepert el. Segítünk egymást kiásni. Kiderül, hogy a felettünk levő jegsziklanak köszönhetjük, hogy a sokszazezer tonna ho nem temetett el bennünket.” A másik csoportban a 31 éves Gary Ullin odaveszett a lavinában. Szovjet vezetésű mentő- helikopterek, szovjet, amerikai, svájci és francia önkéntesekkel képtelenek voltak a hóviharon áthatolni. Később megtaláltak holttestet, a hóban eltemettek es sírját amerikai zászlóval jelöltek meg. Majd igy ir: „A radio köre gyűltünk. Bob Craig megköszöni az oroszok igyekezetét. Yevgeny Gip- penreiter moszkvai szakértő, aki a mentési kísérletet irányította, mondotta: „Tudniuk kell, hogy mi mindig önökkel leszünk, nemcsak örömben, hanem bajban, banat idejen is. Hegymászó kollegáink iránt mindig szoros barátságot érzünk.” A hegység másik oldalán egy nyolctagú szovjet női hegymászó csapat odaveszett a lavinában. „Nem azért vesztek oda, mert nők, hanem a kegyetlen időjárásnak lettek az áldozatai,” mondottak róluk később gyakorlott szovjet hegymászók. De a halálos balesetek, a kegyetlen időjárás es a rendkívüli nehezsegek ellenere feledhetetlen es nem sok embernek kijáró jutalom vart azokra, akik feljutottak a csúcsra. Mint Christopher Wron írja: „Kutató hegymászásunk most vegre a csúcsra vezet bennünket, ahol egy nagy, ezüst Lenin dombormű és előbbi csoportok áltál otthagyott más emlekek fogadnak. A kilátás innen leírhatatlan. Délnyugatra emelkedik a Kommunizmus hegycsúcs, mely 24.590 láb magasságban a Szovjetunió legmagasabb hegycsúcsa. Keletre, több mint 12.000 láb magasságban kéklik a Karakul-to. Azon túl, a hofödte hegyek a kínai Sinkiang megyeben tűnnek el. Fényképét csinálunk, de már alig varjuk, hogy lemehessünk.” Errol az útról a kővetkezőket Írja: „Erőnk mar úgyszólván nincs, mikor másnap lefelé indulunk. Allen Steck-nek fáj a bordája, mely a lavinában megsérült. Fele utón minket kereső hegymászókkal találkozunk, még lejebb, szovjet es francia hegymászók varnak rank. Nem tudok többe egyenes vonalban járni. De még esteledés előtt szilárd glecs- cserre erünk. Alig több, mint egy nap alatt közel 10.000 láb melyre ereszkedtünk. Leirtam, amit láttám, de attól tartok, túl sötétnek festettem le a hegymászást. Elvégre 12 amerikai mégis ott állt a Lenin-csucs ormán, két másiknak sikerült a 19. Partkongresszus-csucsra az északi oldalon feljutni. Meg Gary Ullin halála is tanulságtétel arra, hogy amerikaiak és oroszok milyen rendkívüli módón kepesek együttműködni.” Jegesmedvék az utcán * * * »I Manitobából erkezo hírek szerint időnként még most is jegesmedvék barangolnak Churchill varos kavicsos utain, annak ellenere, hogy lazas epitkezes folyik e sarkvidéki kikötő gyors fejlesztesere. A kanadai kormány sokmillió dollárt fektet be a modernizálásba. A lludson- obol melletti kikötőt a I r f i i 17. szazad elejen alapítottak. Most óriási teherautók szállítják az elóregyartott házelemeket, amelyekből egyre-masra építik a kikötőhöz szükséges uj lakóhazakat. Örülnek a varos vezetői, hogy a kormány nagy súlyt helyez az északi területek kifejlesztesere es remélik, hogy ez varosuknak is nagy hasznot, felvirágzást jelent. Habar Churchill kikötője a jég miatt minden évben kilenc hónapon at zarva van, a nyári hónapokban nagy forgalmat bonyolít le. Az idén például Kanada 25 millió bushel árpát es 50.000 tonna kent szállít innen. Jövő nyárrá pedig mar Churchillbol indulnak ki a távoli északi területeket ellátó hajok. Kanada sarkvidéké rendkívül gazdag ásványokban es nagyméretű kutatásokat végeznek gáz es olajföldek fellelésere. Mindezek Churchill város számára nagy forgalmat, fejlődést jelentenek. De mint minden ilyen kizsákmányoló befektetésre épülő helyen, ott is feszült viszony kezd kifejlődni a bennszülött szegény lakosság es a jómódú idegen üzletemberek között. A kormány, a lakóhazakon kívül, egy uj kórhazat is épit. A látogatók szamara azonban a legfőbb látványosság a szemétdombon van, ahova a jegesmedvék az olvadás idejen, tavasztól őszig gyakran ellátogatnak,eleimet keresve.Távoltartásuk- ra, a városi lakosok a kitett szemetet dróthálóval vonjak be. V.K. Sastojások Minnesotóból Ma inebe Maine állam koszali sasjai- nak tojásai valamilyen oknál fogva magtalanok, vagyis nem kelnek ki belőle fiokak. Az utóbbi időben Minnesota államból vittek tojásokat Mainebe es a Chippewa Nemzeti Erdőben az ottlevo sasfeszkek- be helyeztek el. Nem tudjak meg, hogy a feszek lakói hogyan fogadjak a betolakodókat, de remeny van ra, hogy vállaljak a szülő szerepét. Minnesotában a sasnepes- seg elég kielégítő, több mint 100 aktiv fészek-par előtt és 1973-ban 113 sas- fioka kelt ki a tojásokból.
