Amerikai Magyar Szó, 1974. július-december (28. évfolyam, 27-50. szám)

1974-10-10 / 39. szám

Thursday, Oct. 10. 1974. •AMERIKAI MAGYAR SZO nmERIKRMK n lEnm hegvcsiksoii „A hegyek országokat választanak el egymástól, de nem hegymászókat,” mondotta Yevgeny Gip- penreiter, a szovjet hegy­mászó tarsasag egyik ve­zetője. Az alkalmat erre a megallapitasra az adta, hogy egy nemzetközi hegymászó tarsasag júli­usban, sok veszéllyel szembenézve, hogorgete- geken keresztül, emberáldozatok aran, megmaszta a Lenin-csűcsot, a Pamir hegység egyik kimagasló ormát. Ezúttal, első ízben, amerikaiak is resztve­hettek a közep-azsiai Kirgiz es Tadzsik köztársasagok fölé emelkedő, Kasmír, Afganisztán es Kina fele elnyúló Pamir ormainak megmászásában. Christo­phers. Wren gyakorlott hegymászó a N.Y. Times moszkvai tudósítója is resztvett az expedícióban es erről Írott cikkeben elmondja, hogy az evek folyamán milyen sokan próbálkoztak mar sikeresen, vagy sikertelenül, a nehezen elerheto hegység csú­csaira különböző utakon feljutni. A 19 tagú amerikai expedíciót Peter C. Schoening 46 eves vegyészmérnök vezette. A rövid néhány heti túrán a tarsasagnak evek óta a legkegyetlenebb idő­járásban volt részé, egyik tagjuk tragikus körülmé­nyek kozott meghalt es rengeteg nehézséggel kellett megküzdeniük. De 12 amerikai mégis eljutott a Szovjetunió harmadik legmagasabb hegycsúcsára, a 23.400 láb magas Lenin-csucs-ra. Előbb repülővel mentek a 12.000 láb magasban levő kiindulási pontra, ahol 10 ország hegymászói gyülekeztek. Ezt a tábort a Szovjet Hegymászó Szövetség vezeti, egy-egy hegymászóra eső 750 dol­lár költséggel, abból a célból, hogy szovjet hegy­mászók külföldre küldéséhez igy valutát szerezzen. Ez nemcsak a hegymászás, de az odarepules költ­ségeit is magaban foglalja. A cikk iroja szerint na­gyon is „megéri a költséget.” A barmikor erkezo turistákat kitűnő, meleg etellel fogadjak es egy viztartalyos teherautóról jó, meleg zuhanyt lehet venni. Az orosz hegymászók, akik nem tartoztak a mi táborunkhoz, szerintem nagyon lelkes, hozzá­értő csoportot alkottak, nem olyanok, akik kihivjak a veszélyt. Gondoltam, biztosan számíthatunk ra­juk, ha bajba kerülünk. Az amerikaiak, több csoportra oszolva, uj utakon kíséreltek meg a csúcs megmászását. A cikk iroja egyik ilyen csoporthoz csatlakozott. Utinaplojaban a következőket emliti: „Habar hoztunk magunkkal amerikai fagyasztva szárított eledelt, legtöbb élel­münket az oroszok szolgáltatják... a legjobbat, amit a Hegymászó Szövetség adni tud, a pompás, fekete kaviar a legfinomabb.” Egy 19.000 láb magas hegyszoroson kellett át­hágni, hogy a Lenin csúcs ra eljuthassanak. Lejjebb, az egyik bázisnál lerakták hátizsákjukat es újabb kellékeket, élelmiszert hoztak fel. Ez a tabor egy gleccser-szakadek szélén, kinyúló jegszikla alatt volt. Mr. Wren erről igy számol be: „Ott egy másik amerikai csoporttal találkoztunk. Egyikük, Pete Lev lavina-kutató állandóan a hó és jég minőségét figyeli es veszélyre figyelmeztet. Éjfél után 1.26-kor egyszerre két nagy robaj hallatszik: mintha a szaka­dék alattunk megingott volna. Siri csönd mindenütt, aztán hirtelen sokezer tonnás hotömeg zúdul rank. A túra tagjai beugranak, vagy besodrodnak a szaka­dékba, amely megtelik hóval. A nagy teher negy- kezlabra kényszerít. Minden elsötétül, amint a hő a fölöttünk kinyúló jégsziklát elárasztja. A ho fel­gyülemlik és megfagy körülöttem. Levegőért csap­kodok magam kórul, s köhögve köpködöm a havat. Semmit nem latok es alig tudok lélegzeni. Eltart egy percig, azutan vegeter a legnagyobb lavina, amit valaha láttám... alattunk a ho 30 meter ma­gasban tornyosult fel. Csak később tudtuk meg, hogy a nagy hocsuszamlast földrengés indította meg. — Ki hiányzik? — kiáltja valaki ketsegbeeset- ten. Próbálóm kiszabadítani magam. Körülnézek, mindenki ott van. Szinte hihetetlen, hogy a lavina senkit sem sepert el. Segítünk egymást kiásni. Ki­derül, hogy a felettünk levő jegsziklanak köszönhet­jük, hogy a sokszazezer tonna ho nem temetett el bennünket.” A másik csoportban a 31 éves Gary Ullin odaveszett a lavinában. Szovjet vezetésű mentő- helikopterek, szovjet, amerikai, svájci és francia önkéntesekkel képtelenek voltak a hóviharon át­hatolni. Később megtaláltak holttestet, a hóban el­temettek es sírját amerikai zászlóval jelöltek meg. Majd igy ir: „A radio köre gyűltünk. Bob Craig megköszöni az oroszok igyekezetét. Yevgeny Gip- penreiter moszkvai szakértő, aki a mentési kísérletet irányította, mondotta: „Tudniuk kell, hogy mi min­dig önökkel leszünk, nemcsak örömben, hanem bajban, banat idejen is. Hegymászó kollegáink iránt mindig szoros barátságot érzünk.” A hegység másik oldalán egy nyolctagú szovjet női hegymászó csapat odaveszett a lavinában. „Nem azért vesztek oda, mert nők, hanem a kegyet­len időjárásnak lettek az áldozatai,” mondottak ró­luk később gyakorlott szovjet hegymászók. De a halálos balesetek, a kegyetlen időjárás es a rendkívüli nehezsegek ellenere feledhetetlen es nem sok embernek kijáró jutalom vart azokra, akik fel­jutottak a csúcsra. Mint Christopher Wron írja: „Kutató hegymászásunk most vegre a csúcsra vezet bennünket, ahol egy nagy, ezüst Lenin dombormű és előbbi csoportok áltál otthagyott más emlekek fogadnak. A kilátás innen leírhatatlan. Délnyugatra emelkedik a Kommunizmus hegycsúcs, mely 24.590 láb magasságban a Szovjetunió legmagasabb hegycsúcsa. Keletre, több mint 12.000 láb magas­ságban kéklik a Karakul-to. Azon túl, a hofödte hegyek a kínai Sinkiang megyeben tűnnek el. Fény­képét csinálunk, de már alig varjuk, hogy lemehes­sünk.” Errol az útról a kővetkezőket Írja: „Erőnk mar úgyszólván nincs, mikor másnap lefelé indulunk. Allen Steck-nek fáj a bordája, mely a lavinában megsérült. Fele utón minket kereső hegymászókkal találkozunk, még lejebb, szovjet es francia hegy­mászók varnak rank. Nem tudok többe egyenes vonalban járni. De még esteledés előtt szilárd glecs- cserre erünk. Alig több, mint egy nap alatt közel 10.000 láb melyre ereszkedtünk. Leirtam, amit lát­tám, de attól tartok, túl sötétnek festettem le a hegymászást. Elvégre 12 amerikai mégis ott állt a Lenin-csucs ormán, két másiknak sikerült a 19. Partkongresszus-csucsra az északi oldalon feljutni. Meg Gary Ullin halála is tanulságtétel arra, hogy amerikaiak és oroszok milyen rendkívüli módón kepesek együttműködni.” Jegesmedvék az utcán * * * »I Manitobából erkezo hí­rek szerint időnként még most is jegesmedvék ba­rangolnak Churchill varos kavicsos utain, annak elle­nere, hogy lazas epitkezes folyik e sarkvidéki kikötő gyors fejlesztesere. A ka­nadai kormány sokmillió dollárt fektet be a mo­dernizálásba. A lludson- obol melletti kikötőt a I r f i i 17. szazad elejen alapítottak. Most óriási teher­autók szállítják az elóregyartott házelemeket, ame­lyekből egyre-masra építik a kikötőhöz szükséges uj lakóhazakat. Örülnek a varos vezetői, hogy a kormány nagy súlyt helyez az északi területek kifejlesztesere es remélik, hogy ez varosuknak is nagy hasznot, fel­virágzást jelent. Habar Churchill kikötője a jég miatt minden évben kilenc hónapon at zarva van, a nyári hónapokban nagy forgalmat bonyolít le. Az idén például Kanada 25 millió bushel árpát es 50.000 tonna kent szállít innen. Jövő nyárrá pedig mar Churchillbol indulnak ki a távoli északi területeket ellátó hajok. Kanada sarkvidéké rendkívül gazdag ásványok­ban es nagyméretű kutatásokat végeznek gáz es olajföldek fellelésere. Mindezek Churchill város szá­mára nagy forgalmat, fejlődést jelentenek. De mint minden ilyen kizsákmányoló befektetésre épülő he­lyen, ott is feszült viszony kezd kifejlődni a benn­szülött szegény lakosság es a jómódú idegen üzlet­emberek között. A kormány, a lakóhazakon kívül, egy uj kórhazat is épit. A látogatók szamara azonban a legfőbb látványosság a szemétdombon van, ahova a jegesmedvék az olvadás idejen, tavasztól őszig gyakran ellátogatnak,eleimet keresve.Távoltartásuk- ra, a városi lakosok a kitett szemetet dróthálóval vonjak be. V.K. Sastojások Minnesotóból Ma inebe Maine állam koszali sasjai- nak tojásai valamilyen ok­nál fogva magtalanok, va­gyis nem kelnek ki belőle fiokak. Az utóbbi időben Minnesota államból vittek tojásokat Mainebe es a Chippewa Nemzeti Erdő­ben az ottlevo sasfeszkek- be helyeztek el. Nem tud­jak meg, hogy a feszek la­kói hogyan fogadjak a be­tolakodókat, de remeny van ra, hogy vállaljak a szülő szerepét. Minnesotában a sasnepes- seg elég kielégítő, több mint 100 aktiv fészek-par előtt és 1973-ban 113 sas- fioka kelt ki a tojásokból.

Next

/
Thumbnails
Contents