Amerikai Magyar Szó, 1974. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)
1974-01-17 / 3. szám
Thursday, Jan. 17. 1974. Ki veszi el tőlünk o tüzelőt és a benzint? A petroleumterraekek fogyasztása az Egyesült Államokban az utolsó két év folyamán rendkívüli módon megnövekedett. 1972-ben a fogyasztás 7.8 százalékkal és 1973 első 10 hónapjában még további 7.3 százalékkal emelkedett. Ez részben a gazdasági fellendülésnek tulajdonítható, de ezenkívül más okai is vannak. A leggyorsabban emelkedett a lepárlási maradék olaj fogyasztása, melyet a nagy ipari és kereskedelmi üzemek hasznainak. A november közepén vegzodó négy hét alatt a lepárlási maradék olaj beszerzése, az elozó ev ugyanezen szakaszához képest, 23.5 százalékos emelkedést mutatott. Ennek a tüzelőnek a fogyasztása is hasonlóképpen emelkedett. ELRAKTÁROZZAK A TÜZELŐT. Nyilvanvalóan ez sokkal többet tesz ki, mint amennyit az ipari termelés emelkedése megkíván. A nagyban megnövekedett fogyasztás részben annak tudható be, hogy olajat használnak földgáz helyett, amely nem elegendő. De az utóbbi hetekben és hónapokban az olajfogyasztás minden eddiginél nagyobb emelkedése csak azt jelentheti, hogy az óriási vállalatok sokmillio hordo olajat elraktároznak, hogy hiány esetere biztosítsak maguknak az ellátást. Mint minden más harácsolás, ez is azt idézi elő, hogy akik nem tudnak harácsolni, azok megrövidülnek — névszerint a petroleumtermékek munkásosztálybeli fogyasztói, akiknek nincsen módjukban olajat elraktározni. De ezúttal ez a sok független elárusítóra és finomítóra is vonatkozik. Ezeket a monopóliumok, az állítólagos hiány Örve alatt kiszorítják. ELŐNYBEN A PENTAGON. A kormány tervei az elosztásban első helyet adnak a Pentagonnak. A honvédelmi minisztérium hivatalosan több, mint 600.000 hordó mennyiséget használ el közvetlenül, vagyis a teljes belföldi fogyasztásnak 3 1/2 százalékát. Ezt azzal indokolják, hogy Japan, Szingapor és a U.S. hadsereg más szállítói nem adnak több olajat az arabokkal való szolidaritásból. De feltételezhető, hogy a Pentagon ennek nagyreszet más azsiai es afrikai helyekről szerzi be. MUNÍCIÓHOZ használjak. De még énnél is fontosabb a hadi erők közvetett olajfogyasztása a muníció gyártásban. Óriási mennyiségű villanyáramot fogyasztanak aluminium, ötvözött acélok, ritka fémek, de mindenek fölött a nuldeáris bomba anyagainak előállítására. KIK LESZNEK ELŐNYBEN? Az elosztásban ezután a villanyáramipar kerül sorra, amely változatlanul lepárlási maradék olajat hasznai földgáz helyett és semmi komoly előkészületet nem tesz a szénhasználat fokozására. Utana a gyáripar kapja az elsőbbséget. Ez takaríthatna meg a legtöbbet, mert jelenleg óriási mennyiségű aramot és tüzelőt pazarol el. A monopóliumok ármegszabási rendszerében a privát fogyasztók szubvencionálják a nagyüzemeket azáltal,hogy sokszorosan többet fizetnek az áramért. Mivel az ipar az áramot olcson kapja, nem siet takarékoskodni vele. A legnagyobb vegyi gyár, az E.I. du Pont de Nemours & Co. szószólói mondják, hogy az átlag nagyüzemek, a pazarlás megszüntetésével, könnyen- tudnak az energiahasznalatot 15 százalékkal csökkenteni. Ez napi 1.5 millió hordó olaj megtakarítását jelentené es véget vetne az úgynevezett hiánynak. Az áramfejlesztő üzemek egyre nagyobb mennyiségű nehéz tüzelőolajjal való ellátására azt a tervet dolgoztak ki, hogy a gazolin termelését nagymértékben csökkentik és a gyártott gazolinból elsősorban a katonaságnak, a kormánynak és az ipari érdekeknek juttatnak. A házi tüzelőolajat is hasonlóképp redukálják, mivel a disztillált tüzelőolajat az ipar rendelkezésére bocsátják. Amint a finomítókat egyre több nehéz lepárlási termékre és egyre kevesebb könnyüolajra állítják be, elkerülhetetlenül csökkenni fog a petrökémiai nyersanyagok gyártása. Ez nagy ellátási zavarokat helyez kilátásba a szerves vegyszerek, a plasztik, az autógumi gyártásához szükséges mügumi terén és számos iparágban es az ipari munkaalkalmakat rendkívül súlyos következményekkel fenyegeti. Victor Perlő Csatornaiszap a tengerpartokon Dr. William H. Harris, a Brooklyn College ten- gerbiologiai tudósa több kollegájával együtt egy kutató hajóról végzett tanulmányokat^ Long Island deli partjait környékező tengeren. Asoszerkezettel mintákat kapartak ki a tengerfenékről és Atlantic Beach-tól nem messzebb, mint fél mérföld távolságban, nagy mennyiségű csatornaiszapot találtak. Ez az iszap a 13 millió lakosú New York varosnak es kornyékének szennyvizéből, illetve a szennyvizet tisztító telepeinek kibocsátott csatorna-iszapjábol ered. Évente kb. 5 millió köbyard mennyiségű üledéket bocsátanak ki ezekből a telepekből, az Ambrose Light-tol délre, New York es New Jersey partjaitól 10 m'erföldnyire. A suru, fekete üledék, amely a vizarammal New York közelébe vándorolt, valóságos „holt tenger”-t kepez, amelyből minden elet kipusztul. Ennek az iszaptelepnek a növekedése, üyen közel a partokhoz, „katasztrofális” lehet. Dr. Harris a leletről készített dokumentumban kifejti, hogy „mérgező, enzimet tartalmazó nehezfemek a tengeri eledelen keresztül az emberi táplálékba juthatnak. Ezzel együtt olyan betegsegokozok is, mint a hepatitisz vagy az ence- phalitisz vírusa... coliform baktériumokat terjeszthet el a levegőben, amelyben a meningitisz es a polio könnyen elterjedhet.” Long Island déli strandfürdőinek nagyobb részét valószínűleg le kell majd zárni. Mar 1970 februárjában kiadott egy hasonló jelentest Richard L. Ottinger, akkori demokrata képviselő, amelyben egy 20 negyzetmérföldnyi csatornaiszapból eredő „holt tenger”-rol tett említést. De akkor ez a parttól csak 6 mérföldnyi távolságban mutatkozott. Ottinger, aki a Friends of the Earth környezetvédő csoport vezetője, jelen volt Dr. Harris kutatohajojan és a következőket mondta: „A hatóságok semmit sem tesznek. Csak krízisre reagálnak, amikor mar a szenny valósaggal a partokon van. Kell, hogy meg az utolso előtti percben, mielőtt a katasztrófa bekövetkezik, intézkedjenek.” Jones Beach-tol két es fel merföldnyire, es Fire Island-tol egy ket mérfóldnyire is csatornaiszapot találtak. Az a fonák helyzet állt be, hogy a tenger csatornaiszap szennyezodese sokkal rosszabb lett azóta, mióta egyre több csatornatisztító- telepet epitenek. •0®0®0®0#0®0®t;®0®0®0#0®0®0®0®0®0 SEGÉLYEN ÉLŐKRŐL. NEW YORK, N.Y. Első oldali szenzacioképen közli a sajtó, hogy az egy eve folyó vizsgálat eredményeként a városi ügyész 646 személy ellen vadat emelt közsegellyel való visszaélés miatt. A jelentes megemlíti, hogy néhányan ezek közül jómódú egyenek, akiknek nagy összegű bankbetétjük van, luxuslakásokban laknak, elegáns autóval járnák. Az ilyen hírek nyilván bizonyítani kívánják a szélesen terjesztett koholmányt, hogy a segélyen elöknek nincs is szükségük a segelyre, azok munkakerülők, jól élnék és vakációznak a segélyből. Valóságban mit bizonyít ez a jelentes? Csak azt, hogy a sok százezer New York városi segélyt igénylő között találtak 646 csalót, akik a két millió dollárt megközelítő segélyösszegből 250.000 dollárt csaltak ki a várostól. Az ilyen hírek csak arra szolgálnak, hogy a segélyt méltán igénylők százezreit megkurtits'ak ebből a segélyből. Hasonló közszellemet tuntet fel a New York Times egy levelirója, aki nyilván jómódú nyugalmazott egyén. Szerinte a nyugdíjasok közül nagyon soknak nincs ra szükségé, es csak egy néhány egyen ínséges helyzetének elnagyzolá- sával igazolják a követelést a nyugdijak felemelésere. A levélíró úgy véli, hogy milliók kapják ezt a nyugdijat, akiknek nincs több szükségük rá, „mint, mondjuk, Averell Harriman, vagy Bette Davis.”-AMERIKAI MAGYAR SZÓ----4 _
