Amerikai Magyar Szó, 1974. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-03 / 1. szám

Thursday, Jan. 3. 1974. 3 AMERIKAI MAGYAR-SZÓ OSZTÁLYHARC FENYEGET ANGLIÁBAN Nagyvállalatok óriási adományokkal segítették Nixont „Common Cause”, a polgári ügy vizsgáló bizott­ság tevékenysége napvilágra kényszeritette az Elnök Ujraválasztási Bizottságá-nak küldött adományok pénzügyi adatait. Sok minden derül ki ezekből az adatokból. Kimutatják például, hogy az ország leg­nagyobb vállalatainak vezetői, nyíltan vagy burkol­tan, nagy fizetésű alkalmazottaiktol nagy összegű adakozásokat kivántak meg Nixon kampányara. A Bethlehem Steel Company például, amely al­kalmazottai között mindig is különböző jótékony- sági alapokra gyűjt, 1972-ben Nixon ujravalasztasat tekintette a legfontosabb adakozásnak. A legmaga­sabb igazgatóság! vezetők fejenként 2500 dollárt adományoztak, az alelnökök 1250-et, a helyettes alelnökök és alantasaik 750-et, 200-at, es igy to­vább. A Leon Jaworski különleges ügyész adomá­nyokat kivizsgáló segedje, Thomas F. McBride, sok különös körülményt fedezett fel ezekben és más vállalatok adakozásaiban. Eddig már hét vállalati igazgatót találtak, aki beismerte, hogy törvénytele­nül használt fel részvénytársasági alapokat Nixon támogatásara. „Nagyon erős közvetett bizonyíté­kunk van arra” — mondta McBride, hogy egyes vállalatok „az alkalmazás es a fizetési rang feltétele­ként megkövetelik, hogy alkalmazottaik bizonyos összeget, vagy fizetésük bizonyos százalékát” egy kimondott politikai célra adományozzak. „Nehéz megállapítani, mennyi ezekből az egyéni és mennyi a törvénytelen vállalati adakozás.” A Bethlehem Steel elnöke, Stewart S. Cort be­ismerte, hogy McGovern jelöltetése miatti aggodal­mukban „az igazgatóság együttes határozatot hozott egy bizonyos meghatározott összegre”, amit a Nixon kampányra az alkalmazottaktól gyűjtöttek. Ez a „jótékony adakozas” több, mint 50.000 dollárt tett ki. A chicagói Borg-Wamer Corp. vezetői egyenként 3000, 2000 dollárt, az alelnökök valamivel kisebb összegeket adományoztak. Az igazgató váltig állítja, hogy nem voltak kimondott kvóták és az adakozások teljesen önkéntesek voltak, de azt is beismeri, hogy az ujraválasztási bizottság pénztámoka, Maurice Stans „telefonon felkeresett bennünket” es figyel­meztetett, hogy „Nixon a további négy évi elnöksé­get megérdemli.” A pittsburghi Rockwell International Corp. veze­tői ugyanígy 98.000 dollárral járultak hozzá Nixon újraválasztásához. Az egyik aligazgató vallomása szerint a General Motors igazgatósági tagjainál 1972-ben diszkrét, privát látogatást tettek Nixon kampányának kül­döttei, közöttük Stans, valamint Herbert Kalmbach, az elnök ügyvedje, es Max Fisher, a republikánusok detroiti pénzgyűjtője. AG.M. adományaiból 30.000 dollárt az ujraválasztási bizottság egy nappal azelőtt kapott meg, hogy április 6.-án az adományokat szi­gorító törvény életbe lépett, amely szerint politikai célokra adakozók nevét nem lehet titokban tartani. Ford, Chrysler, Du Pont sok százezer dolláros adományokat nyújtott át az ujraválasztási bizott­ságnak, ezeken kívül még más nagy vállalatok is nagy összegekkel segítették a kampányt. Egyesek beismer­ték, hogy vállalati alapokat erre a célra törvényte­lenül használták fel, de hogy ez ki ne derüljön, a pénzt bonyolult „nagymosási” eljárásnak vetették alá: a pénz előbb olyan messze helyekre tett kör­utat, mint Lebanon, Gabon és Panama. Épp úgy, mint ahogyan a tejtermelők szövetsegé­Anglia a politikai megrázkódtatás idejet éli. Ener­gia fejlesztési képességét az arab bojkottonjúl még tovább korlátozza a bányászok, a vasúti és a villa­mossági dolgozók sztrájkja. A helyzet olyan súlyos, hogy a kormány a háromnapos héttel, a költség- vetés, nagymérvű csökkentésével e’s rendkívül nagy munkanélküliséggel reméli a javulást elérni. A -szer­vezett munkásság viszont azt állítja, bogy a kor­mány azért választja ezeket a lépéseket, hogy a munkásság követeléseinek kielégítése' helyett, ily- modon megtörje a szervezett munkásság hatalmát. Prof. Nicholas Kaldor, a Labor Party közgazdásza, kijelentette, hogy ezek a lépések 800-szor annyiba fognak kerülni, mint a munkásság követeléseinek megadása. Michael McGahey, a skót bányászok ve­zére, a Glasgow-i tüntető tömegeknek azt mondta, hogy a jelen sztrájkoknak nem csak béremelés a célja, hanem jelentős politikai és társadalmi válto­zások elerese. McGahey kommunista, de nézetei megegyeznek nagyon sok harcos munkásvezérével, akik nem azok. Az angol munkásság harcosságát megmagyaráz­hatja a szakszervezetek decentralizált szerkezete. Bár megvan a központi .Trade Union Congress, az egész mozgalmat felölelő szabályaival és rendelke­zéseivel, az igazi hatalom a muhelymegbizottak ke­zében van. A központi szervezet köthet szerződést az egyes iparokkal, mégis a műhely megbízott to­vábbi előnyöket nyerhet a gyárvezetóséggel kötött külön egyezménnyel. Az also tagság szavának ereje nagy szerepet játszott abban, hogy a fővezérség sokkal radikálisabb lett az utolsó években. A leg­nagyobb angol szakszervezet, a Transport and General Workers, valamikor a jobboldal bástyája volt, most Jack Jones a vezetője, egy baloldali szo­cialista, úgymint Hugh Scanlon is, a második leg­nagyobb szakszervezet, az Engineers, vezetője. Scanlon azt mondja, minden este imádkozik, óvják meg, hogy tiszteletreméltó szakszervezeti vezér le­gyen, mert ha a másik oldal dicséri, akkor nem jól végzi a dolgát. A baloldali munkásvezérek, úgy mint a kommunisták, akik nagyon megerősödtek, a szak- szervezet hatalmát arra akarják irányítani, hogy megdöntsek a konzervatív kormányt, leküzdjék a szakszervezetek jobboldalát és egy olyan Labor Party kormányt helyezzenek hivatalba, amely radi- kalis változásokra kötelezi el magát. De nem csak politikai világnézet az, amely ki­hívja az angol szakszervezetek harciasságát. Ameri­kai mertek szerint az angol munkásságot még min­dig rosszul fizetik, sót még nehány európai ország­hoz viszonyítva is. Például a bányászok heti 95 dollar alapbérért küzdenek. Az újságokból és a tele­vízióból tudjak, hogy az üzleti világban egyesek hatalmas vagyonra. tesznek szert, különösen az in­gatlan spekulánsok, akiket nem korlátoz a bérfa- gyasztas. A gazdasági körülményeken túl, a társa­dalmi elhatárolások még mindig fennállnak Angli­ában. A munkás gyermeke felküzdheti magát a gazdasági létrán, de o maga úgy érzi, hogy ö egy más világban el. A munkásság részére a szakszerve­zet az osztályának egyetlen fegyvere, amely nélkül védtelennek érzi magát a felsőbb osztályokkal szem­ben, gazdasagilag, politikailag és önérzet szempont­jából is. Ha Mr. Heath áldozatokra hívja ót fel, első érzésé az, hogy Mr. Heath nem azért hívja őt fel, hogy az országnak segítsen, hanem, hogy bará­tainak és azok barátainak segítsen. A második vi­lágháború idején az angol munkásság készséggel válaszolt Churchill felhívására, mert tudták akkor, hogy segítségük az ország javára lesz, nem pedig egy néhány gazdag embernek. A mai angol munkás­ság és vezetőik nincsenek erről meggyőződve. Vágó Oszkár ROMA, Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, a párt központi bizottságának ülé­sen mondott zárszavában hangoztatta, hogy az olasz gazdaság és társadalom gyökeres megújítása az egyet­len kivezető ut az ország súlyos, válságos helyzeté­ből. A továbbiakban megjegyezte, hogy a harmadik világ népei és országai mind határozottabban sze­gülnek szembe az imperializmussal. A dollár leérté­kelés es a nyersanyagok drágulása és az olajválság csődbejuttatta azt a fejlődési típust, amelyet Olasz­ország mindeddig követett. A legutóbbi években megrendült az olasz fejlődés egyik alappillére, az MlVSAft/WWWWWVVWVVVVVVWVVWVVVWWVV^ nek nagy összegű kampányadakozasa meghozta azt az eredményt, hogy Nixon néhány hónapon belül a tej magas árának szubvencionálását rendelte el, más nagyvállalatok vezetői is tudták, számíthatnak Nixon kormányara, hogy érdeküket mindig hűsé­gesen fogja képviselni. A profit mindenkori védelme, a korlátlanul emelkedő árak is ezt bizonyítják. SÚLYOS NÉZETELTÉRESEK A KÖZÖS PIACBAN PÁRIZS, Nagy kiábrándulást okozott Párizsban, hogy a koppenhágai Közös Piac csúcsértekezleten, miután elhatározták, hogy január elsejére létre kelle­ne hozni a közösség területfejlesztési pénzalapját, a külügyminiszterek nem tudtak ebben megegyez­ni. Vita tárgya volt nemcsak az egyes országok hozzájárulása az alaphoz, hanem az is, hogy ebből az alapból melyik országnak melyik része fog resze­Berlinguer az olasz gazdasági problémákról sülni. A vita fellobbantotta azokat a különbségeket, amelyeket az értekezlet igyekezett a felszín alá nyomni. Ismét teljesen bizonytalanná vált a meg­egyezés a pénzügyi és az energiaügyi egység meg­teremtésére. A fö nehézséget Anglia, Olaszország es Írország okozták, ezek reménykedtek legjobban, hogy elmaradt körzeteik fejlesztésére segélyt kap­nak. A kilencek gazdasági közösségét válság fenyegeti alacsony munkabérek rendszere. Meg kell változtat­ni az egész fejlődési típust ahhoz, hogy az ország kilábaljon a válságból. '© MOSZKVA, A Szovjet Kormány nyilvánosságra hoz­ta azt az egyezményt, amelyet a Del-Vietnam-i Ideiglenes Forradalmi Kormánnyal kötöttek. Az egyezmény értelmében a Szovjetunió gepeket, mező­gazdasági felszerelést, olajtermékeket, műtrágyákat, fémeket, gyógyszereket, élelmiszereket és egyéb szükséges árukat fog a Forradalmi Kormánynak szállítani. ©. WASHINGTON, D.C. A State Department bejelen­tette, hogy a Chile-i kormány beleegyezett, hogy a következő nyolc év során letörleszt 124 millió dollár adósságot. Talán ezért is volt az E.A. kor­mánya hajlandó az uj chilei kormányt olyan gyor­san elismerni.

Next

/
Thumbnails
Contents