Amerikai Magyar Szó, 1974. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1974-03-14 / 11. szám

Thursday, March, 14. ty<<*. Pesszimista közhangulat Izraelben Habár a körülöttük élő arabokkal hosszú evek után végre tartós békét ígérő, komoly béketárgya- lasokra készülnek, az izraeli közhangulatot jelenleg mégis a lehangoltság jellemzi. Gyökerében megin­gott önbizalmuk, hogy Izrael népe es hadserege „legyőzhetetlen”, s az ország lakosai kétségben, bi­zonytalanságban élnek. A legtekintélyesebb véle­ménykutató intézet, a Tapasztalati Társadalmi Ku­tatások Izraeli Intézete, felmérései szerint az ország hangulata az okt. 22-i fegyverszünet óta állandóan hanyatlik, a kormány es a hadsereg vezetősége iránt is egyre kevesebb a bizalom. A véget nem érő állandó mozgósítás, az árak folytonos emelkedése, az egyre emelkedő fegyver­kezési költségvetés elkeseríti az embereket. Izrael lakosai egyre világosabban látják, hogy vezetőségük teljesen csodbement. A december végi választások is ezt mutatták. Az ország többsége egyelőre még nem látja a kiutat a jelenlegi reménytelen politikai helyzetből. A generálisok egymást vádolják a siker­telenségekért. Golda Meir szűk többseggel megsza­vazott kormányát úgyszólván minden oldalról állan­dóan támadják. Egyik oka, hogy a nép hite megrendült kormá­nyában, hogy a háború kitörése óta sok fejleményt eltitkoltak a lakosság elől. Egyes részleteket csak a külföldi hirlapokból tudtak meg. Az elesett katonák névsorát sem hoztak nyilvánosságra, ami az izraeli lakosok köreben érthetően nagy aggodalomra ad okot. Ezt azzal indokolja a kormány, hogy még nincs pontosan összeállított listája, de mindenki sej­ti, hogy azért tartják vissza a listát, mert felnek a hatástól, amit a több mint 2600 név nyilvánosságra hozatala okozhat. Izraeliek aggodalommal üdvözöl­nek rég nem látott barátokat. Mig a névsort közzé nem teszik, nem lehet tudni, melyik családnak ve­szett oda valamelyik hozzátartozója. A kis ország­ban sok családot- érte veszteség. Egy másik lehangoló körülmény, hogy a fokozott mozgósításban azok a férfiak és nők, akik azelőtt három évet töltöttek katonai szolgálatban es évi 1 hónapot tartalékos kiképzésben, most meg énnél is többet lesznek kénytelenek szolgálatban eltölteni. Belefáradtak már a sok katonáskodásba. Látják azt is, hogy a katonai költekezés egyre többet emeszt fel az ország vagyonából, ugyanakkor a kormány megvonta olyan élelmiszercikkek, mint a kenyer, a tej és más mindennapi szükségletek szubvencioná­lását, az élelmiszerarak 30-tól 70 százalékig terjedő arányban emelkedtek. A közlekedés mindenütt sú­lyosan megnehezedett, mivel az autóbuszok százait frontszolgálatra használták fel. A mindennapi élet felgyülemlett nehézségei Izraelben szinte a szakadá­sig feszülnek. A véleménykutatók es külföldi látogatok szerint az izraeli nép többsége úgy érzi, vissza kell adni részben, vagy egeszben az elfoglalt arab területeket, ha igy az arabokkal vegleg ki lehet egyezni. A tartós beke lehetősége az egyetlen valóság, ami reményt ad az országnak. , < Jellemző az izraeli hangulatra az egyik Tel Aviv-i üzletember velemenye: az októberi háború szet- foszlatta azokat az illúziókat, amikben az izraeliek éltek. Az 1967-es háború óta, mikor Izrael döntő csapást mért az egyiptomi hadseregre, az izraeliek „álomvilagban” eltek, elhitték, hogy az elfoglalt területek biztonságot adnak es helyettesíthetik a békeszerződést. Az októberi háború kijózanító ha­tásáról Yitzhak Rabin volt washingtoni nagykövet, jelenleg az izraeli parlament tagja, a következőket mondja: „Arrogánsak voltunk az arabokkal szem­ben es saját képességeinket tülbecsültük.” Sokan, különösen a fiatalok, úgy érzik, hogy az állandóan háborúval fenyegető életnek tragikusan magas ára van. így sóhajtott fel egy üzletember fe­lesege, akinek a fia mar a második háborút elte tűi: „Ha a területekért békét kaphatunk, hajlandó len­nek Jeruzsálemen kívül mindent feladni.” (Az ara­bok különben is Jeruzsálemnek csak mohamedán részét követelik.) Látják országuk teljes nemzetközi elszigeteltsé­get és hogy csupán az Egyesült Államok gazdasági és katonai segítségére számíthatnak. De ennek a segitse'gnek a jövője is bizonytalan, tekintve, hogy a U.S.A. is kenycelen lesz, a nemzetközi gazdasági és politikai nyomás következtében, közel-keleti po­litikáját, ha csak részben is, megváltoztatni. A háború és állandó hadi felkeszültseg terheit legsúlyosabban Izrael dolgozó rétegei érzik meg. Kevés hir jön Izraelből a munkásság es a béke-erők küzdelmeiről. Annyi biztos, hogy még kémény küz­delemre van szükség az egységfront megteremtésé­hez, amellyel józan alapokon, az elfoglalt területek visszaadásával,az ENSZ határozatainak betartásával, garantalt és tartós békét lehet elérni, hogy Izrael reményekkel nézhessen a jövendő felé. Vágó Klára Minimum követelés, Az ország minden városában, a szövetségi kor­mánynak az állami es városi hatóságokkal karöltve, kellene Napközi Otthonokat felállítani az idős pol­gárok részére, ahol minden nap legalább egy meleg ételt szolgálnának fel. Ezen felül fel kell emelni a szövetségi nyugdijat ötven százalékkal, díjmentes utazást biztosítani ré­szükre es mentesíteni ókét minden orvosi, kórházi es üdülési költségektől. I SOBEL OVERSEAS CORP. I = llflf ■ rAÜAVIlÄIfCrA 210 EAST 86th STREET, NEW YORK. N. Y. 10028 = = IRKA tOUuTNORoEu - telefon: 1212153^90 ­I UTAZÁSI IRODA - IBUSZ HIVATALOS KÉPVISELETE | SZÁLLODA FOGLALÁS — FORINT UTALVÁNY — VIZUMSZERZÉS = E LÁTOGATOK KIHOZATALA — GYÓGYSZEREK tS VÁMMENTES KÜLDEMÉNYEK » ' IKK A Magyarországra — TŰZ EX Csehszlovákiába s IFJÚSÁGI BANDA LAKÁST ERIT Ha van megfelelő alkalom ra, az utcán tanyázó, sokszor bajba kerülő ifjúsági bandak hasznos, értel­mes munkával tudjak idejüket eltöltenL Mi sem mutatja világosabban ^nint a new yorki East Harlem­ben, a Second Avenue és 119. utcánál végbemenő nagy munkálkodás, amellyel egy lerongált, elhagya­tott, ócska lakóházat renoválnak és benne új, mo­dem lakásokat építenek. A Renigades nevű ifjúsági utcai banda, valamint 15 csalad tagjai vesznek reszt a renoválásban. Még nyolc más, hasonló ház vár renoválásra, amelyhez a város adja az anyagi segítséget. A kör­nyékbeli szegény lakók, pénz hiányában, lefizetés helyett saját munkájukkal járulnak hozzá a koope­ratív lakások epitkezesehez. Tekintve, hogy több mint félmillió roskadozó, emberi hajlékra már nem alkalmas es a háztulajdonos által elhagyott lakás van New Yorkban, ez az épít­kezés nem több, mint egy csepp a tengerben. De a város illetékes hivatalnokai remélik, hogy ezeknek a sikeres befejezésével az ilyenfajta renoválási prog­ramot több helyen kiteijeszthetik. A St. John the Divine hires katedrális vezetősége nemregen bejelentette, hogy támogatni fogja a kö­vetkező két evre szóló, u.n. „Sweat Equity” rehabi- litálási programot 200 üresen hagyott házban 3000 lakás újjáépítésére.Hasonló programokat vezettek be Baltimore,Philadelphia és Wilmington városokban is. A new yorki 119.utcában a Renigades tagjai már hónapok óta serényen végzik a bontási munkálato­kat. Az ócska berendezést, a nem teherbíró falakat eltávolítják és uj terv szerint derűs, világos, csinos és egészséges lakásokat epitenek a regiek helyebe. Az ilyen elhanyagolt és elhagyott házakat adó-nem­fizetés miatt a város tavaly nyáron saját tulajdonába vette. 320.000 dollár kölcsönt adott a renováláshoz, amelyhez a további 140.000 dollár értékű munkát a jövendő lakok szolgáltatják. A Renigades banda egyik tagja, azelőtt kábító­szerek rabja volt és lopásért börtönbüntetést töltött le. Most o is, mint a többiek, úgy érzi, van miért egesz nap nehezen dolgozni. A szebb és jobb, olcsó lakás reményében épp oly nagy igyekezettel dolgo- zik,mipt bárki Plás. . , ,.. .. , —AMERIKAI MAGYAR SZÓ _ B

Next

/
Thumbnails
Contents