Amerikai Magyar Szó, 1973. július-december (27. évfolyam, 27-50. szám)
1973-11-01 / 42. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ mmm meg mindig vannak BABSZOLGÁK A Középafrikai Köztársaság 4000 lakosú, Bagan- dou nevű községében a pigmeusokat nem számolják a lakosok köze. A pigmeusok — kb. 4 láb magas, világosbarna borii emberkék t többségé rabszolgasorban él, rendkívül primitív körülmények között, de nem ősi népszokásaik szerint, hanem mint az afrikai ültetvényesek rabszolgái. Az egyik ültetvényes 22 pigmeust dolgoztat, akiket mint más tulajdont,' az apjától örökölt és gyermekestől más tulajdonnal együtt,a fia fog örökölni. Philippe Reynaert francia katolikus pap három éve működik ezen a környékén. 0 mondotta, hogy egyszer kérte az afrikai keresztényeket, hogy imádkozzanak a pigmeusokért, de erre csak nevettek, mert az afrikaiak nem tekintik embernek a pigmeusokat. A Közepafrikai Köztársaság pigmeusai a Cameroon, Zaire es a Congo erdőségeiben élő Babinga népfajtához tartoznak. Az ottani misszionáriusok becslése szerint számuk 25.000 - 50.000 között van. Ok végzik az ültetvenyeseknek a legnehezebb munkát, erdőt irtanak, fákat döntenek és a földeken is dolgoznak. A pigmeusok hónapokig az erdőben vannak, ahol vadászatból élnek, de mindig visszamennek a „gazda”-hoz, aki sót, cigarettát ad nekik a munkájukért. Az egyik ültetvényes mondotta, hogy a pigmeusok félnek a napfénytől és családjaikat mindig az erdőben hagyják. Ennek az ültetvényesnek nagyon sok pigmeus rabszolgája van, de titokban tartja számukat, mert mint minden tulajdon után, azért is adót kell fizetni. Iskola természetesen nincs a pigmeusok számara és teljes tudatlanságban élnek. A lőtt vadakon kívül mamóka gyökér, banán és más gyümölcs a táplálékuk, de általában a rosszul tápláltság betegségei mutatkoznak rajtuk. Sokan szenvednek koztuk tuberkulózisban és maláriában, s igen fiatalon elhalnak. Senki sem törődik velük, a kormány legkevésbé. Valami lassú változás azonban mégis mutatkozik. Egyesek az erdószéli falvakban állandó lakásba telepednek. Sárból és rudakbol építenek maguknak házakat, mint a többi afrikaiak és ruhát is kezdenek hordani, valami szoknyát, vagy nadrágot és vannak akik már inget is hordanak. Fajkeveredés is létre jön, mert előfordul hogy pigmeus nők afrikai férfiak gyermekeit hozzak a világra. Egy kávéültetvényes egy pigmeus növel lakik együtt es egy leányuk is van, de nem hajlandó feleségül venni gyermeke anyjat. „A fivéreim ellenzik,” mondotta. „Azt akarják, hogy afrikai nőt , vegyek el, de erre nincs pénzem.” Egy afrikai feleségért sok pénzt kell lefizetni, de a pigmeus nő semmibe sem kerül. A kormány mit sem törődik a pigmeusok életének megjavításával, de a turistáknak, mint exotíku- mokat mutogatják őket. Előhozzak ókét az erdőből, hogy a külföldiek előtt táncoljanak és különleges madárfüttyszerű énekükkel szórakoztassák őket. A túravezetók úgy beszelnek róluk, mint akik megelégedettek sorsukkal, a pénz nem érdekli őket es csak az erdőben szeretnek tanyazni, ezert nem lehet sokat tenni értük. Arról nem beszélnek, hogy az eredeti életükből kibolygatott kis embereket hogyan használják fel 1 saját céljaikra a rabszolgatarto gazdák. Indonézia szegényei a dúsgazdagok között Mióta Szuharto generális katonai puccsal és a kitevő uralkodó osztály a legnagyobb jómódban él. legkegyetlenebb tömegmészárlással 1965-ben meg- A többmillió dolláros külföldi segítségnek legna- döntötte Sukarno elnök népkormányát, Indonézia gyobb része Dzsakartában kerül forgalomba. A fő- fővárosában, Dzsakartában, a lakosság 7 százalékát városban van az ország telefonjainak 30 százaléka USA területén kapható saakűaktekben, amhátakhi. KELSO IMPORT, INC. 15 V 18th Street New Y«k, N.Y. 10010 •VhMiet 218— 255—0099 Thursday, Nov. 1. 1973. es 100.000 televíziójának legnagyobb része is az itteni gazdagok otthonába kerül. A gazdagok laknak a fővaros 15 százalékot kitevő lakásaiban, amelyek csatornázással, tiszta ivóvízzel és normális áramszolgáltatással vannak ellátva. Agyonzsufolt, szennyes, egészsegtelen kunyhókban laknak, szörnyűséges körülmények között. Dzsakarta szegény lakossága az utóbbi evekben nagymértékben megsokszorozodott. A mezőgazdasági falvakban egyre növekvő nyomor miatt a falusi lakosok ezrei vándorolnak évente a városokba, jobb megélhetést keresve. Dzsakarta lakossága ebből kifolyólag ma már 5 millióra nőtt. A nyomor elől menekülők a fővárosban sem találnak munkát, A parasztok 80 százalékának közép Jávában nincs saját földje, a többinek 1 akemel kevesebbje van. Amikor van munka a földeken, a mezögazdasagi órabérek napi 15-20 centet tesznek ki. Dzsakartában ha van napszamosmunka, napi 35-50 centet kereshetnek. De a fővárosba vándorolt parasztok legtöbbje mindeddig a háromkerekű riksákat pedálozta, mert ezzel legalább a minimális betevő falatot megkereshettek. A riksa volt még három évvel ezelőtt is a közlekedés legfőbb módja. Három évvel ezelőtt azonban a főváros katonai kormányzója, Ali Szadikin generális, az indonéziai fővárost „zárt város”-nak nyilvánítottá és megtiltotta a parasztok további odavándorlását. Hogy a fővárosban eltüntesse a nyomor látványát, azóta más szigorításokat is elrendelt. Többek között, hogy a riksák csak este 10 óra után működhetnek és az utcai árusítóktól is megvonta az engedélyt. Gyakori razziákat rendelt el a vidékről jöttek lakóhelyein és sok helyen leromboltatta a települők nyomorúságos viskóit. Ezekkel az eljárásokkal, Szadikin generális büszkén jelentette, hogy a falusi szegények betelepuleset havi 16 ezerről évi 16 ezerre csökkentette. Három év óta a fővaros képe teljesen megváltozott. A belvárosban üvegfalú, csillogó felhőkarcolók nyúlnak a magasba, az utcakon elegáns autók futnak es a boltok kirakataiban televíziókat, lakáshütö- készülekeket és más kényelmi es luxusberendezese- ket kínálnak. A jólet láttán senki sem sejti, aki nem tudja, hogy Dzsakartaban a családfők 90 százaléka heti 25 dollárnál kevesebbet es 35 százaléka 5 dollárnál kevesebbet keres. Az országban a gyermekek 50 százaléka nem jár iskolába. (Az iskolákban $ 6.50 a beiratasi dij es havi 60 cent tandijat is kell fizetni. Ezt a riksahajtok es más éhbérből élók nem engedhetik meg.) Dzsakarta nyomorvidékeinek lakói reménytelen elkeseredettsegben élnek. Csakis a kormány tudna segíteni sorsukon. Egyre jobban vágynak vissza a faluba, de a megélhetés lehetösege már ott is bezárult mögöttük. A jólétben elő gazdagok és a siralmas nyomorúságban élő szegények közötti társadalmi, gazdasági ellentétek bármikor kirobbantható nagy küzdelmeknek a lehetőségeit hordozzak magukban. V.K. WASHINGTON, D.C. Ismail Fahmy, Egyiptom külügyminisztere tárgyalásokat folytat Dr. Kissinger amerikai külügyminiszterrel az izraeli-arab beke- tárgyalásokkal kapcsolatos problémákról. Fahmy külügyminiszter Sadat elnök utasítását követi, amikor ragaszkodik ahhoz, hogy a beke- tárgyalások csak akkor kezdődhetnek, ha Izrael visszavonja csapatait az október 22-i vonalra, amikor az ENSZ Tűzszünet Egyezménye eredetileg hatályba lépett. 8___ * • HÉTVÉGÉN, USZODÁBAN, TENGERPARTON, SÁTORBAN ÉS WEEKENDHÁZBAN HASZNÁLJA ÖN IS
