Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)

1973-06-28 / 26. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD Thursday, June 28. 1973 KAMPÁNY HÍREK EGYRE TÖBBEN ADNAK SZAZ-SZAZ DOLLART LAPUNK MEGJELENÉSÉNEK BIZTOSÍTÁSÁRA Ha időt veszünk magunknak és átböngésszük, hogy kik mennyit adakoznak lapunk jelenlegi pénz­ügyi kampányában, szembetűnik az a tény, hogy egyre többen vannak, akik - megértve a jelenlegi sú­lyos helyzetet - száz-száz dollárral járulnak hozzá a kampány sikeréhez. E csoporthoz csatlakozók között találjuk Rose Halvakszot, akinek férje lapunk detroiti képviselője volt elhunyta előtt. Halvakszne férjé tiszteletére küldte be a száz dollárt és a következőket úja: “Tudom, hogy szeretett férjem, ha még ma is élne, nagy örömmel küldene be ezt az összeget la­punk támogatására.” íme egy másik level: “Itt küldök húsz dollárt lapunk támogatasara. Jövő hónapban ismét küldök ugyanennyit. Szeretet­tel üdvözlöm mindazokat, akik lapunk segitsegere sietnek. Helen Kaincz, Canton, Ohio” ÖT VEN EV - ÖT VEN DOLLAR “1923junius6.fontos nap volt életünkben. Ezen a napon kötöttünk házasságot es most ünnepeltük házasságunk 50. évfordulóját. Ennek órómere ado­mányozunk lapunk javára ötven dollárt, a chicagói kvótára, mert vannak még ott olyanok, akikkel fia­tal éveinkben együtt dolgoztunk. Köszönjük a chi­cagói barátoknak a megemlekezest. Dolgozzunk e- gyűtt egy jobb es igazságosabb jövőért. John & Julia Dies, Sun City, Cal.” íme meg néhány level: “Itt küldök 30 dollárt a lapkampany clevelandi kvótájára. Mrs. H. Lénárt, Parma Heights, Ohio” “A 20.000 dolláros kampányhoz húsz dollárral szeretnék hozzájárulni. Medve Bálint, Trenton, N.J. ” # “Mellékelve küldünk egy 25 dolláros checket a Magyar Szó számára, hogy meg ne szűnjön a lap, mert nagyon veszélyes időket élünk. Bert & Clara Skapinetz, Perth Amboy.” “Itt küldök becses lapjuk részére tíz dollárt és öt dollar adományt. Szépen köszönöm a lapot, amit pontosan megkapok. A küldött naptárt is nagy élve­zettel olvasom. A jó Isten áldása kisélje önöket még számtalan sok évig. _ , „ . __ .. „ ^ Freda Haigg, Honda. “Mellékelek egy $ 25.-8 checket a lap megújítá­sára és támogatására. A lap jó, folytassak a jó mun­kát. Vera Gyurko, Indiana.” • “Kívánok a jó Istentől minden jót és újra küldök öt dollárt a támogatásra. Mar nem igen tudok jár­ni, de azért meg szeretek olvasni. Anna Nahay, New Jersey.” ( Levelet kaptunk Steve Lutherántól (N.Y.) $ 25—, Ungar Alextöl (Cal.) $ 20.- J.Fojthótől (R.I.) $ 10.- melléklettel. Sok más olvasótól hasonló levelek érkeztek a szerkesztőségbe, s mindezek azt bizonyítják, hogy olvasóink hűségesen kitartanak lapunk mellett. A lap kiadása hetenkent $ 1.000.- A kampány harmadik hónapjában az eddig beérkezett adomá­nyok nem fedezik a havi kiadásainkat, ami azt je­lenti, hogy fokozott munkát igenyel a kampány végleges sikerre vitele. I EGYRŐL-ÍRÁSRÓL I________________________________STEPHEN ALMASI ROVATA___________________________ AZ ALTALANOS NYUGDIJKÉRDÉSRŐL Szükségtelen újra kiemelni, hogy a jelenlegi nyug­díj-rendszer (Social Security) mennyire elégtelen. Még ha nem is gondolunk a mindennapi áremelke­désekre, akkor is tisztán láthatjuk, hogy a jelenlegi nyugdíj még a legelemibb létfenntartást sem képes fedezni. Azt hihetnénk, hogy az a kevés, az összes dolgo­zóknak, kb. 25 %-a, aki a Social Security nyug­díjon kívül valamilyen egyeni vagy állami nyugdíj­alaptól is kap kiegészítő nyugdijat, sokkal előnyö­sebb helyzetben van.De nem úgy van. Elsősorban ezek sem kapnak a statisztika szerint többet, mint évi 1559 dollárt, más reszt nem titok már az sem, hogy az ilyen nyugdíjban főleg a magasabb állású tisztviselők, vagy menedzserek részesülnek. Miért tartanák fenn az egyes magánvállalatok ilyen nyugdijalapokat?Mert ennek ellenében hatal­mas adókedvezményben részesülnek. New York állam most a köztisztviselői nyugdija­kat akarja csökkenteni, azon az alapon, hogy az állami nyugdijak magasabbak az általános, magán- vallalati alkalmazottak nyugdijánál. Ha ez bizonyos fokig igaz is lenne, akkor is a megoldást éppen ellen­kező szemszögből kellene megközelítenie New York Államnak, vagy a szövetségi kormánynak. A privat szektorban alkalmazottak nyugdijat kellene felemel­ni olyan összegre, ami képes volna lépést tartani a mindennapi élet jelenlegi áraival es olyan életet tudna teremteni az öregek számára, jól megérdemelt munkáséletük után, amilyet mindenki joggal elvár­hat olyan gazdag országtól, mint amilyen az Egye­sült Államok, nem pedig a már meglévő nyugdija­kat leszállítani! Az arak emelkedésével párhuzamosan mindkét törvényhozásnak (állami és szövetségi) kellene erről gondoskodnia. A jelenlegi nyugdij-rendszernevetséges alacsonyan meghatározott skalaja miatt sok millió nyugdíjas kénytelen anyagi segítségért, jóléti segélyért (Wel­fare) folyamodni. Azok a dolgozók kénytelenek ezt tenni, akik egy eleten at becsületes erőfeszítéssel szolgálták a ter­melést — akar szellemi akar fizikai munkával — és az evek hosszú során át hozzájárulták a fejlődéshez, erejűket, vagy tudásukat adva el munkáltatóiknak alacsony heti munkabér ellenében. A kormánynak nemcsak törvényalkotói, de egye­nesen erkölcsi felelőssége lenne felismerni, hogy a jelenlegi nyugdíjasoknak nemcsak óhajuk, de igényük is van arra, hogy a hátralévő eveiket megérdemelt nyugalomban, emberhez méltó keretek között él­jék le es ne kényszerüljenek arra, hogy hosszú so­rokban várakozva, mindenfele hivatalos kérdőívét kelljen kitölteniük, s kérvényükkel acsorogjanak a szűkös “welfare” juttatásért. Emellett még magu­kon is kell viselniük a társadalom által velük szem­ben helytelenül alkalmazott “másodrangu polgár” elnevezést. Nem egy esetben történt meg az is, hogy meg azok a dolgozók is, akik egész életükön at bíztak a magán intézményi nyugdíj alapjukban, csupán 20- 30 év után jöttek rá, hogy becsapták őket, mert akár valami csőd utján, akár a jogi szabályok fon­dorlatos, vagy alattomos kijátszásával, végeredmény­ben elestek a remélt nyugdíj kiegészítéstől. A végleges megoldás lényege: elsősorban az ál­talános nyugdijak összegét kellene rendezni, a je­lenlegit kellene felemelni minden dolgozó számára és egyenlően, nem a meglévőket kellene leszállítani. NINCS NSiy SZCAíéTTHCPCNRC Két hivatalos tanulmány szerint az amerikai va­rosok szemét eltakarítási problémai egyre növeksze­nek es öt even belül a városoknak több, mint 46 százaléka nem lesz képes több szemétlerakodó he­lyet találni. A National League of Cities és a United States Conference of Mayors tanulmányai szerint sürgős szövetségi intézkedésre van szükség, hogy a s városok meg ne fulladjanak saját szemetükben. A tanulmányok kimutatják, hogy a varosok 250 millió tonna szemetet gyűjtenek be évente: 28 mil­liárd üveget, 48 milliárd konzerv dobozt, 4 millió tonna plasztikot, 30 millió tonna papirt, 100 millió autógumit és több mint 3 millió autóroncsot. Mint a polgármesteri konferencia tanulmányának vezetője figyelmeztetett: “amit eldobunk, az ezzel nem tűnik el — azt valahová tarolni kell.” Az amerikai lakosság ma kétszer annyi hulladékot dob el, mint 50 évvel ezelőtt. Javulásra ebből a szempontból nincs kilátás, mert az amerikai közön­ség nagyon szereti a csomagolt árut. Egy 1956-tól kezdődő es 1976-ig nyúló tanulmány szerint vár­ható, hogy ebben az időszakban 63 százalékkal több csomagolt áru lesz, mint azelőtt. A csomago­lásnak 90 százaléka a szemétbe kerül. Szakértők szerint egészen uj elgondolások kelle­nek egyrészt a hulladékanyagok feldolgozására, más­részt a csomagolási anyagok megváltoztatására. O- lyan csomagoló anyagokat kell kidolgozni, amelyek egy időn belül könnyen felbomlanak és nem okoz­nak tárolási problémákat. WASHINGTON, D.C. Három nagy vasutvállalat kér­vényt nyűjtott be, melyben a viteldij fölemelését kérik. ^ NEW YORK, NY. Az Értékpapírokat Ellenőrző Bizottság vádat emelt a Wall Street legnagyobb pénzügyi vállalata ellen. Azzal vádolják a Merrill Lynch cégét, hogy a törvényt megszegte, megká­rosította 4.000 ügyfelet hamis adatok közlésével. _2_

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents