Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1973-06-28 / 26. szám
Thursday, June 28. 1973 3 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD HARC A MONOPÓLIUMOK ELLEN H€TV€GI f€V€C írja: Rev. Gross A. László B. D., Th. M. HALATLAN VAGYOK A történelem iróniáját latoin abban, hogy az Egyesült Államok es a Szovjet közötti közeledés, amelynek egyik — tálán legfontosabb — mérföldköve az e héten folyó csúcstárgyalas Brezsnyev és Nixon között, pont annak az elnöknek az égisze alatt történik, aki egesz politikai pályafutását elsősorban meg—nem—alkuvó antikommunista állásfoglalásának köszönheti. Ki hitte volna 20-25 évvel ezelőtt, hogy az a Nixon, aki a szocialista államokkal való egymás—mellett—éles elleni harcnak a leg- izgágabb élharcosa es a kérlelhetetlen hidegháborúnak a leghangosabb szószólója volt, alig 25 evvel később kezdeményezője lesz annak a folyamatnak, amely a békés együttélést keresi azzal az országgal, amelyet ö maga mindig “az emberiség rákfenejenek” tartott?! Nem hiszem,hogy akadna a földkereksegen olyan balga,tökkelütött emberi lény, aki egy röpke percig is elhinné, hogy Nixon a szigorú önbiralat es öszin- te megbánás normális processzusán keresztül jutott el korábbi tévutjának a felismeréséhez, amely aztán arra indította öt, hogy alig másfél evvel ezelőtt a Szovjet és az Egyesült Államok közötti feszült viszony megszüntetésére, a több évtizedes ütközőpontok eltávolítására és a békés koegzisztencia megteremtésére törekedjek. Hiszen nem túlzás azt állítani, hogy ha akármelyik demokrataparti elődje ehhez hasonló kísérleteket mert volna tenni, Nixon lett volna a legádázabb ellenzője az ilyen próbálkozásoknak. Kigyót-békat kiáltott volna arra az elnökre, aki a legkisebb jelét is mutatta volna annak a szándékának, hogy a Szovjettel (vagy Kinaval) való normális kapcsolatok felvételének az útját egyengesse. Nixon, aki a Roosevelt és Truman érát “húsz évi hazaárulásban” (“twenty years of treason”) találta vétkesnek, valóságos kérésztes-hadjaratót indított volna Kennedy és Johnson ellen, ha azok a legparányibb engedékenységet és megértést mutatták volna a Szovjettel (vagy Kínával) szemben... Nixon esetében tehat nem lehet arról beszelni, hogy — korábbi álláspontjával merőben ellentétes — mai beállítottságához az ó egykori tévedéseinek fokozatos felismerésén és beismerésen, valamint a- zoknak a jóvátételére irányuló, őszinte elhatározáson at vezetett az ut. Ellenkezőleg: itt egy hirtelen szúi * ill letett es minden korábbi nézetet felrúgó elhatározást latunk, amely rendszerint olyan egyének agyában fogamzik meg, akiknek sohasem volt szilárdan meggyökeresedett elvük, és akik — ha egy bizonyos állásfoglalás nem biztat sikerrel — minden átmenet és magyarázat nélkül készek ugyanannak az állas- foglalásnak pont az ellenkezőjére esküdni, ha ettől az “elvi” bukfenctől több eredmény remélhető... 1971 végén és 1972 elején — ezt a Watergate botrány tanúvallomásaiból,sót maganak azelnöknek a 4000 szavas deklarációjából is tudjuk — a második négyéves terminus elnyerése erősen kétségesnek látszott Nixon es cinkosai szemeben. Ma mar ismerjük — ha nem is minden részletükben — azokat az égbekiáltó ocsmányságokat, amelyeket elkövettek,. (vagy megkíséreltek) az esetleges ellenjelöltek megragal- mazása és megbénítása céljából. Nem riadtak vissza betöréstől, lopástol, kémkedéstől, hamisítástól, megvesztegetéstől, csak azért, hogy Nixon ujraválasztá(Folytatds a 12. oldalon) “Ha a Wall Street monopolistáinak hatalmat nem korlátozzuk, az amerikai imperializmus útja a fasizmus es háború fele fog vezetni. Ugyanolyan monopolista erők, amelyek Németországban egy Hitlert juttattak hatalomra, működnek nálunk is és az amerikai nagytőke befolyása alatt álló minden más országban is.” E konklúzióval zárult a Labor Research Association Tigyelemremeltó elemzese: “Monopoly Today”, amely közel 25 evvel ezelőtt jelent meg. A Nixon újraválasztása óta lezajlott esemenyek, koztuk természetesen a Watergate botrány, bizonyítják a fenti megallapitas helyességet. A Függetlensegi Nyilatkozat évfordulóját nem ünnepelheti az amerikai nép e nap szelleméhez méltóbban, mintha újra dedikálja magat a Nyilatkozat vívmányainak, a függetlenségnek és a népjogoknak védelmére. Az amerikai nagyipar, de különösen a monopóliumok kialakulása óta az amerikai dolgozók legjobbjai megértettek, hogy a monopóliumok megátalkodott ellenségei a nép túlnyomó többsége jól felfogott érdekeinek. Csaknem száz esztendeje annak, hogy a Knights of Labor nevű munkasszervezet először kongatta meg a vészharangot a nagytőke túlkapásai ellen* 1878 januar 1-en kiadott nyilatkozatukban kijelentették: * Az oriásvagyonok rohamos halmozódása — amely hacsak gátat nem vetünk neki, a dolgozók elszegé- nyedesere es reménytelen nyomorúságára fog vezetni — parancsoló szükséggé teszi, hogy korlátok közé szorítsuk hatalmat es vagyon * felhalmozását...” 14 evvel később, 1892 julius 4-én a Populista Part közzétette választási programját, amelynek bevezető szakasza kísértetiesen időszerű napjainkban is: “Nemzetünket az erkölcsi, politikai es anyagi válság szelere sodorták. Megvesztegetés uralja a szavazó urnákat, a törvényhozó testületeket,a Kong-, resszust, meg a bírósagokat is... Több mint egy negyedévszázad óta figyeljük, hogy a két nagy politikai párt mikent marakodik a hatalom és a zsákmány fölött, mialatt sülyos igaz- ságtalansagokat követtek el a szenvedő nép ellen. Kijelentjük, hogy a befolyásos körök, melyek mindkét pártot uraljak, soha nem igyekeztek a visszaélésnek veget vetni... Nemzetünk születésnapján eltökélt szándékunk, hogy e köztársaság kormányát visszajuttassuk igazi tulajdonosának: az egyszerű népnek a kezébe!' Semmivel sem kevésbé időszerű az antiimperia- lista liga 1899. julius 4-én kiadott nyilatkozata: “Kijelentjük, hogy az imperializmus név alatt ismert politika ellentétben áll a szabadsággal és a mi- litarízmus felé sodor bennünket... Ha egy adminisztráció büntetlenül figyelmen kivül hagyja a feltételeket, amelyek mellett megválasztották és háborút visel bárhol a földkereksegen, s megrontja az egesz polgári adminisztrációt e háború támogatása vegett, valamint cenzúrát szervez az igazság eltitkolására, akkor az egesz nepkepviseleti rendszert veszélybe hozza... felszólítjuk a Függetlenségi Nyilatkozat minden hívet, hogy támogassanak bennünket...” 1912 julius 4-én a republikánus part progresszív elemei kiváltak a pártból és Theodore Rooseveltet jelöltek elnöknek, tiltakozásként a reakciós Taft jelölése ellen. Figyeljünk fel e párt választási platformjára: “Politikai Partok azért vannak, hogy felelős kormányt szervezzenek es végrehajtsák a nép akaratát. E feladatot mind a két regi part elhanyagolta. Ahelyett, hogy az általános nepjolét eszközei lennének, mindkét part korrupt erdekeltsegek eszközeivé vált, amelyek mindkettőjüket felváltva használják saját önző erdekeik előmozdítására. Az állítólagos kormány mögött egy láthatatlan kormány trónol, amely nem tartozik felelősséggel és hűséggel az amerikai nepnek, csak sajat pénzbeli érdekeinek...” Konklúziónak itt vázolom a Robert M. Lafollette wisconsini szenátor által 1924-ben alakított Progresz- sziv Part nyilatkozatát, amely szinte 100 százalékosan alkalmazható napjaink körülményéire: “Az Egyesült Államok kormányát, ép úgy, mint iparát a monopóliumok uralják. E tény alkotja az amerikai nép legsúlyosabb problémáját. Több mint egy eipberölto óta küzd az amerikai nép az egymást követó adminisztrációk sorozatos árulása közepette, hogy megszabaduljon e tűrhetetlen hatalomtol, a- mely aláássa a nepkepviseleti rendszert... Az amerikai nép nem tűrte el a királyi zsarnokságot... nem fogja eltűrni a monopóliumok zsarnokságát sem. A nép tudja,s ha nem tudja, tudnia kell, hogy nem hagyhatja egy érdekcsoport kezében a közgazdaság fölötti kontrolt anélkül, hogy ezzel alá ne ásna politikai szabadságát. Avégett, hogy összezúzzuk a monopóliumok gazdasági hatalmát, amely éket vert a nép és kormánya köze, a következő programra teszünk fogadalmat: 1. ) Teljes tisztogatás az igazságügyminiszterium- ban, a belügyminisztériumban és minden más végrehajtó hivatalban! 2. ) Visszaszerzünk minden nemzeti kincset, amelyet jogtalanul juttattak magan kézbe. Törvény elé állítjuk mindazokat, akik a rablásban bűnrészesek voltak... 4. ) Követeljük a jövedelmi adó leszállítását... a kormánykiadások leszállítása révén, különösen az évi 800 millió dollár hadikiadás csökkentésevei, sürgetni fogjuk a több száz millió dollárnyi csalárd hadirendelések visszafizetését. 5. ) Elítéljük a tőkés imperialisták es olajmonopo- listak érdekeit szolgáló külpolitikát. Elítéljük a politikát, amely külügyminisztériumunkat a monopolisták és a koncessziókat kereső erdekeltsegek ügynökségévé tette gyenge nemzetek kizsákmányolár* II** sara, ellentétben az amerikai nép akarataval! Amint latjuk, az amerikai nép történelme gazdag példákban a monopolisták elleni harcra vonatkozóan. E történelmi hagyományok nagy szerepet fognak játszani napjainkban, amidőn a monopóliumok elleni harc minden eddiginél sürgősebb, s halasztást nem túró életkérdésévé vált az amerikai népnek. Deák Zoltán-SBHBHi-------T" MAGYAR SZÓ Published weekly, except 3rd - & 4tíi week in July by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York, N.Y.10003 Ent. as 2nd Class Matter,Dec. 31.1952 under the Act of March "21, 1879, at the P.O. of _____________New York, N.Y.____________ Előfizetési, árak: New York városban, az Egyesült Államokban és Kanadában egy évre $ 12.50, félévre $ 7.00. Minden más külföldi országba egy évre $ 15.- félévre $ 8.00. r
