Amerikai Magyar Szó, 1973. január-június (27. évfolyam, 1-26. szám)
1973-03-15 / 11. szám
Thursday, March, 15. 1973 AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD 3 EUSSSSISI I írja: Rev. Gross A. László B. p., Tb. M. ÖRÖMÜNNEP ÉS TRAGÉDIA. Ebben a rovatomban két olyan eseménnyel szeretnék foglalkozni, amely a közelmúltban játszódott le — hála a tévé kameráknak — valósággal a szemünk láttára. Az egyik igen örvendetes esemény volt, a másik végtelenül szomorú... Beszéljünk először az örvendetes eseményről: a Vietnamban foglyul esett amerikai katonák (túlnyomórészt repülőtisztek) hazatéréséről. Nincs ebben az országban senki, aki könnyeket kicsaló meg- indultság nélkül végig ttidta volna nézni a korábbi rangjuknál egy-két fokkal magasabb státust jelző ragyogó egyenruhában megjelenő volt foglyokat, amint egyenként kezet ráztak a magasrangu fogadóbizottság tagjaival (akik között egy-egy őrmestert is láthatunk ad maiorem Democratiae glóriám!) es összeölelkeztek a rájuk várakozó családtagokkal. A viszontlátás extatikus örömet nem csekély mértékben fokozta az is, hogy — az évek óta folyó hamis propagandát meghazudtolva — az amerikai katonák kitűnő egészségi állapotban érkeztek meg. (Az amerikai foglyokéheztetéséröl,megkinzatásáról, a velük szemben alkalmazott kegyetlen bánásmódról szóló “hivatalos jelentések” — a repülőgépekből kilepő, nyalka amerikai katonák lattára — percek alatt dajkamesékke silányulták a téve-nézök millióinak a szemében...) Csak egy dolog hatott rám — s bizonyára másokra is — zavarólag: Minden repülőgépből az első kilépő rangidős tiszt es utána minden ötödik-hatodik hazatérő, szemmellátható jeladásra (ami viszont előzetes elrendezésre mutatott!), odasétált a közeli mikrofonhoz és — szinte betanított szajkó módjára — elmondott egy kis beszedet, amely Isten és a haza után az égig magasztalta “a mi főparancsnokunkat, Nixon elnököt, aki sikeresen befejezte a háborút, célkitűzéseinket kivívta, becsületes békét szerzett és kiszabadított bennünket a fogságból!” Lestem- vártam, lesz-e csak egy is a hazatért tisztek között, aki legalább burkolt célzást tesz arra, hogy ez a boldog nap bizony hamarább is bekövetkezhetett volna, ha dicső főparancsnokunk jónak látta volna a háború mielőbbi befejezésere tett kampány-ígéreteit egy vagy két évvel hivatalba lépese után betartani — amint azt az amerikai szavazopolgárság joggal elvárta tőle... Lehetetlennek tartottam, hogy ne akadjon a 200- egynéhány tiszt között legalább egy vagy kettő, akinek az volt a meggyőződése, hogy a foglyok legalább két-harom évvel tovább maradtak fogságban a kelleténél. Azzal próbáltam elcsititani magamat, hogy akiről a felsőbbség csak sejtette is, hogy ilyesfélét találna kibökni a mikrofon' előtt, annak nem adtak meg a szólás jogát és lehetőségét. Nem tévedtem. Alig két nappal hatéves fogságból való hazatérte után egy hivatásos repülő-őrnagy, Hubert K. Flesher ilyeneket mondott egy UPl-inter- ju során: “Amerika beleütötte az orrát mások dolgaiba. Ha ettől (a hadjárattól) azt vártuk, hogy Del- vietnam majd a mi táborunkhoz fog tartozni, hát akkor a háborút határozottan elvesztettük.” Majd tovább: “A fogolytisztek két csoportra oszlottak. Voltak köztünk szuper-hazafiak, akik azt tartottak, hogy ölnünk kell a kommunistákat ezerszámra, szemben azzal a csoporttal, amely úgy vélte, hogy a megbeszélések elsősorban gazdasági kérdésekről feiytetk. Ezek mellett kerültek szoba muszaki-tudo- mányos, kulturális együttműködési lehetőségek is. —A látogatás célja a kereskedelem fejlesztéséhez szükséges lépesek kimunkálása volt. Két kérdés állt előtérbe: a kereskedelmi szerződés megkötésének előkészítése, a megfelelő feltételek megteremtésével, valamint a régi, a második világháború előtti és utáni kölcsönös követelések rendezése. Amióta a U.S. több, mint két évtizeddel ezelőtt megkülönböztető intézkedéseket vezetett be, azóta a két ország között nem volt kereskedelmi egyezmény. Jelenleg a két ország külkereskedelmének volumene 45-50 millió dollár évente, ami a magyar külkereskedelem részaranyában egy százaléknál kevesebb. Ennek alapvető okát a mindmáig érvényes megkülönböztető intézkedések jelentik: ezek miatt a magyar kivitel előtt néhány fontos területen mesterséges akadályok állnak., főleg ipari késztermékekre, melyeknek egyébként lenne piacuk a U.S.-ben. Természetesen ennek megfelelően hazai vámtételeink is magasabbak a U.S.-el szemben, mint más fejlett tőkés államokkal. A mostani tárgyalás után — remélhetőleg még az idén — konkrét megbeszélések kezdődnek a két ország külkereskedelmi szervei kőHANOI, Újabb 108 amerikai hadifoglyot bocsájtot- tak szabadon. A hadifoglyok szabadonbocsájtása és az amerikai csapatok kivonása e ho 28-án kell, hogy befejeződjön. HAMILTON, Bermuda rendőrsége az Angliából ideérkezett Scotland Yard detektívek segítségével keresi a tetteseket, akik meggyilkolták Richard Sharpies kormányzót és segédjét, Hugh Sayers kapitányt. PHNOM PENH, A népi erők csapatai elfoglalták Samrong és Chambak falvakat húsz mérföldre délre a fővárostól. Amerikai bombázók állandó támogatást nyújtanak a Lón Nol-kormány csapatainak. a bombázásból es hasonló műveletekből semmi jó sem származhatik. Sokan rájöttünk, hogy mi nem azért voltunk ott, hogy Délvietnam népét megved- jük... Személyes véleményem az, hogy a kommunisták 14-pontos békejavaslata, amelyet még 1969- ben tettek közzé, lényegében azonos azzal, amelyet mi 1972-ben elfogadtunk.” (Amiből ónként adódik, hogy Nixon három hosszú évig szúksegtelen'űl es indokolatlanul folytatta a háborút!) Biztosra veszem, hogy a hadifoglyok hátralévő részének a hazaszállítása után számos ilyen — sót enne! is erősebb — nyilatkozatot fogunk hallani a szókimondó Flesher őrnagy fogolytarsaitol... A másik esemeny (szintén “hazatérés”), a két amerikai diplomatának koporsóban való hazaszalli- tása Szudánból, külön cikket érdemelne, ha azt, amit Írni szándékoztam erről a tragédiáról, “el nem irta volna előlem” az országosan ismert, tekintélyes fekete publicista: Carl T. Rowan, volt U.S. nagykövet. A Chicago Daily News-ban (es egy sereg más napilapban) e hó 8-án megjelent cikke ugyancsak leszedi a szentelt vizet Nixon-rol ama végzetes, könnyelmű, John Wayne-szeru “kémény-legeny” (tough guy) elhatározásáért, hogy feláldozza két amerikai (és egy belga) diplomatának az életet, csak azért, hogy “a U.S.A. »e lassek gyengének és zott. Amennyiben amerikai részről megszüntetik a megkülönböztetéseket, akkor több éves kitartó piaci munkával az export jelentős növelésére számíthatunk és magyar részről is ugyanúgy bírálják el az U.S.-bői érkező árukat, mint a nyugat európai tőkés országokból érkezőket. Az amerikai hivatalos tárgyaló partnerek hangsúlyozták, hogy a közeljövőben olyan felhatalmazást kérnek a kongresszustól, amely lehetővé tenné a legnagyobb kedvezmény kölcsönös alkalmazásai is. A vagyonjogi kérdések rendezésének ebben a szélesebb összefüggésben van jelentősége. Ezeket a kérdéseket Magyarorszag és más fejlett tőkés országok viszonylatában már korábban rendeztek. Az amerikai üzleti és pénzügyi élet képviselőivel lezajlott beszélgetések során pld. a David Rockefellerrel történt találkozáson tapasztalni lehetett az érdeklődés növekedését a magy ar export-termékek iránt és általában az európai szocialista országokkal folytatott kereskedelem iránt is. Ugyanez jellemezte azokat a hasznos beszélgetéseket, amelyekre a szenátus kereskedelmi bizottsága tagjaival került sor, akik közül most többen a Szovjetunióba es mas, európai szocialista országokba készülnek. Kitiltják az ujságirákat SAIGON, A Thieu kormány kiutasította az országból Donald A. Davis-t, a UPI riporterét, mert megírta az igazságot. Hasonló figyelmeztetést kaptak a többi híradó vállalatok riporterei is. A “szólásszabadság”-ot egyre jobban megnyirbálja a delvietnámi kormány, noha a Tűzszünet Egyezmény előírja annak biztosítását. • . MOSZKVA, Mikhail R, Kuzmin, a Szovjetunió helyettes kereskedelemügyi minisztere tárgyal a Moszkvában látogató George P. Shultz amerikai pénzügyminiszterrel. megalkuvónak a ‘Black September’ terroristák szemeben.” Ha én lettem volna U.S. nagykövet Szudánban — úgymond Rowan — elvártam volna a hazámtól, hogy ugyanolyan módon viselkedjek az én ele- tem megmentése érdekében, ahogyan egy elrabolt es váltságdíjért fogvatartott gyermeknek az apja viselkedik. Van-e közöttünk valaki — kérdezi —, akinek egy közeli rokonát kidnap-oltak es azt mondaná: “ Nem fizetünk váltságdíjat, mert az további bűntényekre bátorítja fel a tetteseket”? Mindenki — kivéve az elmebetegeket — arra törekedne, hogy visszakapja hozzátartozóját és csak azután gondolna megtorlásra! Majd igy fejezi be megrázó írását: “Ennek az országnak ugyanolyan féltő gonddal és áldozatkészséggel kell megvédenie és megváltania külföldön elő diplomatáit, mint ahogy azt egy elrabolt gyermek apja tenné. Ez nem gyengeség! Ellenkezőleg: a tisztességes igazság erejének a demonstracioja egy szélsőséges provokáció esetében!” Rowan nem mondja ki, de a sorok kozott leolvasható ez a direkt kérdés: Vajon Nixon ilyen kemeny-legeny vonalat követett volna-e, ha sajat szőkébb csaladja két tagjariak az életéről lett volna szó?! (1973.március 9.) AMERIKAI-MAGYAR VAGYONJOGI EGYEZMÉNY... (folytatás az 1. oldalról)
