Amerikai Magyar Szó, 1972. július-december (26. évfolyam, 27-49. szám)

1972-08-03 / 29. szám

4

AMERIKAI MAGYAR SZÓ — HUNGARIAN WORD

Thursday, Aug. 3 1972

ßök'jMiqa

A nők előretörnek a politikában

Mint Bella Abzug, new-yorki dem. képviselőnő mondotta: “Nőknek a házban a helyük. ... a kép- viselöházban, a szenátusban és a legfelsőbb bíróságon.” Ezzel a kijelentésével a képviselőnő megjósolta az 1972. elnökválasztási évben a politikai életben bekövetkező változásokat. Az elnökjelöltek kiválasztásában a férfiak eddig is bevonták a nőket a munkába. A fontos pozíciókat azonban maguknak tartották meg, maguk hozták a döntő határozatokat és az eredményekért mindig férfiak kapták az elismerést. Kampányokban szívesen megbíztak nőket rutin munkákkal, telefonálásokkal, bélyegek felragasztásával, kávé felszolgálásával, de nevük soha sem szerepelt a nagyok között. Most mindez megváltozik, a nők aktív politikai szerepet követelnek maguknak.

A nők politikai hatalmáért való szervezkedés napról-napra erősödik és ennek első komoly hatását majd az elnökválasztási kampányban lehet megérezni. 1968-ban a két nagy párt konvencióján még túlnyomó többségében férfiak voltak, a nők a demokrata delegátusoknak csak 13 százalékát, a republikánus delegátusoknak mindössze 17 százalékát alkották. A demokrata párt új pártszabályai szerint az idén a delegátusok 40-50 százaléka nő lesz, a republikánus párt még nem változtatta meg ez- irányban szabályait, de a női egyenlőséget ők is hangsúlyozzák.

A nők új politikai szervezete, a National Women’s Political Caucus megragadta az alkalmat, hogy megvalósítsa a demokrata párt új rendszabályait és 35 államban szervező munkába kezdett. A Caucus, más csoportokkal együtt, gyűléseket tartott különböző városokban, ahol kioktatták a nőket, hogyan választassák meg magukat delegátusnak. Tennessee- ben a Democratic Women’s Roundtable energikus tevékenységgel kényszeritette a párt állami bizottságát az alapszabályok megváltoztatására, a párt- reformoknak megfelelően. Minnesotában különböző politikai pártokhoz tartozó nők 2000 tagú politikai bizottságot szerveztek és ugyanott demokrata és farmer-munkás-párti nők, 4000 tagú szervezetbe tömörülve célul tűzték ki, hogy az idei demokrata országos konvenció delegátusainak legalább felét a saját tagjaik közül választassák. Mindezek a szervezkedések a legutóbbi hat hónap folyamán mentek végbe.

A National Women’s Political Caucus Des Moines- ben konferenciát hivott össze; itt felvilágosítást adtak arról, hogy nők miként választassák be magukat a delegációkba és fontos bizottságokba. A legelső nehézség: meggyőzni a nőket, hogy akarjanak aktív politikai szerepet vállalni. Igen gyakran azért nem jelöltetik magukat, mert férjük ellenzi. A férjeknek sokszor üzletileg nem ajánlatos, hogy feleségük politikailag aktív legyen, v wy nem akarják,

hogy az asszony a konvencióra elutazzon és nekik kelljen minden házi tennivalót elvégezni. Sok esetben a pénz hiánya tartja vissza a nők politikai kibontakozását. Most több helyen anyagi alapokat gyűjtenek arra a célra, hogy nő delegátusok utazási költségeit fedezzék.

A konferencián a demokrata párt minnesotai el- nöknöje, Koryne Horbal mondotta: “A legmagasabb határozatok hozatalára a pártokon belül minket, nőket nem ismernek el, de ennek most meg kell változnia.” A pártokon belül a kirívó nemi egyenlőtlenséget mi se mutatja jobban, mint az a körülmény, hogy Minnesotában a demokrata párt férfi elnöke a párttól évi 18,500 dollár fizetést kap, még külön költségekkel és autóhasználattal. Mrs. Horbal, a társelnök semmi fizetést nem kap és még költségeit sem térítik meg. Oktató előadásában Mrs. Horbal figyelmeztetett: “Nem elég valakit megválasztani csak azért, mert nő, ha csak éppen valakinek a felesége és ö maga a nokérdéssel nem törődik: nekünk az ilyen személy nem kell. . . ha pedig valamelyik elnökjelöltet támogatjuk, a támogatást attól tegyük függővé, hogy ajelölt szemelőtt tartja-e a nők egyenjogúságát.”

“A legnagyobb akadály, amit a nőknek le kell küzdeniök, az saját maguk,” — mondotta Mrs.Horbal “A nők mindig azt kérdezik maguktól: ‘megfelelek-e ennek a tisztségnek?’. A férfiaknak nincsenek ilyen aggályaik, ók egyszerűen feltételezik, hogy megfelelnek.”

Sokan kérdezik, milyen politikai jelentősége lesz annak, hogy az idei konvenciók delegátusai között nagy számban lesznek nők? Vannak, akik azt mondják, ez egymagában még semmit sem jelent, mert a nők között is különféle politikai nézetek vannak. De Ken Bode, a demokrata párt reformjának egyik kezdeményezője, azon a véleményen van, hogy a nők könnyebben hoznak változtatásokat. “Szerintem a nők általában a férfiaktól balra állnak az őket érdeklő fontos kérdésekben, mint a gazdaság, a női jogok és a vietnámi háború kérdése,” — mondotta.

A valóság az, hogy habár a nők, mint más delegátusok, a legkülönbözőbb politikai nézeteket képviselik, a megválasztott nő delegátusok között nagyon sok volt'mozgalmi szervezeti aktivista, liberális és haladószellemű ügyek érdekében már gyakorlott harcosok. Remélhető, hogy a delegátusok között nagyobb számú nők, a fiatalok, a feketék, és más kisebbségiek megváltoztathatják az amerikai politikai élet arculatát.

NEM ADNAK HITELT A NŐKNEK

Az 1968 évi, hiteljogokat védő törvény értelmében, egy országos bizottság kihallgatásokat tart a nőkkel szemben gyakorolt hitel-megkülönböztetés kivizsgálására. Számos panasz érkezett a bizottsághoz nőktől, akik mind felháborodottan tiltakoztak a velük szemben gyakorolt pénzügyi diszkrimináció ellen. A kihallgatáson felsorakozott tanuk egymás után említettek meg konkrét eseteket, amikor azonos körülmények között lévő férfiak hitelt kaptak, de ök maguk, csupán azért mert nők, a hitelt nem kapták meg.

Egy floridai házaspár például házvételi kölcsönért folyamodott. A feleség is állandóan dolgozik, de a kölcsönző vállalat kijelentette, hogy az asszony keresetét nem számíthatják maximális kölcsönök megítélésében, mivel “szülő korban van”. Azt mondták, ha az asszony orvosi bizonyítvánnyal tudja igazolni, hogy nem lehet gyermeke, vagy ha aláír egy okmányt, amely igazolja, hogy orvosi felügyelet alatt fogamzásgátlást gyakorol, abban az esetben az ö keresetét is beszámítják. A felháborodott nő nem volt hajlandó ilyen iratokat felmutatni, igy nem kapták meg a ház kölcsönt, mert a félj keresete egyedül nem volt elegendő a törlesztéshez. A felsorakozott tanuk között voltak képviselőnők, állami és szövetségi hivatalnokok, privát egyének, és a különböző nömozgalmi és polgárjogi szervezetek szószólói.

A Minnesota-i Department of Human Rights egyik vezetője, Betty Howard a kihallgatáson mondotta: “Ha a no férjezett és szülő korban van, akkor rossz hitelnek számit: rossz hitele van akkor is, ha elvált, vagy ha hajadon. A férfiaknak akkor rossz a hitelük, ha nem fizetik ki a számlájukat, de nőknek, csupán azért, mert nők, rossz a hitelük!” Mrs. Howard-' s mások tanúvallomásaikban elmondtak eseteket, amikor férjes asszonyok folyószámláit, akik lánykorukban minden további nélkül kaptak hitelt, házasságuk után megszüntették és azt csak a férj neve alatt voltak hajlandók újból megnyitni. Számos esetben megszüntették özvegy vagy elvált asszonyok folyószámláit, mivel a hitel a férj nevén volt és özvegy vagy elvált asszonynak hitelt nem adnak. Olyan esetek is voltak, amelyekben egyedülálló nők, korukra vagy jövedelmükre való tekintet nélkül, csak apjuk aláírásával kaphattak kölcsönt, sőt, dolgozó, kenyérkeresö nőknek nem adtak kölcsönt, holott nemdolgozo diák férjük megkapta a kölcsönt.

A felsorolt esetek nagy méltatlankodást keltettek a kihallgatáson jelenlévő hallgatóságban. A panaszok mindenfajta pénzügyi vállalat ellen irányultak; bankok,'takarék- és kölcsön-intézetek, hitelkártya-vállalatok, árúházak, biztositó társaságok: még a szövetségi kormány is hitelezésben megkülönböztetést gyakorol nőkkel szemben. A kihallgatáson többen hatásos állami és szövetségi törvényt javasoltak az ilyen megkülönböztetés ellen. Bella Abzug new-yorki dem. képviselőnő bejelentette, hogy ilyen javaslatot készül benyújtani a kongresz- szushoz.

Újítsa meg előfizetését!